Dr. Verestóy Attila Alapítvány

"Giving is the best communication"

„A jövőben szeretnék példaértékű emberré válni…”

gabor_ibolya

Gábor Ibolya vagyok, a csíkszeredai Márton Áron Gimnázium XII-es tanulója, társadalomtudományok szakon. Gyergyószárhegyen élek szüleimmel és húgommal együtt. A gimnáziumba való beiratkozás óta bentlakó vagyok, ezért csak hétvégenként járok haza. Az idén előttem áll az érettségi és az egyetemkezdés, így legtöbb energiámat most a tanulásba fektetem.

K: Mivel foglalkozol szabadidődben? Melyek azok a dolgok, amik érdekelnek?

Gábor Ibolya: A szabadidőm mindig szeretem maximálisan kihasználni, bár mostanában elég nehéz ezt a kevés időt beosztani. Nyáron gyakran járok túrázni, kirándulni vagy akár még a sátrazás is szóba jöhet. Valamiért mindig feltölt és elgondolkodtat is egyszerre a természet sokoldalú gyönyörűsége. Máskor pedig olvasok, zenélek vagy csak egyszerűen a barátaimmal vagyok. Mindig érdekeltek a környezetemben lévő természeti értékek, de ugyanakkor foglalkoztat az emberek gondolkodásmódja, az, ahogyan viselkednek. És persze nem szabad kifelejtenem a népszokásokat, népdalokat, néptáncot sem.

K: Akkor ez a szak is már egy tudatos választás volt…

Gábor Ibolya: Úgy is mondhatjuk, hogy tudatosan választottam a humán szakot, hiszen így egy „csomagban” megtalálok mindent, ami érdekel. Ezek közül csak néhányat említenék, például az irodalmat, a történelmet, pszichológiát és leginkább a földrajzot. Földrajzból már többször is vettem részt versenyeken, például a Marosvásárhelyen megszervezett Magyar Tannyelvű Középiskolák Országos Tantárgyversenyén, ahol IX. osztályban dicséretet, XI. osztályban pedig I. helyezést értem el. Emellett IX. osztályban a megyei tantárgyversenyen is I. helyezést szereztem. Az utóbbi évben egy környezetvédelmi kutatással foglalkoztam, amelyben szülőfalum kútvizeit vizsgáltam, elemeztem és hasonlítottam össze. A kutatásról készült dolgozatommal részt vettem a Miskolci Egyetem Földtudományi Diákkonferenciáján, ahol a szekciómban I. helyezést értem el. Ezen kívül a TUDEK-en is megméretettem, itt III. díjat ítélt nekem a zsűri. Tehát a versenyeket figyelembe véve, úgy gondolom, hogy a társadalomtudományok szakon volt a legtöbb lehetőségem olyan irányban fejlődni, ami igazán érdekel.

K: Eléggé szerteágazó az érdeklődési köröd, zene, tánc, természetjárás, mit ad mindez neked és mennyire jut idő most mindezen iskolán kívüli tevékenységekre, úgy, hogy közben az érettségire is készülnöd kell?

Gábor Ibolya: Így az érettségi közeledtével sajnos egy-két dologról le kell mondanom néha, de azért igyekszem az összhangot megtalálni a tanulás és egyéb tevékenységeim között. Úgy érzem, gyakran segít például a zene, vagy egy kiadós séta rendbe tenni a sok információt a fejemben és így ezeket is nagyon fontosnak tartom az érettségire való készülés mellett. Igaz, meg kell tanulnom az időmet helyesen beosztani, hogy harmonikusan tudjak egyszerre több téren is tevékenykedni.

K: A középiskola befejeztével merre tovább? Az iskola adott egy alternatívát, folytatod ezen az úton, vagy teljesen ellenkező irányba indulsz?

