Notice: Undefined index: lang in /home/verestoy/public_html/plugins/system/sourcerer/helper.php(606) : runtime-created function on line 7
Dr. Verestóy Attila Alapítvány

"Giving is the best communication"

Bartalis-Fábián Ágnes vagyok, Csíkszeredában születtem, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem, Gyógyszerészeti karán vagyok hallgató, már 4. éve

Mikor döntötted el, hogy gyógyszerész szeretnél lenni? Miért pont ezt a szakot választottad?

12. osztályos koromban körvonalazódott bennem, hogy a gyógyszerészet az a hivatás, amiben a legjobban kitudnék teljesedni. Más opciók is megfordultak bennem, de egyikben sem láttam, hogy ez tartós eredményekhez vezetne. A gyógyszerészet egy olyan hivatás, amiben sokkal több van, mint ami legtöbbünk számára eszébe jut a szó hallatán.

Említetted, hogy szeretsz a jövődről gondolkodni, célokat kitűzni. Mi a legnagyobb álmod?

A legnagyobb álmom egy stabil és harmonikus jövő kialakítása, ahol azzal foglalkozom, amit szeretek, a családom közelében.

Hogyan látod magad 10 év múlva?

Én 32 évesen sikeres gyógyszerész vagyok, az éppen bővülő családomban, és mindannyian egészségesek vagyunk.

Mit jelent számodra az alapítvány ösztöndíjasának lenni? Miben segít ez neked?

Számomra az ösztöndíj hatalmas motivációt jelent a közelebbi álmaim eléréséhez, segít a tanulmányaim haladásában és a megélhetésben egy másik városban. Ösztöndíjasnak lenni kiváltság, egy szorgos, önkéntes, jótékony csapat (inkább család) tagja lehetek, ami mindig pozitív energiát ad.

Üzenet az alapítványnak:

Hálás köszönettel tartozom az alapítványnak, hogy az idei tanévben engem is befogadtak a családjukba, és támogatnak, hogy a tanulmányaimat zökkenőmentesen végezhessem.

A nevem Járai-Szabó Richárd és 1996 augusztus 8-án születtem Székelyudvarhelyen. 2015-ben végeztem a Benedek Elek Pedagógiai Líceum természettudomány bilingv-angol szakon, majd tanulmányaimat a Babeș-Bolyai Tudományegyetem Kémia és Vegyészmérnöki karán folytattam vegyészmérnök hallgatóként.

Említetted, hogy nemsokára befejezettnek tekintheted tanulmányaidat. Mihez kezdesz ezután? Mi a következő lépés?

Szeretnék mesterizni Kolozsváron. Most az államvizsga írás mellett azon töprengek, hogy mire érdemes menni. A következő egyetemi tanévtől kezdve szeretnék munkát vállalni, lehetőleg szakmában. Nyárára pedig tervben van, hogy kimegyek az Egyesült Államokba.

Meséltél az önkéntes tapasztalataidról. Melyik programon való részvétel volt számodra a legmeghatározóbb? Melyik áll hozzád a legközelebb?

Azt hiszem az egyik legmeghatározóbb számomra a Gondviselés Segélyszervezet Kalákatábora volt. Itt elsőkézből tapasztalhattam, hogy mennyit tud jelenteni egy-egy rászoruló családnak akár a legapróbb segítség is.

Hogyan látod magad 5 év múlva? Mit szeretnél addig megvalósítani?

Szeretném, ha a jövőbeni énem megtalálná azt a hivatást, amit szívvel és lélekkel tud űzni. Addig szeretném bepótolni azt, ami kimaradt az életemből, mint például a sofőrsuli, vagy a román nyelv elsajátítása, csak hogy említsek párat.

Mi az a három dolog (lehet ez személy, tárgy, esemény, eszme stb.), ami számodra a legfontosabb? Miért?

Olvasás, a kreatív írás, és a fogaim 😊 . Azt hiszem, hogy ezek a dolgok jellemeznek a legjobban. Az olvasás teljes mértékben meghatározza azt a Járai-Szabó Richárdot, aki ezt a dokumentumot kitölti. Nem tudnám elképzelni, hogy ugyanígy alakult volna az életem a könyveim nélkül. A kreatív írás pedig azért, mert ezáltal ki tudom fejezni a gondolataimat és fejleszteni a kritikus szellemet, ami (valahol) bennem lakozik. A fogakat nem viccből soroltam be a legfontosabb dolgaim közé. Régebb sok bajom volt a fogsorommal, aminek csak később ittam meg a levét. Ezért elhatároztam még amikor a sulival végeztem, hogy rendbe rakatom őket. Jelenleg fogszabályzót viselek, és a fogmosás a kedvenc időtöltésem 😊.

Mit jelent számodra az alapítvány ösztöndíjasának lenni? Miben segít neked?

Szerintem én így fél év után sem tudom elhinni, hogy az Alapítvány beválasztott a programjába. Nagyon hálás vagyok érte! Így, hogy ösztöndíjas vagyok, azt érzem, hogy a problémáimmal most már nem egyedül kell szembenézzek. Igazából abban segít nekem, hogy tudok előre tervezni, ami az elmúlt években jóval nehezebb volt a számomra.

Üzenet az alapítványnak:

Maradjanak meg továbbra is ugyanilyen segítőkésznek!

A nevem Szőke Zalán, Székelyudvarhelyen születtem, a Dr. Palló Imre Művészeti Líceum XI. osztályos, hegedűszakos tanulója vagyok.

Hat éves korod óta foglalkozol zenével. Mi és ki motivált arra, hogy már kiskorodban elkezdj hangszeren játszani?

Kiskoromban mindenféle játékot hamar kitanulmányoztam és ráuntam. Hogy a figyelmemet valamivel lekössék, kaptam egy hegedűt. Sokáig tanulmányoztam, persze hallás után nem ment egyből, sokat kellet próbálkozni míg valami kijött belőle.

Az elmondottak alapján számos dalversenyen illetve hangszerversenyen vettél részt, amikről nem egyszer tértél haza helyezésekkel. Többször is továbbjutottál országos szakaszra. Az eredmények mellett mit adtak neked ezek a versenyek? Hogyan emlékszel vissza rájuk?

Most visszagondolva a zóna és országos versenyekre elmondhatom, hogy nemcsak helyezést jelentettek, hanem sok tapasztalatot és fejlődést, mert amikor már jól is megy egy darab, még mindig lehet csiszolni, szebbé tenni azt.

Azt is megtudhattuk, hogy a zenei oldal mellett megmutatkozik az irodalom iránti érdeklődésed. Említetted, hogy írtál már novellákat is. Ezeknek a megírásához honnan inspirálódtál? Ha stílus szerint kategorizálnod kellene, hova sorolnád a műveidet?

A novellákhoz a témát a mindennapi életből merítem. Úgy gondolom, hogy leginkább a realista művek közé illeszkednek, ide sorolnám.

Mit jelent számodra az alapítvány ösztöndíjasának lenni? Miben segít neked?

Az alapítvány ösztöndíjasának lenni számomra egy kihívás. Segít abban, hogy céltudatos, kitartó munkát végezzek.

Üzenet az alapítványnak:

Az alapítványnak ezúttal is hálás köszönetemet fejezem ki, erőt és egészséget kívánva, hogy még sokaknak tudjanak reményt és lehetőséget biztosítani.

Please publish modules in offcanvas position.