
Forró Károly-Márk vagyok nemsokára huszonegyedik életévét betöltött fiatal. Gyergyószentmiklóson láttam napvilágot, majd egy éves koromban fordulatot vett az életem, állami gondozás révén a jelenlegi lakhelyemre, Csíkbánkfalvára kerültem kihelyezett nevelőszülőkhöz. Középiskolai tanulmányaimat Csíkszeredában a „Segítő Mária” Római Katolikus Gimnáziumban végeztem, jelenleg pedig a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának a magyar és német tagozatán tanulok.
Számodra mit jelent a „szebb jövő” fogalma, hisz így fogalmaztad meg a pályázatban, hogy: „mertem tervezni egy „szebb jövőt”?
A szebb jövő fogalma mindenekelőtt azt jelentené, hogy szociális téren tudjak felzárkózni azon emberek közé, akik édes szülők gondoskodó szeretetében élik mindennapjaikat, ugyanakkor fontosnak tartom, hogy az erdélyi magyarság sokasága kohéziós erejével felülkerekedjen a régóta tartó diszkriminatív megbélyegzéseken.
Minek köszönhető, hogy ilyen sokoldalú személyiség vagy, több egymástól igencsak különböző hobbival megajándékozva?
A stigmatizált gyerekkor. Rengeteg megbélyegzés ért mindazért, mert én más kisgyerek voltam, ha a szüleimet sem érdekeltem, egyáltalán valami hasznosra képes vagyok? Folyamatos harcot vívtam saját magammal, hogy bizonyítani tudjak, ne ítéljenek meg olyan dolog miatt, amiről nem tehetek. A másik komponense a sokoldalú személyiségemnek azt hiszem az empátia lenne. Szívesen nyújtok segítséget az embereknek, rengeteg impresszióm volt arról, mennyire fájó a tanácstalanság és az elhagyatottság.
Milyen önkéntes munkában tudnád magad elképzelni a közeljövőben, ha egyszer lesz rá lehetőséged?
Szívesen segítenék, szerveznék adománygyűjtést, olyan rászoruló gyerekeknek, akik például egy karácsonyi estén nem kapnak ajándékot, mert a szülők nem engedhetik meg maguknak, vagy akár az időseknek segíteni, legyen az bevásárlás, ház körüli feladatok elvégzése stb.
Számodra mit jelent az alapítvány ösztöndíjasának lenni?
Az alapítvány ösztöndíjasának lenni elismerést és bizalmat jelent számomra, egy olyan „mentőmellényt”, amely segít abban, hogy a part túloldalára úszunk. A Kuratórium tagjai megfontoltan hoztak döntést, mindegyik ösztöndíjban részesült egyénben potenciát látnak a jövőre tekintve, és azt a feladatot érzem kötelességemnek, hogy ezt a bizalmi kontaktust meg kell hálálni, ez pedig akkor sikerül, hogyha az elkezdett, - avagy álmaink hivatását valóra váltjuk.
Mit üzensz az alapítványnak?
Nagyon nagy köszönettel tartozom az alapítványnak, és annyit szeretnék üzenni, hogy ezt a pártfogói tevékenységet, amit a jóindulat vezérel a Kuratórium összes tagjában, én, mint halandó teljes egészében nem tudom megköszönni, ezért Isten közbenjárását kérném.

