Notice: Undefined index: lang in /home/verestoy/public_html/plugins/system/sourcerer/helper.php(606) : runtime-created function on line 7
Dr. Verestóy Attila Alapítvány

"Giving is the best communication"

Kovács Tamás vagyok, Székelyudvarhelyen élek. Tizenkettedikes vagyok, és a Baczkamadarasi Kis Gergely Református Kollégium filológia-teológia szakán tanulok.

Mit csinálsz, amikor épp nem tanulsz?

Szabadidőmben legtöbbször a Bibliát tanulmányozom, olvasok, zenét hallgatok, gitározok. Sportolás képpen pedig biciklizek, vagy úszok.

Rengeteg iskolán kívüli elfoglaltságod van. Honnan jut energiád minderre?

Elmondhatom magamról, hogy nehezen fáradok, és hogyha ezeket a tevékenységeket szívből végzem, akkor szerintem már a hozzáállásomból is energiát nyerek.

Említetted, hogy lelkész szeretnél lenni. Mikor döntötted ezt el? Mesélj erről!

A keresztény neveltetésem hatéves koromban vált intenzívvé Budapesten, a Vakok Batthyány László Római Katolikus Iskolában, ahol harmadikos koromig tanultam. Már itt elkezdtem érdeklődni a Szentírás iránt, ugyanis egyre többször hallottam, hogy ez Isten Igéje. A Biblia olvasására megadták a lehetőséget, hiszen több alkalommal karácsonykor, vagy tanévzárókor is braille Bibliákat kaptunk ajándékba.

Sajnos, amikor hatodikos lettem, távolságtartóvá váltam Istennel szemben, ami azt jelentette, hogy nem tagadtam meg őt, azonban ritkán imádkoztam. Sok esetben nem értettem meg az akaratát, és úgy gondoltam, hogy elég akkor hozzá fordulni, amikor a segítségére van szükségem. Éppen ezért más dolgokban kezdtem el keresni a boldogságot, pontosabban a hobbijaimban. Ez abban teljesedett ki, hogy nagyon szerettem a román nyelvvel és irodalommal foglalkozni, mindezt úgy tettem, hogy közben nem igyekeztem javítania az Istennel való kapcsolatomat. A ritka imádkozás pedig nem volt elég.

Egy évvel később továbbjutottam a román tantárgyverseny megyei szakaszára, de nem értesültem időben a dátumról, így nem vehettem részt rajta. Egy hétig kiúttalannak tartottam a helyzetet, hiszen nagy vágyam volt ismét részesülni az elmúlt év élményeiben. Következő hétvégén keresgéltem a könyvszekrényemben, és találomra kivettem az egyik régen letett Bibliát. Olvastam Zakariás papról, Keresztelő János apjáról, aki azért némult meg, mert nem hitt az angyal ígéretének, mely szerint idős kora ellenére fia fog születni. Ez alapján én is rájöttem, hogy bár nem tagadtam meg Istent, mégis némává válltam arra, hogy őt szívből megszólítsam. Ettől a naptól kezdve döntöttem arról, hogy egyedül a Szentírásból akarom őt megismerni, és hálát adok neki, hogy elhívott a vele való közösségre.

Ugyanebben az évben történt, pontosan pünkösd előtti szombat estén, hogy egyedül ültem a nagyszüleim udvarán, és a csendben éreztem, hogy Isten arra késztet, hogy ne csak olvassam, és megtartsam az ő Igéjét, hanem majd hirdessem is. Sajnos kissé bizonytalan voltam, nem éreztem magam méltónak arra, hogy azonnal igent mondjak. Másnap hallottam, hogy az egyik régi barátom is ezt a hivatást választotta, ekkor már valóban úgy éreztem, hogy igent kell mondanom. Attól kezdve Isten egyre jobban erősíti bennem azt a vágyat, hogy őt szolgáljam.

Mit jelent számodra az alapítvány ösztöndíjasának lenni? Miben segít ez neked?

Számomra az alapítvány ösztöndíjasa lenni a tanulmányaim elősegítését jelenti. Az alapítványnak köszönhetően eddig beszerezhettem a speciális számítógépemmel kompatibilis orosz beszédszintetizátort, valamint az elmúlt tanévben sikeres angol nyelvvizsgát tehettem.

Üzenet az alapítványnak:

Üzenetként szeretném megköszönni az eddigi támogatást, de egyúttal biztosítani önöket, hogy a jövőben képességeim szerint segítem és támogatom az alapítványt.

Nagy Zsombor vagyok. Gyergyóalfaluban lakom. A Salamon Ernő Gimnáziumban tanulok, matematika-informatika szakon. Az életmottóm egyszerű, ha szereted a szivárványt, szeresd meg az esőt is.

Miben tartod magad egyedinek?

Amiben egyedinek tartom magam, az szerintem a kíváncsiságom. A világ minden dolga fel tudja kelteni az érdeklődésem. Nagyon szeretem, ha valami újat tanulhatok meg. Emellett, ami még egyedivé tesz engem az a pontosság, érzékeny vagyok a pontosságra.

