Notice: Undefined index: lang in /home/verestoy/public_html/plugins/system/sourcerer/helper.php(606) : runtime-created function on line 7
Dr. Verestóy Attila Alapítvány

"Giving is the best communication"

„Ezzel a lehetőséggel, amit adtak, a legtöbbet tudom kihozni magamból. Köszönöm!”

szasz_dorottya

A nevem Szász Dorottya, Gyergyószentmiklóson nőttem fel, most Székelyudvarhelyen, a Palló Imre Művészeti Szakközépiskolában végzem a 10. osztályt, képzőművészeti tagozaton. A szüleim elváltak, van egy féltestvérem és egy mostoha bátyám.

 

K: Mi hozott Udvarhelyre?

Szász Dorottya: 9. osztálytól járok itt, mert minden álmom, hogy művész legyek, de ezt sajnos iskola hiányában otthon nem valósíthattam meg.

K: Mióta foglalkozol képzőművészettel?

Szász Dorottya: Mióta képes voltam ceruzát fogni a kezemben, azóta rajzolok. Ezen kívül mindig érdekelt a zene is, pár évig zongoráztam, és foglalkoztat az irodalom is, de végül a rajzolás mellett köteleztem el magam 8. osztályban. Sajnos egyszerre mindháromra nem lenne időm.

K: A rajzolás egyben egy hobbi is?

Szász Dorottya: Mondhatnánk hobbinak is, de úgy gondolom ennél komolyabbról van szó, a szabadidőm nagy részét neki szentelem, de ezen kívül sokat olvasok, szeretem a jó történeteket, és érdekel a történelem is.

K: Még van két éved az érettségiig, de van már elképzelésed, hogy hol és milyen szakon szeretnél továbbtanulni?

Szász Dorottya: Mindenképpen folytatni szeretném, amit elkezdtem, hogy egyszer adhassak valamit a világnak én is a művészeten keresztül. Szeretnék angol nyelven továbbtanulni, mindenképpen külföldön, de még pontosan nem tudom, hogy mit hoz a jövő. Abban viszont biztos vagyok, hogy az ott szerzett tudást itthon fogom kamatoztatni.

K: Mit jelent számodra az alapítvány segítsége?

Szász Dorottya: Az ösztöndíj által lehetőséget kaptam, hogy azt csinálhassam, amit szeretek. Ez nagyon sokat jelent nekem. Nem könnyű az otthonomtól távol tanulni, és a szakmám nagyon változatos, sokféle eszközre van szükségem, ami így már nem okoz problémát, és persze megengedhetem magamnak, hogy szakkönyveket is vásároljak. Szerintem nagyon fontos, hogy az ember azzal foglalkozzon, amit szeret. Ezzel a lehetőséggel, amit adtak, a legtöbbet tudom kihozni magamból. Köszönöm!


„Minden ideköt...”

torok_adel

A 32 éves Magyari Gábor jelenleg végzős szociális munkás egyetemi hallgató Kolozsváron a Babes-Bolyai Tudományegyetem Szociológia és Szociális Munka karán. Gyermekotthonban nőtt fel: sokat nélkülözött, keményen dolgozott, hogy céljait elérje. Azt mondja, nem szeretné elhagyni szülőföldjét, ahol viszont szerinte nem reményteljes az élet: a mai fiatalok ugyanis nem akarnak felelősségteljes életet élni, hanem „ennek az elszabadult világnak az új szabályai irányítják őket.”

 

Magyari Gábor: Gyermekotthonban nőttem fel Székelykeresztúron: 17 éves koromig voltam az intézményben, 600 gyerekkel együtt. Utána sok helyen dolgoztam és laktam, s igazából sosem volt ahová, akihez mennem. Elvégeztem a szakiskolát, asztalos, fafaragó lettem, majd a líceumot Székelyudvarhelyen a Bányai Jánosban, de végül Marosvásárhelyen érettségiztem. Katona is voltam Brassóban a megyei rendőrségen, ott tanultam meg románul. A katonaság után is dolgoztam, amíg be nem jutottam az egyetemre: ez az időszak is végig kapcsolatok, a megfelelő támogatás nélkül telt el, nem volt senkim, a túlélésért küzdöttem. Erről az időszakról könyvet lehetne írni...


K: Mi a hobbid?


Magyari Gábor: Egyértelműen a sport. Biciklizés, úszás, foci és súlyemelés. A futást egészségi állapotom leromlása miatt hagytam abba. Szeretem a fafaragást, az idegen nyelvek tanulását. Ilyenkor tudok igazán ellazulni és a gondjaimat egy kis időre félretenni.


K: Vettél már részt önkéntes munkában? Mi motivált ebben?


