Ilyés Ágota vagyok, első éves hallgató a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Kommunikáció és közkapcsolatok szakán. A kedvenc idézetem talán ez: „Vannak dolgok, amelyek nélkül nem lehet élni, ez ma százmilliók problémája. És vannak, amelyek nélkül nem érdemes” – Karinthy Ferenc.

Elsőéves kommunikációs hallgató vagy. Mesélj kicsit erről. Olyan, amilyennek elképzelted?

Amikor valaki meghallja azt a szót, hogy egyetem, mindenre gondol, csak erre nem, ami most folyik. Teljesen más, mint amilyennek elképzeltem, hisz amikor egyetemre készültem, nem számoltam azzal, hogy ez mind csak online lesz. Szeptember végén felköltöztem egy hónapot Kolozsvárra, ami nagyon jól telt, viszont rájöttem, hogy amíg nem lendül minden vissza a régi kerékvágásba, addig nincs értelme fent lenni Kolozsváron. Az egyetem azonban nagyon tetszik, hisz azt tanulom, ami érdekel. A szaktársaimmal nagyon jó kapcsolatot alakítottunk ki e rövid idő alatt is. Alig várom, hogy végre az egyetemet is láthassam, meg a tanáraimat, szaktársaimat szemtől szemben, nem csak kamerán keresztül.

Ha kicsit vissza gondolsz az elmúlt négy évedre, akkor melyik az az esemény, ami a legkedvesebb emlékként maradt meg számodra?

Igazán elgondolkodtató kérdés, hiszen több is van. Talán az, amikor egy akkori ismerősömmel elmentem kutyát sétáltatni a házukhoz közel lévő dombra. Nem hangzik valami izgalmasnak, de mi ott ültünk vagy két órán keresztül és beszélgettünk, a kutya meg hűségesen ült velünk és hallgatott. A végére már vacogtunk, olyan hideg lett, úgyhogy bementünk a házba és teáztunk. Másnap indultam egy magyarországi kirándulásra. Tudom, nem egy életre szóló élmény, de nekem nagyon sokat jelentett az a nap, és azóta is mosoly ül ki az arcomra, ha rágondolok.

Hogyan képzeled el magad 5 év múlva?

Ismét egy nehéz kérdés. Igazából elképzelni nem nagyon tudom, mert sok befolyásoló tényező közrejátszik, én meg realistának vallom magam. Inkább erre a kérdésre tudnék válaszolni: hogy szeretném látni magam? Szeretném elvégezni a mesterit, emellett dolgozni, egy saját lakás, amit önerőből tartok fent, rengeteget utazni, új embereket megismerni, új kultúrákat felfedezni. Igaz nem szeretek előre tervezni, jobban szeretem a spontaneitást, viszont vannak bizonyos céljaim, amiket remélem, hogy megvalósítok. Ilyenek például, sikeres karrier, egy stabil párkapcsolat és felejthetetlen élmények.

Mit jelent neked az alapítvány ösztöndíjasának lenni? Miben segít ez neked?

Nagyon sokat jelent nekem, elképesztően hálás vagyok azért, hogy ösztöndíjas lehetek. Sokat könnyít, mert ezáltal nagy terhet vehetek le a szüleim válláról pénzügyi szempontból. Amíg Kolozsváron laktam, addig belesegített a lakbérbe, ezután pedig félrerakom annak reményében, hogy hamarosan ismét Kolozsvári lakosnak mondhassam magam, és ezáltal finanszírozhassam a megélhetésem.

Üzenet az alapítványnak:

Nagyon becsülöm Önöket, és nemes munkának tartom azt, amit végeznek. Számomra mások segítése mindig egy remek élmény, örülök, hogy vannak hozzám hasonló emberek és szervezetek, akik ebben lelik örömüket. Nem győzöm kifejezni, mennyire hálás vagyok, hogy ösztöndíjas lehetek. A személyes találkozás során is teljes bizalmat éreztem, egy nagyon családias helynek képzelem el a munkakörnyezetet is, igazán példaértékű.

20 éves szociális munkás elsőéves hallgató vagyok a kolozsvári BBTE egyetemen. Szeretnék a társadalom aktív tagja lenni, másokon segíteni, kihasználni azokat a lehetőségeket, amelyek már adottak számunkra.

Ha egy virágként vagy egy tárgyként kellene bemutatnod magad, mit választanál? Miért pont azt?

Szívesen lennék réti margaréta, kemény tartású szára miatt és dús, fehér virágjáért. E mellett a nagymamám is ezt a nevet is viseli, ezért is a margaréta jutott eszembe.

Milyen zenét szoktál hallgatni? Melyik együtteseket kedveled?

Sokféle zenét hallgatok szívesen, pop, rock, jazz, klasszikus, népi, dicsőítő. Néhány közülük lehetne Josh Garrels, Coldplay, Csík zenekar, Queen, Nina Simone.

Mit szeretsz szabadidődben csinálni? Mi a hobbyd?

Nagyon szeretek a természetben lenni, túrázni, biciklizni. De könyvolvasás, filmnézés, barátok is ugyanolyan fontosak.

Ha az elmúlt 5 évedre gondolsz, akkor melyek azok a céljaid, amiket megtudtál valósítani?

Sikerült sikeresen leérettségiznem, sikerültek az önkéntességgel kapcsolatos terveim is, és az angol nyelvtanulás területén is sokat fejlődtem 9-ik óta.

Mit jelent számodra az alapítvány ösztöndíjasának lenni? Miben segít ez neked?

Nagy megtiszteltetés számomra, hogy az alapítvány ösztöndíjasa lehetek, általa jobban elmerülhetek az egyetemi tanulmányaimban. 

Üzenet az alapítványnak:

Hálásan köszönöm munkájukat, az odafigyelésüket a fiatal generációra. Úgy gondolom, nagy szükség van az alapítvány munkájára.