Dr. Verestóy Attila Alapítvány

"Giving is the best communication"

A nevem Szőke Zalán, Székelyudvarhelyen születtem, a Dr. Palló Imre Művészeti Líceum XI. osztályos, hegedűszakos tanulója vagyok.

Hat éves korod óta foglalkozol zenével. Mi és ki motivált arra, hogy már kiskorodban elkezdj hangszeren játszani?

Kiskoromban mindenféle játékot hamar kitanulmányoztam és ráuntam. Hogy a figyelmemet valamivel lekössék, kaptam egy hegedűt. Sokáig tanulmányoztam, persze hallás után nem ment egyből, sokat kellet próbálkozni míg valami kijött belőle.

Az elmondottak alapján számos dalversenyen illetve hangszerversenyen vettél részt, amikről nem egyszer tértél haza helyezésekkel. Többször is továbbjutottál országos szakaszra. Az eredmények mellett mit adtak neked ezek a versenyek? Hogyan emlékszel vissza rájuk?

Most visszagondolva a zóna és országos versenyekre elmondhatom, hogy nemcsak helyezést jelentettek, hanem sok tapasztalatot és fejlődést, mert amikor már jól is megy egy darab, még mindig lehet csiszolni, szebbé tenni azt.

Azt is megtudhattuk, hogy a zenei oldal mellett megmutatkozik az irodalom iránti érdeklődésed. Említetted, hogy írtál már novellákat is. Ezeknek a megírásához honnan inspirálódtál? Ha stílus szerint kategorizálnod kellene, hova sorolnád a műveidet?

A novellákhoz a témát a mindennapi életből merítem. Úgy gondolom, hogy leginkább a realista művek közé illeszkednek, ide sorolnám.

Mit jelent számodra az alapítvány ösztöndíjasának lenni? Miben segít neked?

Az alapítvány ösztöndíjasának lenni számomra egy kihívás. Segít abban, hogy céltudatos, kitartó munkát végezzek.

Üzenet az alapítványnak:

Az alapítványnak ezúttal is hálás köszönetemet fejezem ki, erőt és egészséget kívánva, hogy még sokaknak tudjanak reményt és lehetőséget biztosítani.

Jelenleg Székelyudvarhelyen, a Kós Károly Szakközépiskolában tanulok, kereskedelem szakon. Bentlakó vagyok, mivel az otthonom, Fenyőkút 35 km-re található Székelyudvarhelytől. Fontos szerepet tölt be az életemben a tánc és a zene.

A leírtak alapján, nagy szerepet tölt be életedben a zene és a tánc. Mióta foglalkozol zenéléssel? Mióta táncolsz?

Táncolni és zenélni is nagyon szeretek, de mégis inkább az utóbbi a mindenem. Táncolni 5 éve kezdtem el, nagyrészt néptáncoltam 2 csoportnak voltam tagja, a Bábakalácsnak, és a jelenlegi iskolám néptánccsoportjának. A néptánc mellett, idén modern táncban is kipróbáltam magam az iskolám gólyabálján, és a városi gólyabálon is. A zene iránti szeretet, még egész kiskoromban jelentkezett nálam, viszont komolyabban 7 éve foglalkozom vele. Azóta végeztem több zeneiskolát és nemrég alakult egy zenekarom is.

Megosztottad a jövővel kapcsolatos terveidet is velünk, miszerint építészmérnöknek szeretnél továbbtanulni. Miért pont ezt a szakot választanád?

Tanulmányaimat eddig építészmérnökként akartam folytatni, viszont a szak közben módosult. Amit továbbtanulnék, az a gépészmérnöki szak, mert úgy látom, hogy eléggé nagy kereslet van rá az országunkban, vagy akár máshol is, és egy eléggé jó fizetéssel kecsegtetnek minket.

Mit jelent számodra az alapítvány ösztöndíjasának lenni? Miben segít neked?

Megtisztelőnek érzem, hogy az alapítvány ösztöndíjasa lehetek, ez nagy segítséget nyújt nekem, mivel az iskola túl távol van ahhoz, hogy ingázni tudjak ezért bentlakásban kell laknom, ami azért elég költséges. Az ingázásom az is akadályozná, hogy a falunkban nincs buszjárat csak legközelebb közel 9-10 km-re.

Üzenet az alapítványnak:

Azzal, hogy az ösztöndíjasuk lehetek, segítséget nyújt nekem az alapítvány, amiért nagyon hálás vagyok.

Székelyudvarhelyen születtem, jelenleg Fenyőkúton lakom. A Kós Károly Szakközépiskola 12. osztályos tanulója vagyok, közgazdaságtan szakon. Életmottóm: ,, Ne álmodd az életet, hanem éld az álmaidat!”

Beszámolódban azt olvashattuk, hogy „ha nagy leszel” légiutas kísérő leszel. Honnan jött az ötlet?

Valóban egyik tervem a légiutas kisérő szakma, mivel nagyon szeretem a nyelveket, szeretek kommunikálni és utazni. Innen is jött az ötlet ezzel kapcsolatosan, de ez mellett még van más elképzelésem is pályaválasztás terén.

Említetted, hogy önkénteskedtél a városi korházban, a gyermekosztályon. Milyen emlékeid, tapasztalataid vannak róla?

Pár alkalommal önkénteskedtem. Úgy gondolom, hogy csak jó érzés lehet valakin segíteni, egy őszinte mosolyért, egy hálás köszönömért cserébe. Ilenkor látom azon a személyen, hogy valóban szüksége van arra a segítségre, amely lehet anyagi, vagy csak pár biztató szó. Ekkor egy kicsit büszke is vagyok magamra, mert önzetlenül segítek.

Mit jelent számodra az alapítvány ösztöndíjasának lenni? Miben segít neked?

Nekem óriási segítséget jelent az alapítvány ösztöndíjasának lenni, mert segít a bentlakás finanszírozásában, és különböző érettségi felkészítős könyvek megvásárlásában.

Üzenet az alapítványnak:

Nagyon hálás vagyok az alapítványnak.

Please publish modules in offcanvas position.