is the best communication"
Ferencz Barbara vagyok, 17 éves. Székelyudvarhelyen születtem és jelenleg Gyergyóremetén élek. A csíkszeredai Márton Áron Főgimnázium végzős tanulója vagyok.
Kire nézel fel, kire tekintesz példaképként?
A példakép kérdésén magam is többször elgondolkodtam már és mindig arra jutottam nem tudnék egyetlen embert megnevezni. Számtalan emberre felnézek, többek között anyukámra, néhány tanáromra, a kishúgomra, néhány barátomra és másokra is, de nem vált egyikük sem önmagában példaképpé. Számomra a példakép az jelenti, hogy csak erre az egy ideálra, képre fókuszálok és ennek elérésére törekszem, ezért ennek rugalmasnak kell lennie, mivel én is és a körülményeim is változnak. Ezért inkább a már említett emberek egyes tulajdonságait gyúrom össze és kreálok egy fiktív lényt, melynek tulajdonságai folyamatosan, velem együtt változnak és mindig csak annyival vannak a jelenlegi énemtől távol, amíg még megnyugtatóak és elérhetőek maradnak, és nem alakulnak át elérhetetlen rémképpé. Példának okáért a jelenlegi „lény” tartalmazza anyukám kitartását, a kishúgom ártatlan és őszinte szeretetét, Lorelai Gilmore humorát, az osztálytársam Zsanett határozottságát, az angol tanárnőm, Otti világszemléletét és sok más ember remek tulajdonságainak valamelyikét.
Mi a legnagyobb álmod?
A legnagyobb álmom minél többet megtudni és megismerni a világból. Rengeteget olvasni, utazni, tanulni, találkozni érdekes emberekkel és végső soron tartalmas életet élni.
Véleményed szerint mi a legnagyobb érték egy emberben?
Két dolgot neveznék meg. Első soron az őszinteség. Nem a nem hazudás, folyamatos igazmondás féle őszinteség, hanem az, amikor egy ember ön azonos és tudatos marad. Mikor képes arra, hogy felismerje azt, ami ő, és hű marad ahhoz. Ebből kifolyólag a második dolog a „furaság”. Vagyis amit a hétköznapokban általában furának bélyegzünk. Az én szememben egy ember „furasága” abban rejlik, hogy felismerte azt, ami ő valójában és nem az próbál lenni, amit elvárnak tőle. Ehhez pedig rengeteg bátorságra, türelemre, alázatra és kitartásra van szükség.
Mit jelent számodra az alapítvány ösztöndíjasának lenni?
Számomra az alapítvány ösztöndíjasának lenni lehetőséget, segítséget jelent. Kevesebb aggódást jelent, ami több időt hagy tanulásra, pihenésre és minden másra. Másfelől bizalmat jelent, hogy van egy alapítvány, egy szervezet, amely úgy gondolta megérdemlem a támogatását és bízik abban, hogy ezt képes vagyok jól hasznosítani.
Mit üzensz az alapítványnak?
Az alapítványnak azt üzenném, hogy nagyon hálás vagyok a segítségért, amit általuk kaphattam és további sok sikert és kitartást kívánok minden hasonló projekthez
