„Nem tudom elégszer megköszönni...”

Török Adél vagyok, Székelyudvarhelyen születtem 1992 február 29-én. A Baczkamadarasi Kis Gergely Református Kollégiumba végeztem, matematika-informatika szakon. Most harmadéves vagyok az agrármérnöki szakon, Kolozsváron. Zöldség és gyümölcstermesztéssel szeretnék foglalkozni, ha elvégzem az egyetemet.

K: Ez egy elég tág fogalom, mármint az agrármérnöki szak. Az alapképzésen belül mindenből tanultok egy szeletet, az állattenyésztéstől a gyümölcs és növénytermesztésig, vagy szakosodnotok kell?

Török Adél: Ez a szak magába foglalja az állattenyésztés tipológiáját, vagy pályázatok írását gépekre, állatokra, épületek építésére, föld és tejtámogatásokra, stb. Nem kell szakosodni, mert mindenből tanulunk egy keveset. Mindent magába foglal.

K: Nem egy lányos szakma, miért választottad ezt?

Török Adél: Gyerekkoromba minden hétvégét és vakációt Kányádba, a nagyszüleimnél töltöttem. Megszerettem az állatokat és a kertészkedést. Mindig is vonzott ez a téma, eldöntöttem, hogy mérnök leszek. Úgy gondoltam, és gondolom most is, hogy ez a szak, ami tényleg megéri, hogy eljöjjek otthonról, és amiből meg tudok élni.

K: Mennyire van igény az agrármérnökökre itthon? Könnyen el lehet helyezkedni ezzel a szakkal?

Török Adél: Én úgy gondolom, hogy egyre nagyobb igény lesz, mert külföldön már egy földet se szánthatsz meg, ha nincs diplomád. Ha nem kapok munkahelyet az egyetem elvégzése után, akkor otthon termesztek. A testvérem állattenyésztéssel foglalkozik, szeretnék társulni, és bővíteni a vállalkozást.

K: Elég zsúfolt lehet az órarended, gondolom. Jut időd másra is egyetem mellett?

Török Adél: Hát nagyon nincs időm semmi másra, reggel nyolctól egyetemen vagyok délután négy, vagy hat óráig. Amikor csak tehetem, megyek haza hétvégenként. Nagyon honvágyas vagyok. Itt a hét nagyon gyorsan eltelik, de a hétvége nehezebb. Főleg így ősszel, mert tudom, hogy nagyon sok munka van otthon. . Kiveszem a részem a gyümölcsök és zöldségek betakarításából, és a veteményesek felásásából.

K: Említetted, hogy a testvéred is vállalkozik. Gyakran szoktál nála is tevékenykedni?

Török Adél: Persze, amikor haza megyek, péntektől vasárnapig ott vagyok. Mindig vicces megjegyzéseket tesznek, hogy „Így jó lesz-e, mérnökasszony?”, vagy „Megfelel-e, így kell-e csinálni?”

K: Mi volt a szüleid véleménye, amikor egyetemre jelentkeztél? Támogattak, nem próbáltak valami lányosabb szak felé terelgetni?

Török Adél: Tizenhárom évesen elveszítettem édesapámat. Édesanyám támogat mindenben, ahogy tud, ő is nagyon szeret kertészkedni. Két testvérem van, egyik 11, másik 9 évvel idősebb. Nekik már családjuk és gyerekeik vannak. Nagyon nehéz lenne egyetemet végezni az ösztöndíj nélkül, épp ezért nem tudom elégszer megköszönni, mennyire sokat számít az, hogy tudom fedezni az ittlétemet. Sok gondot vett le anyukám válláról, és az enyémről is. Nagyon hálás vagyok ezért. Idén második éve, hogy kapom az ösztöndíjat. Nekem az egyetem nagyon sokat jelent, fő célom, hogy lediplomázzak.

