„A jövőben szeretnék példaértékű emberré válni…”

Gábor Ibolya vagyok, a csíkszeredai Márton Áron Gimnázium XII-es tanulója, társadalomtudományok szakon. Gyergyószárhegyen élek szüleimmel és húgommal együtt. A gimnáziumba való beiratkozás óta bentlakó vagyok, ezért csak hétvégenként járok haza. Az idén előttem áll az érettségi és az egyetemkezdés, így legtöbb energiámat most a tanulásba fektetem.

K: Mivel foglalkozol szabadidődben? Melyek azok a dolgok, amik érdekelnek?

Gábor Ibolya: A szabadidőm mindig szeretem maximálisan kihasználni, bár mostanában elég nehéz ezt a kevés időt beosztani. Nyáron gyakran járok túrázni, kirándulni vagy akár még a sátrazás is szóba jöhet. Valamiért mindig feltölt és elgondolkodtat is egyszerre a természet sokoldalú gyönyörűsége. Máskor pedig olvasok, zenélek vagy csak egyszerűen a barátaimmal vagyok. Mindig érdekeltek a környezetemben lévő természeti értékek, de ugyanakkor foglalkoztat az emberek gondolkodásmódja, az, ahogyan viselkednek. És persze nem szabad kifelejtenem a népszokásokat, népdalokat, néptáncot sem.

K: Akkor ez a szak is már egy tudatos választás volt…

Gábor Ibolya: Úgy is mondhatjuk, hogy tudatosan választottam a humán szakot, hiszen így egy „csomagban” megtalálok mindent, ami érdekel. Ezek közül csak néhányat említenék, például az irodalmat, a történelmet, pszichológiát és leginkább a földrajzot. Földrajzból már többször is vettem részt versenyeken, például a Marosvásárhelyen megszervezett Magyar Tannyelvű Középiskolák Országos Tantárgyversenyén, ahol IX. osztályban dicséretet, XI. osztályban pedig I. helyezést értem el. Emellett IX. osztályban a megyei tantárgyversenyen is I. helyezést szereztem. Az utóbbi évben egy környezetvédelmi kutatással foglalkoztam, amelyben szülőfalum kútvizeit vizsgáltam, elemeztem és hasonlítottam össze. A kutatásról készült dolgozatommal részt vettem a Miskolci Egyetem Földtudományi Diákkonferenciáján, ahol a szekciómban I. helyezést értem el. Ezen kívül a TUDEK-en is megméretettem, itt III. díjat ítélt nekem a zsűri. Tehát a versenyeket figyelembe véve, úgy gondolom, hogy a társadalomtudományok szakon volt a legtöbb lehetőségem olyan irányban fejlődni, ami igazán érdekel.

K: Eléggé szerteágazó az érdeklődési köröd, zene, tánc, természetjárás, mit ad mindez neked és mennyire jut idő most mindezen iskolán kívüli tevékenységekre, úgy, hogy közben az érettségire is készülnöd kell?

Gábor Ibolya: Így az érettségi közeledtével sajnos egy-két dologról le kell mondanom néha, de azért igyekszem az összhangot megtalálni a tanulás és egyéb tevékenységeim között. Úgy érzem, gyakran segít például a zene, vagy egy kiadós séta rendbe tenni a sok információt a fejemben és így ezeket is nagyon fontosnak tartom az érettségire való készülés mellett. Igaz, meg kell tanulnom az időmet helyesen beosztani, hogy harmonikusan tudjak egyszerre több téren is tevékenykedni.

K: A középiskola befejeztével merre tovább? Az iskola adott egy alternatívát, folytatod ezen az úton, vagy teljesen ellenkező irányba indulsz?

Gábor Ibolya: Mostanában, mint minden végzős diákot, engem is foglalkoztat a továbbtanulás kérdése. Terveim között igyekszem reálisan mérlegelni, hiszen számomra nagyon fontos az, hogy a jövőbeli munkámat eredményesen, szakképzetten tudjam majd végezni. Jelenleg két elképzelésem van a továbbtanulással kapcsolatban: szeretnék óvónői vagy tanítónői pályára lépni, mivel nagyon szeretem a gyerekeket és megtisztelőnek érzem, hogy ebben a korban én is hozzájárulhatok a személyiségük fejlődéséhez, az alapok elsajátításához, segíthetek nekik a világunk megismerésében és a helyes úton indíthatom el őket.

Ezen kívül a másik terv inkább a földrajz fele irányul, mivel ezt a tantárgyat is szívügyemnek érzem. Itt szintén a csodálat vezérel, mert a világunk változatossága, kincsei, természeti értékei mindig lenyűgöznek. Ha ilyen szakirányú egyetemet választok lehetőségem lesz majd geológiát, meteorológiát, hidrológiát, kartográfiát és a földrajz egyéb területeit megismerni, és ezt talán majd másoknak is továbbadhatom. A középiskola sokat segített abban, hogy kialakítsam érdeklődési körömet, főként a földrajz terén rengeteg alapot kaptam, amit biztos vagyok, hogy valamilyen módon mindenképp hasznosítani fogok a jövőben.

K: Gondolkodtál már azon, hogy az egyetem befejeztével külföldön próbálj szerencsét?

Gábor Ibolya: Számomra sokat jelent az, hogy itt élhetek, ezért soha nem foglalkoztatott, hogy külföldön folytassam az életem. A külföldi továbbtanulást viszont már egyfajta lehetőségnek tartom, ami segíthet a nyelvtanulásban, a különböző kultúrák megismerésében. Nincsenek karrierista álmaim, nem szeretnék egyetemi diplomát- diplomára halmozni. Úgy gondolom, hogy a családalapításnak is megvan a megfelelő ideje. Ettől függetlenül, ha lehetőséget kapnék más országban tanulni, biztosan kihasználnám, de miután befejezném, mindenképpen hazatérnék.

K: Mire vagy a legbüszkébb, azok közül, amit eddig elértél? Ha mondjuk, 5-10 év múlva kérdezném ugyanezt, vajon mi lenne a válaszod, mi az, amit addig mindenképp meg szeretnél valósítani?

Gábor Ibolya: Úgy érzem az életemben sok mindenért lehetek hálás, és igazából büszke vagyok a versenyeredményeimre is, de nem ezt tartom a legfontosabbnak. A jövőben szeretnék példaértékű emberré válni, aki majd továbbadja azt a sok tudást, amit addig kapott. Szeretnék igazán hasznos lenni majd a munkámban.

K: Mit jelent számodra az alapítvány segítsége?

Gábor Ibolya: Az alapítvány sokat segített abban, hogy a szüleim fedezni tudják a bentlakásomat és abban is, hogy az egyetemre egy biztos alappal tudjak indulni. Ugyanakkor nagyon sokat segített abban is, hogy új lehetőségek táruljanak fel előttem és ez által valóra tudjam váltani álmaimat.