Ösztöndíjasok

: 2020. április 21

Sándor Sarolta

Ne hagyd abba, míg büszke nem vagy magadra! A nevem Sándor Sarolta. Csíkszentdomokoson születtem és itt is élek, amire a mai napig nagyon büszke vagyok. Jelenleg a Salamon Ernő Gimnáziumban társadalomtudomány osztályában vagyok végzős diák.

Mi a hobbyd? Mit csinálsz szabadidődben?

Jelen pillanatban, nagyon elfoglalt vagyok. Nagyon sok időt szánok a tanulásra, mert a következő kitűzött célom a sikeres érettségi. Kevés szabadidőm van, de azt a családommal, barátaimmal töltöm. Mindennél jobb érzés számomra, az, hogy egy nehéz nap után a barátaimmal kimehetek kicsit a szabadba.

Miért vagy hálás jelenleg? Mesélj erről!

Nagyon hálás vagyok a tanáraimért, anyukámért, nagyszüleimért, testvéremért, akik ezen a pár méteren, ami az iskolából még van, támogatnak, bíztatnak, segítenek. Szükségem van rájuk, hiszen egy biztató szó, mondat, máris motivál arra, hogy lelkesebben tanuljak.

Közeleg az érettségi. Lezárul egy fejezet az életedben. Mihez szeretnél kezdeni ezután?

„Közeleg az érettségi” – nagyon ijesztő ez a mondat számomra, mert úgy érzem, hogy erre még nem vagyok kellőképpen felkészülve. Nem is a tanulás szempontjából, hanem, mert nem érzem magam olyan „nagynak”, mint akinek már érettségiznie kellene. Mindent megteszek azért, hogy sikerüljön. Érettségi után szeretnék kimenni külföldre, de csak azért, hogy elvégezzek egy tanfolyamot, amelyre csak Németországban van lehetőség. Ezután hazajönnék, és itthon helyezkednék el. Nagyon szeretném, és remélem meg is tudom valósítani, hogy legalább egy személy tanulását én is segíteni tudjam, úgy ahogy én is megkaptam ezt a lehetőséget.

Mit jelent számodra az alapítvány ösztöndíjasának lenni? Miben segít ez neked?

Ha nem kaptam volna ezt az ösztöndíjat, nem lett volna lehetőségem bentlakásba menni, hiszen az itthoni támogatás nem lett volna rá elegendő. Hiába, hogy itthon jobban tudok tanulni, az összes barátnőm bentlakásos, így nagyon rossz érzés lett volna, hogyha én nem lehetek az. Nagyon hálás vagyok az alapítványnak, és azoknak az embereknek, akik engem ebben segítettek. Az alapítvány tagjának lenni egy csodás dolog, hiszen olyan emberekkel ismerkedhettem meg, akiknek csodás szívük van, akik mindenben megpróbálnak segíteni és mindent meg tesznek értünk.

Üzenet az alapítványnak:

Kedves alapítvány tagok! Először is köszönöm, hogy vagytok, mert olyan lehetőséget nyújtottatok számomra, ami nélkül én nem lennék ott, ahol most vagyok! Hálás vagyok mindenért, és soha meg nem fogom tudni megköszönni azt, amit értem tettetek, amiben segítettetek. Elég volt számomra egy mosoly, hiszen tudtam, hogy az szívből jön. Köszönet és hála!

: 2020. április 21

Simon Hanna – Fatime

Simon Hanna-Fatime vagyok, Gyergyószentmiklóson születtem és itt is tanulok a Salamon Ernő Gimnázium 12. évfolyamának természettudományok szakán. Igyekszem úgy élni, hogy később ne legyen okom megbánni a múltat. Hiszem, hogy a legjobb titkot mindig nehéz felfedezni, de aki nem hisz a csodákban, sosem találja meg, mert ezek a nyomok.

Bemutatkozódat egy különleges perspektívából írtad le. Megtudhattuk, hogy közel állnak hozzád a művészetek, legfőképpen az írás. Milyen műfajban szoktál alkotni? Mennyi idő alatt születik meg egy ilyen mű?

Gyerekkorom óta nagy hatással van rám az irodalom, a szavak ereje és az általuk teremtett világ. Egy könyv híd az időben és a szavak nem csupán szavak. Ha csak azok lennének, nem eshetnénk szerelembe miattuk, nem éreznénk fájdalmat, és nem nyerhetnénk enyhülést általuk. Minden műfajnak helye van szívemben, de talán a legkedvesebbek közül a slam-költészet való, mivel eszköze úgy az őszinteség, mint a fantázia. A festészet iránti szeretetem megjelenik benne a színek által, míg a tánc dinamikát kölcsönöz neki. Mikor írok, akkor nemcsak az elmémmel, hanem teljes valómmal teszem azt, így nem telik sok időbe, míg -szubjektíven- teljesnek érzem az alkotást.

Említetted, hogy a későbbiekben az orvosi pálya felé húz a szíved. Honnan ered az az ötlet? Mi motivál ebben?