Gábor Ibolya: Mostanában, mint minden végzős diákot, engem is foglalkoztat a továbbtanulás kérdése. Terveim között igyekszem reálisan mérlegelni, hiszen számomra nagyon fontos az, hogy a jövőbeli munkámat eredményesen, szakképzetten tudjam majd végezni. Jelenleg két elképzelésem van a továbbtanulással kapcsolatban: szeretnék óvónői vagy tanítónői pályára lépni, mivel nagyon szeretem a gyerekeket és megtisztelőnek érzem, hogy ebben a korban én is hozzájárulhatok a személyiségük fejlődéséhez, az alapok elsajátításához, segíthetek nekik a világunk megismerésében és a helyes úton indíthatom el őket.

Ezen kívül a másik terv inkább a földrajz fele irányul, mivel ezt a tantárgyat is szívügyemnek érzem. Itt szintén a csodálat vezérel, mert a világunk változatossága, kincsei, természeti értékei mindig lenyűgöznek. Ha ilyen szakirányú egyetemet választok lehetőségem lesz majd geológiát, meteorológiát, hidrológiát, kartográfiát és a földrajz egyéb területeit megismerni, és ezt talán majd másoknak is továbbadhatom. A középiskola sokat segített abban, hogy kialakítsam érdeklődési körömet, főként a földrajz terén rengeteg alapot kaptam, amit biztos vagyok, hogy valamilyen módon mindenképp hasznosítani fogok a jövőben.

K: Gondolkodtál már azon, hogy az egyetem befejeztével külföldön próbálj szerencsét?

Gábor Ibolya: Számomra sokat jelent az, hogy itt élhetek, ezért soha nem foglalkoztatott, hogy külföldön folytassam az életem. A külföldi továbbtanulást viszont már egyfajta lehetőségnek tartom, ami segíthet a nyelvtanulásban, a különböző kultúrák megismerésében. Nincsenek karrierista álmaim, nem szeretnék egyetemi diplomát- diplomára halmozni. Úgy gondolom, hogy a családalapításnak is megvan a megfelelő ideje. Ettől függetlenül, ha lehetőséget kapnék más országban tanulni, biztosan kihasználnám, de miután befejezném, mindenképpen hazatérnék.

K: Mire vagy a legbüszkébb, azok közül, amit eddig elértél? Ha mondjuk, 5-10 év múlva kérdezném ugyanezt, vajon mi lenne a válaszod, mi az, amit addig mindenképp meg szeretnél valósítani?

Gábor Ibolya: Úgy érzem az életemben sok mindenért lehetek hálás, és igazából büszke vagyok a versenyeredményeimre is, de nem ezt tartom a legfontosabbnak. A jövőben szeretnék példaértékű emberré válni, aki majd továbbadja azt a sok tudást, amit addig kapott. Szeretnék igazán hasznos lenni majd a munkámban.

K: Mit jelent számodra az alapítvány segítsége?

Gábor Ibolya: Az alapítvány sokat segített abban, hogy a szüleim fedezni tudják a bentlakásomat és abban is, hogy az egyetemre egy biztos alappal tudjak indulni. Ugyanakkor nagyon sokat segített abban is, hogy új lehetőségek táruljanak fel előttem és ez által valóra tudjam váltani álmaimat.

„Egy kitüntetésként és egy célirányzatként fogom fel, hogy igen is, megérte és megéri tanulni!”

eros_nandor

Erős Nándornak hívnak 1998. augusztus 25-én születtem. Gyimesközéplokon élek szüleimmel és az öcsémmel. Édesanyámat Erős Ildikónak hívják, édesapámat Erős Istvánnak, testvéremet Erős Kristófnak. Az öcsém a Majláth Gusztáv Károly Általános Iskolába jár 5. osztályba Gyimesközéplokon. Én is abba az iskolába jártam, ahol az öcsém tanul, most a Márton Áron Gimnázium, természettudományok szakának kilencedik osztályos tanulója vagyok.

K: Miért pont ez a szak? Tudatos volt a választás, vagy csak ez, ami érdekelt?

