Telegdi István vagyok, Agyagfalván élek és jelenleg a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet harmadéves hallgatója vagyok. A középiskolát a Baczkamadarasi Kis Gergely Református Kollégiumban végeztem el, Székelyudvarhelyen. Több versenyen is részt vettem és egyik vallásolimpia országos szakaszán a tétellapunk tetején szerepelt egy ige, ami számomra egyfajta éltmottóvá vált: „de egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalmáért.” (Fil 3,14)

Harmadéves hallgató vagy a Protestánst Teológia Intézeten belül. Mesélj erről! Mikor és hogyan született meg a döntés benned, hogy ezt a szakot és egyben életformát válaszd?

A teológia, pontosabban a lelkipásztori szolgálat elsősorban nem egy szak, hanem egy szolgálat, egy hivatás. Ezzel a kérdéssel számtalanszor szembe találom magam, és ennek ellenére sem tudok rá válaszolni. Ha Isten szolgálatáról és teológiáról van szó, úgy érzem legteljesebben annyit mondhatok, hogy nem én választottam ezt a szolgálatot, hanem Isten választott engem a szolgálatra. A teológián, az ifjúsági lelkészünk, Sógor Árpád egyszer azt mondta, hogy azért választotta a teológiát, mert Isten minden más kaput bezárt. Nos, ez rám is érvényes. Gondolkoztam az orvosin, a biológia és kutatás is tetszett, a tanári pálya is ott volt a tarsolyomban, mint lehetőség, amikor azonban felvételizni kellett, minden mást mögöttem hagyva és elfelejtve mentem a teológiára.

Hogyan tekintesz a jövődre? Milyen céljaid vannak?

Nem mondanék igazat, ha azt mondanám, hogy nem szoktam tervezgetni. Ugyanakkor azt is tudom, hogy ha Isten segedelmével sikerül elvégezni a teológiát, gyakorlatilag bárhová kerülhetek lelkésznek. Mindenképp itthon, Erdélyben egy falusi gyülekezetben szeretnék szolgálni. Számtalan elképzelésem van, viszont a három év alatt sokszor rájöttem már, hogy nem mind arany, ami fénylik. Ez alatt azt értem, hogy nem minden olyan könnyű és egyszerű, mint külső szemmel látszik. A jövőre tekintve mindössze annyit mondhatok, hogy bízom benne, hogy Istennek és az egyháznak hű szolgája leszek és gyümölcsözővé tudom majd tenni a gyakorlatban mindazt, amit a teológián megtanultam.

Mit gondolsz, szerinted milyen a jó lelkész? Hogyan jellemeznéd?

Hogyha három évvel ezelőtt kérdeztek volna, egy konkrét jellemzést tudtam volna írni. Már három év teológiai tanulmány alatt is sikerült belelátni annyira a lelkipásztori szolgálatba, hogy le tudom vonni a következtetést: korántsem olyan egyszerű, mint tűnik.

Éppen ezért a jó lelkész véleményem szerint mindenek előtt hűséges lelkész. Hű Jézus Krisztushoz, hű a Szentíráshoz és a rá bízott szolgálatot a szolgálat felelősségének tudatában, hűséggel végzi. Mindannyian különböző talentumokat kaptunk, melyeket hiszem, hogy legjobb tudásunk szerint használunk fel. A „jó lelkész” az ő saját talentumait, tehetségét kamatoztatja és igyekszik azokban a feladatokban is helyt állni, amik nem feltétlenül állnak hozzá közel. A jó pap holtig tanul, mindenki ismeri a mondást.

Mit jelent számodra az alapítvány ösztöndíjasának lenni? Miben segít ez neked?

Mindenek előtt hálával tölt el. Egyfajta biztos alapot jelent és biztonságérzetet ad. Akár az egyetemi költségek fedezésére tekintettel, akár mint egy lehetőség, mely nyomán tovább tudom fejleszteni, képezni magam egyes szakkönyvek megvásárlásával.

Üzenet az alapítványnak:

Köszönjük az értünk áldozott időt, energiát és kitartást! Ahogy egyik professzorunk fogalmazta nemrég: apró cseppekből gyűl össze a zápor, és záporokból duzzad folyammá a patak. Ha akár „apró cseppnyi” segítséggel fordulnak a fiatalok felé, azzal is hatalmasat segítenek.