Miért pont hangmérnök szeretnél lenni? Honnan jött az ötlet?

Erre a kérdésre egyszerű a válasz, mert szeretem a hangokat. Ha nézek valamit, vagy hallgatok általában figyelem a hangokat benne, legyen az egy mozifilm, zeneszám vagy műsor. Szeretem, ha helyén vannak a hangszerek, az emberi hang, mikor egy másik hangmérnök jó munkát végez, mert ezek a személyek munkái olyanok, mint a szemöldök, csak akkor feltűnő, ha nincs. Ezért választottam én is ezt a szakmát, otthon lehetek benne.

Voltál már valaha önkéntes? Ha igen milyen tapasztalat volt? Ha nem, miért nem?

Önkéntes eddig még nem voltam. Nagyon sok lehetőségem sem volt rá, mikor lett volna még túl fiatal voltam a korhatárukba, de most már szívesen lennék.

Mit jelent számodra az alapítvány ösztöndíjasának lenni? Miben segít ez neked?

Boldoggá tesz, hogy az alapítvány ösztöndíjasa lehetek. Nagy támogatás lesz számomra a tovább tanulásban, mivel az egyetem nem olcsó dolog, és a szüleimnek nagy megterhelés lenne az egészet finanszírozni.

Üzenet az alapítványnak:

Nagyon hálás vagyok az alapítványnak, azért amit kaptam tőlük. Kívánom, hogy ne hagyják abba, mert ezzel nagyon sok diáknak, rászorulónak segítettek már, és segíthetnek továbbra is.

Ne hagyd abba, míg büszke nem vagy magadra! A nevem Sándor Sarolta. Csíkszentdomokoson születtem és itt is élek, amire a mai napig nagyon büszke vagyok. Jelenleg a Salamon Ernő Gimnáziumban társadalomtudomány osztályában vagyok végzős diák.

Mi a hobbyd? Mit csinálsz szabadidődben?

Jelen pillanatban, nagyon elfoglalt vagyok. Nagyon sok időt szánok a tanulásra, mert a következő kitűzött célom a sikeres érettségi. Kevés szabadidőm van, de azt a családommal, barátaimmal töltöm. Mindennél jobb érzés számomra, az, hogy egy nehéz nap után a barátaimmal kimehetek kicsit a szabadba.

Miért vagy hálás jelenleg? Mesélj erről!

Nagyon hálás vagyok a tanáraimért, anyukámért, nagyszüleimért, testvéremért, akik ezen a pár méteren, ami az iskolából még van, támogatnak, bíztatnak, segítenek. Szükségem van rájuk, hiszen egy biztató szó, mondat, máris motivál arra, hogy lelkesebben tanuljak.

Közeleg az érettségi. Lezárul egy fejezet az életedben. Mihez szeretnél kezdeni ezután?

„Közeleg az érettségi” – nagyon ijesztő ez a mondat számomra, mert úgy érzem, hogy erre még nem vagyok kellőképpen felkészülve. Nem is a tanulás szempontjából, hanem, mert nem érzem magam olyan „nagynak”, mint akinek már érettségiznie kellene. Mindent megteszek azért, hogy sikerüljön. Érettségi után szeretnék kimenni külföldre, de csak azért, hogy elvégezzek egy tanfolyamot, amelyre csak Németországban van lehetőség. Ezután hazajönnék, és itthon helyezkednék el. Nagyon szeretném, és remélem meg is tudom valósítani, hogy legalább egy személy tanulását én is segíteni tudjam, úgy ahogy én is megkaptam ezt a lehetőséget.

Mit jelent számodra az alapítvány ösztöndíjasának lenni? Miben segít ez neked?

Ha nem kaptam volna ezt az ösztöndíjat, nem lett volna lehetőségem bentlakásba menni, hiszen az itthoni támogatás nem lett volna rá elegendő. Hiába, hogy itthon jobban tudok tanulni, az összes barátnőm bentlakásos, így nagyon rossz érzés lett volna, hogyha én nem lehetek az. Nagyon hálás vagyok az alapítványnak, és azoknak az embereknek, akik engem ebben segítettek. Az alapítvány tagjának lenni egy csodás dolog, hiszen olyan emberekkel ismerkedhettem meg, akiknek csodás szívük van, akik mindenben megpróbálnak segíteni és mindent meg tesznek értünk.

Üzenet az alapítványnak:

Kedves alapítvány tagok! Először is köszönöm, hogy vagytok, mert olyan lehetőséget nyújtottatok számomra, ami nélkül én nem lennék ott, ahol most vagyok! Hálás vagyok mindenért, és soha meg nem fogom tudni megköszönni azt, amit értem tettetek, amiben segítettetek. Elég volt számomra egy mosoly, hiszen tudtam, hogy az szívből jön. Köszönet és hála!

Please publish modules in offcanvas position.