„Lehetővé tették, hogy befejezzem az egyetemet…”

Szőcs Emőke Katalin vagyok, jelenleg a Babes-Bolyai Tudományegyetem Matematika- Informatika karának információmérnöki szakán tanulok, idéntől lettem 4. éves, azaz végzős. Az eddigi években tanulmányi ösztöndíjban részesültem az egyetem részéről, azonban a múlt félévben májbetegség miatt nem tudtam órákra járni, ami következményeként nem kaptam meg a tanulmányi ösztöndíjat. Ebből az ösztöndíjból tartottam fent magam Kolozsváron, a szüleim csak nagyon keveset kellett segítsenek.

K.: Mi vonzott az informatikában? Miért ezt választottad?

Szőcs Emőke-Katalin: Matematika - Informatikát végeztem középiskolában, azért döntöttem az informatika mellett, mert nagy kihívásnak tartottam, mivel nem egy lányos szakma. Egyáltalán nem voltam a jók között a középiskolában, de ez egyetemen megváltozott. Itt fel tudom venni a versenyt, úgy érzem, jól döntöttem. Nagyon szeretem, amit csinálok.

K.: Mi lehetsz, ha elvégzed ezt a szakot?

Szőcs Emőke-Katalin: Informatikus, szoftverfejlesztő, web fejlesztő. Bármi, ami programozással és programtervezéssel kapcsolatos.

K.: Te melyiket szeretnéd tovább művelni egyetem után? Van már konkrét terved?

Szőcs Emőke-Katalin: Ha befejezem az alapképzést mindenképp szeretnék mesterképzésre iratkozni, természetesen közbe dolgoznék. Egyelőre a web fejlesztés illetve az okostelefon-programozás vonz.

K.: Mennyire van kereslet ezekre, könnyen el tudsz majd helyezkedni?

Szőcs Emőke-Katalin: Úgy gondolom, nagy a kereslet az informatikusok iránt, szóval szerintem el fogok tudni helyezkedni, rögtön az egyetem elvégzése után.

K.: A kötelező szakmai gyakorlaton már dolgoztál egy cégnél, ha jól tudom, itt Kolozsváron. De voltál már külföldre is az Erasmus programmal…

Szőcs Emőke-Katalin: A tavaly az Erasmus ösztöndíj program keretein belül Budapesten dolgoztam 3 hónapot, a Nokia Siemens Networks Kft. -nél, idén nyáron pedig közel két hónapot a kolozsvári Codespring LLC -nél. Mindkét helyen más programozási nyelvekben és technológiákban szereztem tapasztalatot, és rengeteget tanultam. A szakmai gyakorlaton egyébként 6 hét lett volna kötelező, 3 hét első félévben és 3 hét az idén, de úgy gondoltam, hogy megéri feláldozni a vakációt, ha kikerülök az egyetemről és állást keresek, tudjak szakmai tapasztalatot felmutatni.

K.: Hányadik alkalommal pályázol a Verestóy Attila Alapítvány tanulmányi ösztöndíjra?

Szőcs Emőke-Katalin: Most pályázom a második alkalommal, legutóbb azért nem kaptam meg középiskolában, mert megkaptam a Dinu Patriciu Alapítvány támogatását.

K.: Mit csinálsz egyetem mellett?

Szőcs Emőke-Katalin: Nem nagyon van időm bármilyen más tevékenységet folytatni, az órák és a házi feladatok mellett. Múlt félévben részt vettem egy képzésen, a Codespring LLC-nél, ahol Java technológiákról tartottak előadásokat. Szóval sok időmet elveszi az egyetem és az ezzel kapcsolatos dolgok.

K.: Végezetül, mit jelent neked ez az ösztöndíj? Mit köszönhetsz a pályázat elbírálóinak?

Szőcs Emőke-Katalin: Idén kezdte a középiskolát a húgom, és mivel nem kaptam meg a tanulmányi ösztöndíjat, a Verestóy Attila Alapítvány ösztöndíja mentett meg minket attól, hogy valamelyikünknek halasztania kelljen egy évet a tanulmányait.. Szeretném megköszönni a támogatást, mellyel lehetővé tették, hogy befejezzem az egyetemet és a húgomnak sem kell kihagynia egy évet sem.