Erős Nándor: A választás nagyon érdekes volt az én esetemben, mert először a gyulafehérvári Gróf Majláth Gusztáv Károly Iskolában akartam folytatni tanulmányaimat, de a nagy távolság miatt nem azt választottam. Nagyon szeretek rajzolni, a tavasszal sikeresen felvételiztem a Nagy István Művészeti Líceumba, Architektúra és Design szakra. Aztán ismét másképp döntöttem, egyszóval elég nehéz dolguk volt a szüleimnek, nem tudták eldönteni, hogy a gyermekük most hol is fog tanulni. A Márton Áron Gimnáziumot először azért nem akartam választani, mert én nem vagyok egy lángelme matematikából és a Márton Áronban elég magas szinten kérik a matematikát. A legironikusabb, hogy 5-8-ban a biológiát és a kémiát utáltam a legjobban. De most, ezt a két tantárgyat szerettem meg a legjobban, sok érdekes dolgot tanulunk, sok érdekes kísérletet kell elvégeznünk, és a matekkal is megbarátkoztam.

K: Mivel foglalkozol szabadidődben? Mi az, ami érdekel, kikapcsol?

Erős Nándor: Szabadidőmben, amikor csak lehetőségem van rá, akkor focizok. A volt iskolám csapatában játszottam 3 évet kapusként és a mostani iskolám válogatottjába is szeretnék bekerülni. Ezek mellett számítógép javítással is foglalkozom, programozástól alkatrészcseréig, előre kicsit bántam, hogy nem matek-infóra mentem tovább, de aztán mégis csak jól döntöttem, hogy bio-kémiára mentem. Ezen kívül, még rajzolni is szoktam.

K: Milyen gyakran és miket rajzolsz?

Erős Nándor: Elég gyakran nekiállok és csak úgy, rajzolok valamit. Hogy mit fogok rajzolni, azt előre sosem tudom, elkezdem húzni a vonalakat, majd ami eszembe jut a firkákról, azt rajzolom le. Ez sokszor fiktív rajz, de rajzolok épületeket, vagy autókat is.

K: Most még középiskolás éveid elején jársz, de mi az, amit elvársz a középiskolai évektől, illetve magadtól?

Erős Nándor: Magamtól főként a magasabb teljesítményt várom el, a sikeres érettségi van célként kitűzve, de addig még van négy év kemény munka. Remélem az osztályközösség összetartóbb lesz, mert ha van egy jó közösség, akkor a nehéz munka végzése is úgy fog telni, mintha csak egy egyszerű feladatot végezne el az ember.

K: El tudnád képzelni, illetve fontosnak tartod, hogy majd a jövőben itt, szülőföldeden állapodj meg, alapíts családot?

Erős Nándor: Fontosnak tartom, hogy az emberek a szülőföldjükön alapítsanak családot, mert gyermekkori emlékeik is oda fűzik őket, ott érzik magukat otthon és bátran mondhatják, hogy „Igenis, ez az én földem!”.   Itt vannak a barátaim (még), összeköt velük a sok csínytevés, az együtt töltött évek. Nem is gondolkodtam rajta, hogy ha felnövök, elköltözzek J

K: Mit jelent számodra az alapítvány segítsége?

Erős Nándor: Nagyon sokat jelent nekem az alapítvány segítsége. Minden hónapban a szüleim ennyivel is kevesebb pénzt kell, hogy kiszorítsanak az iskoláztatásomra. Amikor pályáztam az ösztöndíjra egy-két ember azzal bíztatott, hogy úgy sem fogod megkapni, nem fog sikerülni. Amikor egy kora őszi este kaptam a hívást, hogy részesülök az alapítvány segítségében, akkor dagadtam a büszkeségtől, hogy igen is, sikerült! Egy kitüntetésként és egy célirányzatként fogom fel, hogy igen is, megérte és megéri tanulni. Nem tudom, hogy köszönjem meg az alapítványnak, nagyon nagy segítség nekem, nekünk ez az ösztöndíj.

„Egy lehetőséget kaptam az alapítványtól…”

bara_bernadett

Bara Bernadett vagyok, Csíkszentdomokoson élek édesanyámmal és az öcsémmel. Édesapám 2009-ben meghalt. A csíkszeredai Segítő Mária Gimnáziumba járok, 11. osztályos vagyok társadalomtudományok szakon.

