Dr. Verestóy Attila Alapítvány

"Giving is the best communication"

Gáspár Anasztázia vagyok, Székelyudvarhelyen születtem 1997. január 5-én. A csíkszépvízi Szent Család gyerekotthonban élek. Jelenleg a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti egyetem asszisztensi szakának vagyok az elsőéves hallgatója, valamint a Sapientia Erdélyi Tudományegyetem Közegészségügyi Szolgáltatások és Politikák szakon másodéves hallgató.

Megtudhattuk rólad, hogy sok „kisebb-nagyobb kőbe” ütköztél életutad során. Mi segített abban, hogy átlépj ezeken, és erős tudj maradni?

Ami segített számomra, hogy az úton levő akadályokon átlépjek az nem volt más, mint az önszorgalmam és a céljaim kitűzése, így mindig az volt bennem, bármilyen nehéz is, bármilyen lehetetlennek tűnik, megcsinálom. Úgy érzem nagy részben sikerült is elérnem, amit szerettem volna. Sokat segített ezekben az időszakokban az, hogy mellettem voltak olyan emberek, akik támogattak és biztattak, hogy ne adjam fel, ezért nagyon hálás vagyok nekik!

Miért döntöttél úgy, hogy a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen fogsz továbbtanulni?

Kiskorom óta forrott bennem a vér az iránt, hogy én betegekkel akarok dolgozni, mellettük lenni, segíteni nekik a lehető legközelebbi formában, ez nem volt más mint, hogy orvos legyek. Sokat érleltem magamban, hogy én tényleg ezt akarom csinálni, de hogyan? És mikor leszek képes erre? Szerencsét próbáltam abban az évben a fogorvosi szakon, nem jutottam be, beiratkoztam a Sapientiára és abban az évben több dologra jöttem rá, így döntöttem az asszisztensi mellett. Egyáltalán nem bánom, még akkor sem, ha két egyetem egyszerre. Nagyon szeretem és minden álmom az volt, hogy itt lehessek.

Mi a legfőbb álmod? Mik a terveid a jövőre nézve?

Legfőbb álmom, hogy főasszisztensként dolgozhassak, és hogy segíthessek nagyon sok embernek, hogy valami olyant tudjak adni a betegeknek, ami nem megszokott, valami másat tenni az emberekért. Egyelőre az lebeg előttem, hogy nagyon sok tapasztalatot tudjak szerezni a négy év során, sikeres vizsgákkal, hogy majd kikerülve ebből a rendszerből a saját lábamon meg tudjak állni. Számomra ez a legfontosabb, és hogy aztán én is segíteni tudjak azoknak az embereknek, akik erre rászorulnak.

Mivel foglalkozol szabadidődben?

Szabadidőmben inkább a barátaimmal vagyok, újabban sportolok is, mert ezek a dolgok kikapcsolnak.

Megtudhattuk rólad, hogy végeztél már önkéntes tevékenységet. Mesélj erről! Szerinted miért fontos az önkéntesség?

Önkéntes tevékenységet inkább a gyerekvédelmen belül végeztem, amikor voltak különböző rendezvények. Számomra az önkéntesség azért fontos, mert ezzel gazdagodunk a legjobban és a leghatékonyabban, valamint lelkileg sokkal több mindent kapunk az emberektől. Számomra jobban esik, hogy valakit egy mosollyal vagy a puszta jelenlétemmel boldoggá tehetek.

Először vagy az alapítvány ösztöndíjasa. Mit jelent számodra ez a lehetőség? Miben segít neked?

Nagyon-nagyon boldog voltam, amikor megtudtam, hogy ösztöndíjas lettem, mivel nem volt még ilyenben részem, nagyon meglepődtem. Nagyon jó érzés ösztöndíjasnak lenni, sokat segít nekem abban, hogy az egyetemhez szükséges dolgokat tudjam biztosítani.

 Mottóm: A kapuk nyitva állnak számunkra, de olykor segítő kézre van szükség, hogy beléphessünk rajtuk

Erős Nándornak hívnak, Gyimesközéplokon, Borospatakán születtem és élek anyukámmal, meg a 14 éves öcsémmel. Jómagam 19 éves vagyok, a Márton Áron Főgimnáziumba jártam természettudományok osztályba, ahol kiváló tanárok próbálták nekünk feltárni a természettudományok (és nemcsak) titkait. Jelenleg a BBTE-n biológia szakon vagyok elsőéves hallgató.

Miért döntöttél úgy, hogy a BBTE biológia szakára jelentkezel?

A döntés, hogy miért választottam a biológiát miértje nagyon egyszerű. Minden a középiskolában kezdődött kilencedikben. A legnagyobb hatással rám a biológia tanárnőm volt, Barta Mónika. Számomra lenyűgöző volt az előadásmódja, továbbá erős hatást gyakorolt rám, hogy mindig a legnagyobb hatékonysággal és precizitással próbálta velünk közölni az anyagot. Mindig nyitott volt, segített a problémákat megoldani. Ekkor megfogalmazódott bennem, hogy én is olyan szeretnék lenni, mint Ő. Én is olyan precizitással és olyan megfontolt mondatokkal szeretném továbbadni majd a tudásomat.

Mivel szeretnél foglalkozni az egyetem elvégzése után?