Magyari Gábor: Több szervezetnél is önkénteskedtem: idős, fogyatékkal élő személyekkel és a gyermekvédelmi rendszerből kikerülő gyerekekkel foglalkoztam. Jómagam is átéltem azt, mit jelent segítség nélkül felnőni... Az egyetemen is ezért választottam ezt a szakot. Két éven keresztül kaptam támogatást a Verestoy Alapítványtól, így sikerült talpra állni egy időre. Véleményem szerint bárki lehet jó szakember bármilyen területen megfelelő háttérrel és motiváltsággal. Nálam talán az volt a legerősebb motiváció, hogy én is gyermekotthonban nőttem fel, tudom milyen nehéz egyedül, s hogy milyen felkészületlenül az életben küzdeni nap mint nap és olyan emberektől hallgatni a panaszokat, akik közel sem állnak a nyomorhoz vagy a szegénységhez. Fontosnak látom elősegíteni a hátrányos helyzetű emberek integrációját. Ehhez közös munka szükséges, szakemberek bevonásával.


K: Szeretnél továbbtanulni?


Magyari Gábor: Gondolkodom a továbbképzésen. Életem végéig tanulni fogok, a tanulásban találom a saját megnyugvásomat is. Nem fordulok befele, viszont sok nehézség ért, s talán még érni fog... Nekem a tanulás az egyik legfontosabb fegyverem az életben és a munka, mind a megélhetőség, mind pedig az egyedüllét érzésének az elnyomása szempontjából... Számomra ez a kiút ebből a helyzetből, és véleményem szerint mindenki másnak, aki valamit tenni akar az életben.


K: Hogyan látod a jelenlegi ifjúság jövőjét?


Magyari Gábor: Nem sok jót tudok mondani, számomra megdöbbentő, miket tapasztaltam, láttam az egyetemen. Lassan már nem létezik az a szó, hogy erkölcs, sokan nem gondolnak a házasságra, nem vállalnak gyerekeket, nem akarnak felelősségteljes életet élni, hanem ennek az elszabadult világnak az új szabályai irányítják őket. A hagyományok lassan feledésbe merülnek, ami nagyon fáj nekem, mert én árva gyermekként is mindig szívesen emlékeztem a régi szép és jó dolgokra, amik ma lassan nem számítanak értékeknek... A mai fiatalok értékei kiszorítják az empátiát, a feltétel nélküli elfogadást embertársaikkal szemben. Ezelőtt a székely emberek összejártak, segítették egymást, manapság azonban be sem mennek a szomszéd kapuján. Ha nem marad meg egy erős és összetartó közösség, akkor minden összeomlik, s ha a mai fiatalok nem keresik a felelősségteljes életet, akkor hamarosan komoly gonddal kell szembenéznünk mindannyiunknak.

Ezért is tartom nagyon jónak a Verestóy Alapítvány munkáját: megpróbálja összehangolni a fiatalokat, próbál egy összetartó közösséget kovácsolni, megtartani. Nem utolsó sorban lehetőséget ad nagyon sok hátrányban levő személynek.


K: Fontosnak tartod a szülőföldön való boldogulást?


Magyari Gábor: Semmit sem szeretnék jobban, mint hogy ne keljen elmenni itthonról! Mint mondtam, nincs senkim, nincs semmim, de számomra az otthon azt a helyet jelenti, ahol felnőttem. Minden ideköt. Dolgoztam külföldön, Németországban, de nagyon erős honvágyam volt.

Akik elmennek, azok itt hagyják családtagjaikat, eldobják az életet, amiben felnőttek. A jobb megélhetőségért ezek néha jó megoldásnak tűnnek, de én úgy gondolom, hosszú távon, vagy akár rövid távon is, a lehetőségeket itthon kell keresni, megteremteni. Én is kötődök a helyhez, ahol felnőttem, pedig nekem nincs családom. Számomra érthetetlen, amikor valaki elhagyja a családját és évekig nem jön haza, netán végleg külföldön marad, holott az orra előtt van mindaz, ami igazán értékes az életben. Nekem is nehéz fennmaradni, sokba kerül az egyetem, s a hátrányos helyzetű fiataloknak sem biztosítanak igazán lakáslehetőséget, vagy ha igen, akkor nagyon rossz körülmények között. Azért, mert valaki árva, attól joga van a megfelelő életmódhoz, nem? Egyébként meg nem csak beszélni kell ezekről a gondokról, hanem tenni kell a megoldásért. De ki más fog, ha nem a saját közösségünk?


K: Mit jelent számodra az alapítvány segítsége?