K: Miért pont ezt a szakot választottad?

Bara Bernadett: Azért választottam ezt a szakot, mert a matekot nem szeretem és a humán tantárgyak közelebb állnak hozzám. Szeretem a történelmet, a szociológiát, az irodalmat, szóval itt azt tanulom, amit szeretek, ez sokat számít, szerintem.    

K: Mivel foglalkozol szabadidődben?

Bara Bernadett: Szabadidőmben kosárlabda - és kézilabdaedzésre járok az iskola csapatával. 6. osztálytól kézilabdázok, a kosarat 9.-ben tanultam meg és 10.-től kezdtem edzésre is járni, ezért egy kicsit elhanyagoltam a kézilabdát, de ha időm és energiám engedi, mindkettőn részt veszek.

A kosárlabda csapattal rendszeresen részt veszünk versenyeken, tavaly az Erdély Kupán 2. helyezést értünk el, a városi diákolimpiát pedig megnyertük. Idén megnyertük a városi bajnokságot és készülünk a megyeire. Szeretek futni, tavaly a megyei tájfutó versenyen 4. lettem. Ezen kívül tagja vagyok a Csíkszentdomokosi Ifjúsági Szervezetnek, amellyel próbálunk minél több és hasznos programot szervezni fiataloknak és idősebbeknek egyaránt.

K: Ilyen sok iskolán kívüli tevékenység mellett, biztosan nehéz beosztani az időd, mégis a tanulmányi eredményeid nagyon jók. Vettél már részt több tantárgyversenyen is, melyek voltak ezek és milyen eredményeket értél el?

Bara Bernadett: Elég nehéz beosztani az időmet a bentlakás és az edzések miatt, de mindenre lehet időt szakítani, ha az ember akarja. Jelenleg történelem és vallás tantárgyversenyekre készülök. A tavaly a törin a 10. hely jött össze, idén az a célom, hogy ennél jobb legyen. Az angol nyelvű Kengurun egy megyei 5. hellyel végeztem, ezen idén is részt vettem, az eredményt még nem tudom.

K: Milyen terveid vannak a közeljövőre nézve? Szeretnél továbbtanulni?

Bara Bernadett: Szeretnék tovább tanulni, bár még nem tudom, hogy hol. Rövidtávú terveim első helyén az érettségi szerepel, szeretnék a lehető legjobban teljesíteni. Előtte remélem, meglesz az ECDL vizsgám és egy német nyelvvizsga is.

K: A továbbiakban is szeretnéd folytatni a sportolást?

Bara Bernadett: Igen, szeretném a sportot is folytatni, mert szükségem van a mozgásra, ez a pályaválasztás terén is megfordult már a fejemben többek között.

K: Elég sok terved van a közeljövőre, de mégis, hol látod magad 5-10 év múlva? Mi az, amit addig meg szeretnél valósítani?

Bara Bernadett: 10 év hosszú idő, de én szeretek tervezgetni. Szóval 10 év múlva szeretnék magaménak tudni egy sikeres érettségi diplomát, egy egyetemi diplomát, munkahelyet és esetleg egy kis családot. Mindezt lehetőleg itthon. Jó lenne Székelyföldön maradni, szeretek itt élni, szeretem az itteni embereket, ide köt minden. Külföld esetleg egyetem szempontjából vonz, de a tudásomat mindenképp itthon szeretném kamatoztatni.

K: Mit jelent számodra az alapítvány segítsége?

Bara Bernadett: Egy lehetőséget kaptam az alapítványtól. A lehetőséget, hogy bentlakó lehetek, hogy nyugodt körülmények között tanulhatok, hogy edzés után nem kell még 30 km-t utaznom. Ez sokat jelent számomra. Nagy terhet vett le édesanyám válláról, hisz ő is nyugodtabb, hogy tudja, jó helyen vagyok hétköznap is.

Please publish modules in offcanvas position.