Számomra régi idők gondolata az orvosi karrier és az évek során velem együtt az indokok is fejlődésen mentek keresztül. Kislányként az első dolog, ami benne megfogott, az mi más lehetett volna, mint a fehér köntös és a sztetoszkóp? Örökmozgó gyerek voltam, órákig játszottam „doktorosdit” az öcsémmel, így nem véletlen, hogy a későbbiekben a következő tény, ami megtetszett, az a munka sokszínűsége és dinamikája volt. Ahogy nőttem, nyilvánvalóvá vált számomra, hogy emberekkel szeretnék dolgozni. Az újszülött-gyermekgyógyászat azért vonzó számomra, mert az élet folyamatának szeretnék hűséges segítője lenni abban a szakaszban, amikor egy újabb csoda, egy lélek, egy ember felfedezi a lét örömeit. És hogy mi motivál engem? Az élet iránt érzett szeretetem. A test művészeként szeretném segíteni az életet.

Mit gondolsz az önkénteskedésről? Vettél már részt ilyen jellegű tevékenységben?

A legelső dolog, ami az „önkéntes” szó hallatán eszembe jut, az az öröm. Mindenkinek kellene, hogy legyen valami, amit önzetlenül tesz. Pusztán azért, hogy a másoknak szerzett örömmel magát is boldogítsa. Mi lenne az élet értelme, ha nem ez? Mélyen hatott rám néhány saját tapasztalatom: a legelső ilyen jellegű tevékenységem során, árva gyermekeknek szervezett tehetség-napon vállaltam arcfestést. Leírhatatlan érzés volt látni a szemükben csillanó fényt, ami összetéveszthetetlenül a boldogságé volt. Ez a kép ad lendületet további események szervezésében, mint idősotthoni látogatások, gyermekotthonban lévők ajándékozása, velük való foglalkozás ünnepekkor.

Mit jelent számodra az alapítvány ösztöndíjasának lenni? Miben segít ez neked?

Elsősorban megtiszteltetést jelent számomra az alapítvány ösztöndíjasának lenni, ugyanis Dr. Verestóy Attila szenátor úr munkásságát példaként állítottam fel önnön életemben. Egyfajta elismerésként tekintek az ösztöndíjra, biztatásként, hogy megéri küzdeni álmainkért, hogy másokon segíthessünk. Az anyagi javak mellett, amelyek nagyban segítenek elindulni a hosszú, de érdemes utamon (amely támogatás nélkül bizonyára göröngyösebb volna), nagyobb értékre leltem a közösségben és az általa hirdetett erényekben.

Üzenet az alapítványnak:

A legszebb és talán legerősebb szót üzenném: Köszönöm. Az élet egyik szépsége az, hogy bár mindent elveszíthetünk, de azt sosem, amit mi adtunk másoknak és amint ezt megértjük, tisztává válik számunkra, hogy az élet valódi minősége azok szívdobbanásában rejlik, akik hálásak azért, hogy létezünk.

: 2020. április 11

Tódor – Hajdó Norbert

Todor-Hajdó Norbert vagyok, Székelyudvarhelyen születtem és itt nőttem fel. Jelenleg Kolozsváron, a Babeș-Bolyai Tudományegyetem Közgazdaság és Gazdálkodástudományi Karán tanulok. Harmadéves vagyok a Bank és pénzügy szakon.

Említetted, hogy egyre inkább úgy érzed, hogy jó egyetemet választottál. Mesélj erről! Mit tanulsz, milyen munkakörben szeretnél majd elhelyezkedni?

Igen, mivel középiskolában hasonló szakon végeztem, így ezt az egyetemet választottam. Most, hogy lassan végzek, úgy érzem jól döntöttem. Mindig is jól éreztem magam a számok és az excelek között, itt mindkettőből van bőven. Leginkább a vállalati pénzügyek érdekelnek, ezen belül a vállalat és beruházás értékelés. Hasonló tevékenységkörű állásban szeretnék majd elhelyezkedni.

Számodra mit jelent a siker? Te milyen lépéseket teszel a saját sikered elérésének érdekében?

Számomra a siker azt jelenti, hogy az ember eléri a saját céljait és ezt mások is elismerik. Szabad időmben románul és angolul tanulok, mert nehézségeim vannak e két nyelvvel. Úgy gondolom, hogy napjainkban elengedhetetlen ennek a két nyelvnek az ismerete.

Elmondásod alapján nem áll távol tőled az önkénteskedés. Milyen tapasztalataid vannak? Melyik volt a legjobb élményed mind közül?

Az elmúlt években részt vettem a Csíksomlyói Gyalogos Zarándoklat szervezésében és forgalom irányításában, valami a Csíksomlyói Ifjúsági Találkozón is önkénteskedtem, ahol a terület biztonságáért feleltem. A legjobb élményem a zarándoklaton volt, amikor a vége fele az emberek elfáradnak és biztatni kell őket, hogy tartsák a sort, és hogy ne maradjanak le. Olyan volt, mintha mi adnánk erőt nekik.

Mit jelent számodra az alapítvány ösztöndíjasának lenni? Miben segít ez neked?

Hatalmas segítség az alapítvány ösztöndíjasának lenni, mivel így fedezni tudom a végzős évvel járó költségeimet.

Üzenet az alapítványnak:

Az én üzenetem az alapítványnak, hogy folytassák eddigi munkáikat, még ha sokszor nehéz is, mert nagyon sok gyereknek visszaadják a reményt az élethez. Egy társadalomnak szüksége van a hasonló alapítványokra, hogy egy segítő kezet nyújtsanak azoknak, akik rászorulnak.