Magyari Gábor: Nagyon hátrányos helyzetbe kerültem, noha úgy gondolom, sok mindenben jó szakember vagyok. Felkészültségemet annak köszönhetem, hogy sokat hányódtam, sok területen dolgoztam. A gazdasági válság beütésével nem találtam megfelelő munkát, hogy eltartsam magam, sokat nélkülöztem. A tanulást, az egyetemet választottam, ez nagyon jó kitörési pont volt korábbi életemből, az alapítvány segítsége pedig a kulcs ahhoz, hogy ki tudjam nyitni a lehetőségek kapuját. Gondom van most is elég, hogy mást ne említsek, nem fizeti senki az egészségügyi biztosításomat, mert 26 éven felüli vagyok. Nem tudok elmenni egy kivizsgálásra, holott el kellene, mert néhány hónapja fáj a szívem. Az életkorom miatt minden kedvezményből kimaradok, az egyetlen jövedelemforrásom a Verestóy Alapítvány. A tőlük kapott támogatásból fedezem a teljes megélhetőségemet. Rajtuk kívül senki más nem segített, ezért ismételten köszönöm a bizalmukat!


K: Mit üzensz a pályaválasztás előtt álló fiataloknak?


Magyari Gábor: A mai világban nagyon fontos a felkészültség. A fiataloknak azt üzenem, tanuljanak sokat. Fontos, hogy sok jó szakember dolgozzon, segítsen idehaza. Megfelelő felkészültség, kitartás vagy akarat nélkül azonban nem csak egy család, hanem közösségek vagy nemzetek mehetnek tönkre. A közös munka, az összetartás elengedhetetlen: ahol az emberek össze tudnak fogni, ott lehet kezdeni valamihez. Ebben a mai nehéz világban igazán nagy szükség lenne erre.

Szóval azt üzenem a fiataloknak, tanuljanak, segítsenek magukon, de másokon is: ne csak várják a segítséget, hanem adjanak is. Ha én ilyen hátrányos helyzetben is tudok segíteni, örömet szerezni embertársaimnak, akkor biztos vagyok benne, más is meg tudja tenni ugyanezt.


„Kimondhatatlanul hálás vagyok minden segítségért...”

kristaly_ferenc

A nevem Kristály Ferenc-Gellért, Gyergyótölgyesen élek szüleimmel és testvéremmel. Édesapám Kristály Ferencz, édesanyám Kristály Julianna és testvérem Kristály Mária-Edina. A „Salamon Ernő” Elméleti Líceumba járok természettudományok szakra, a testvérem pedig másodéves egyetemi hallgató a Marosvásárhelyi Orvosi- és Gyógyszerészeti Egyetemen.

K: Miért pont ezt a szakot választottad?

Kristály Ferenc-Gellért: Ezt a szakot azért választottam, mert érdekesnek találtam a biológiát, ezzel szerettem volna foglalkozni. Az idő elteltével nagyon megszerettem a fizikát is és mára már a fizika lett a kedvencem.

K: Mivel töltöd a szabadidőd?

Kristály Ferenc- Gellért: Szabadidőmben nagyon szeretek focizni, amit már nagyon rég gyakorlok, ezen kívül imádom a zenét és a hangtechnikát. Sokszor segítek szüleimnek az elvégzendő munkában, sokszor pedig “megengedik”, hogy magamra végezzem el.

K: Milyen terveid vannak a középiskola befejeztével? A fizika szeretet meghatározza a pályaválasztásod?

Kristály Ferenc-Gellért: Először is sikeresen le szeretnék érettségizni, mindezek után mindenképp szeretnék majd továbbtanulni, és ha lehetséges, akkor a fizika terén. Tehát igen, a fizika szeretete igencsak meghatározza a pályaválasztásom. További tanulmányaimat mérnöki szakon szeretném végezni, de azt még nem tudom, hogy pontosan milyen mérnökin.

K: Fontosnak tartod, hogy tanulmányaid befejezése után itthon boldogulj?

Kristály Ferenc-Gellért: Ha egy mód van rá, akkor szeretnék itthon boldogulni, mivel véleményem szerint itthon könnyebb alkalmazkodni, ha találnék egy megfelelő munkát, akkor könnyebb és szebb lenne az élet itthon is, és szüleimet is kellőképpen tudnám segíteni.

K: Mit jelent számodra az alapítvány segítsége?

Kristály Ferenc-Gellért: Az alapítvány segítsége nagyon sokat jelent nekem, nekünk. Ez a pénz megkönnyíti a dolgom és egyben a szüleim dolgát is. Segít abban, hogy elvégezzem tanulmányaimat, magabiztosabb vagyok a további tanulmányok elvégzését tekintve, hiszen tudom, hogy minden hónapban számíthatunk egy biztos összegre. Kimondhatatlanul hálás vagyok minden segítségért.

Please publish modules in offcanvas position.