Az egyetem elvégzése után szeretném tanítani és továbbadni a jövőbeni felnövekvő nemzedéknek a tudásomat. Szívesen dolgoznék tanári állásban, de mondhatom, hogy nem állás vagy munkahely lenne, hanem hivatás. Továbbá nemcsak tanár szeretnék lenni, hanem jó tanár, akit szívesen hallgatnak a diákok és jókedvvel mennek az óráira.

Mi a legfőbb álmod? Hogyan képzeled el magad 10 év múlva?

Amellett, hogy hivatásomnak érzem a tanítást, kipróbálnék más biológiával kapcsolatos munkát is, mint például a biológiai kutatások szakterülete. Ez utóbbiban nagy hatással volt rám Demeter László biológus és hagyományos gazda, aki bevezetett a kutatói tevékenységekbe, a terepmunkák érdekességeibe és értékeibe. Hogy nem kizárólag a befejezett kutatásnak van értéke, hanem munkaközben lehet még inkább megismerni azokat az értékeket, amelyek minket körül vesznek.

A terepbiológia és a tanítás véleményem szerint mindig kellene találkozzon, mert fontosnak tartom a felnövekvő nemzedéket képessé és nyitottá tenni a környezetünkben levő értékek felfedezésére és megbecsülésére.

Végeztél már önkéntes tevékenységet? Szerinted miért fontos a segítségnyújtás?

Végeztem önkéntes tevékenységet a Pogány-havas Kistérségi Társulatnál egy mentorprogram keretén belül, a környezetvédelem érdekében végeztünk tudományos munkákat és részt vettünk önkéntes tevékenységekben Junior Scientist-ként. Nagy értéke van számomra bármilyen önkéntes tevékenységnek, mert önzetlenül adni, cselekedni valamilyen cél érdekében, felbecsülhetetlen érzés.

Az önkéntes szó hallatán a Dr. Verestóy Attila Alapítvány jut eszembe, melynek nagy köszönettel tartozom az eddigi segítségért, mert az Alapítvány segítsége nélkül nem jutottam volna eddig. 

fancsaliHanna

Fancsali Hanna vagyok, Székelyudvarhelyen születtem és itt is élek családommal.  A Baczkamadarasi Kis Gergely  Református Kollégiumban tanulok, mint  XI.-es diák.  Van egy bátyám, aki Vásárhelyen dolgozik programozóként. 

Mi a hobbid? Mit szeretsz csinálni szabadidődben? 

Szabadidőmben leginkább édesanyámmal vagy a barátaimmal szeretek lenni.  Számomra fontos, hogy minden pillanatot tudjak értékelni és megélni, így próbálom kihasználni az alkalmakat és rengetek örömteli percet varázsolni az életembe és persze a barátaim életébe.  Emellett szeretek énekelni és táncolni. 

A bemutatkozódban írtad, hogy építészmérnök szeretnél lenni. Na de miért éppen ez a szakma vonz? Honnan jött az ötlet, hogy ilyen irányba haladj tovább? 

Igen, eddig ezt a pályát álmodtam meg magamnak, viszont nem voltam teljesen biztos benne. Ma már teljesen más fordulatot vett az álmom és tanárként szeretnék elhelyezkedni. Pontosabban matektanárnő szeretnék lenni, mivel nagyon szeretem a matematikát és ez mellett a kommunikációt, oktatást, a gyerekekkel való foglalkozást.  Építészeti álmaimmal is valami maradandót akartam alkotni, ami fent marad a jövő számára, de talán nincs ennél nagyobb alkotás, amikor a jövő generációját készíthetem fel a „nagybetűs” Életre.

Egyet értek a gondolatoddal, egy jó tanár azzal tud leginkább „maradandót alkotni” ha jó példaként marad meg a gyerekek emlékezetében. Itthon szeretnél tanár lenni vagy külföldön szeretnél elhelyezkedi?

Igen, itthon képzelem el a jövőm, itt szeretnék maradni, hiszen büszke vagyok a származásomra.

Mit jelent számodra az önkéntesség?

Számomra nagyon sokat jelent az önkéntesség. Nincs annál jobb érzés, mikor valakit boldoggá tehetek pusztán egy kis munkával, odafigyeléssel. Az önkéntesség szerintem a legnagyobb kincs, hiszen olyan pluszokat szerezhetünk életünkben, amiket végig felhasználhatunk, és ez mellett még barátokra is tehetünk szert. Mindenkinek csak ajánlani tudom!

Üzeneted az alapítványnak

Hálás köszönettel tartozom az alapítványnak az ösztöndíjért! Felejthetetlen öröm volt megtudni, hogy én is részese lehetek ennek a közösségnek, és én is megkaphatom ezt a nagy lehetőséget. Boldoggá tesz, hogy vannak még ilyen emberek, akik hisznek bennünk és támogatnak minket.  Nagyon remélem, hogy nem volt hiába való és pár év múlva mi is segíthetünk más gyerekeken, akiknek anyagi segítségre lesz szükségük a tovább tanuláshoz. Ez az ösztöndíj segített nekem olyan dolgok beteljesülésére, ami nem adathatott volna meg számomra. Segített a tanulmányaiban és erőt is adott, hiszen éreztem nem vagyok egyedül, igenis támogatnak engem a céljaim elérésében.

 

 

Please publish modules in offcanvas position.