Gáspár Anasztázia vagyok, Székelyudvarhelyen születtem 1997. január 5-én. A csíkszépvízi Szent Család gyerekotthonban élek. Jelenleg a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti egyetem asszisztensi szakának vagyok az elsőéves hallgatója, valamint a Sapientia Erdélyi Tudományegyetem Közegészségügyi Szolgáltatások és Politikák szakon másodéves hallgató.
Megtudhattuk rólad, hogy sok „kisebb-nagyobb kőbe” ütköztél életutad során. Mi segített abban, hogy átlépj ezeken, és erős tudj maradni?
Ami segített számomra, hogy az úton levő akadályokon átlépjek az nem volt más, mint az önszorgalmam és a céljaim kitűzése, így mindig az volt bennem, bármilyen nehéz is, bármilyen lehetetlennek tűnik, megcsinálom. Úgy érzem nagy részben sikerült is elérnem, amit szerettem volna. Sokat segített ezekben az időszakokban az, hogy mellettem voltak olyan emberek, akik támogattak és biztattak, hogy ne adjam fel, ezért nagyon hálás vagyok nekik!
Miért döntöttél úgy, hogy a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen fogsz továbbtanulni?
Kiskorom óta forrott bennem a vér az iránt, hogy én betegekkel akarok dolgozni, mellettük lenni, segíteni nekik a lehető legközelebbi formában, ez nem volt más mint, hogy orvos legyek. Sokat érleltem magamban, hogy én tényleg ezt akarom csinálni, de hogyan? És mikor leszek képes erre? Szerencsét próbáltam abban az évben a fogorvosi szakon, nem jutottam be, beiratkoztam a Sapientiára és abban az évben több dologra jöttem rá, így döntöttem az asszisztensi mellett. Egyáltalán nem bánom, még akkor sem, ha két egyetem egyszerre. Nagyon szeretem és minden álmom az volt, hogy itt lehessek.
Mi a legfőbb álmod? Mik a terveid a jövőre nézve?
Legfőbb álmom, hogy főasszisztensként dolgozhassak, és hogy segíthessek nagyon sok embernek, hogy valami olyant tudjak adni a betegeknek, ami nem megszokott, valami másat tenni az emberekért. Egyelőre az lebeg előttem, hogy nagyon sok tapasztalatot tudjak szerezni a négy év során, sikeres vizsgákkal, hogy majd kikerülve ebből a rendszerből a saját lábamon meg tudjak állni. Számomra ez a legfontosabb, és hogy aztán én is segíteni tudjak azoknak az embereknek, akik erre rászorulnak.
Mivel foglalkozol szabadidődben?
Szabadidőmben inkább a barátaimmal vagyok, újabban sportolok is, mert ezek a dolgok kikapcsolnak.
Megtudhattuk rólad, hogy végeztél már önkéntes tevékenységet. Mesélj erről! Szerinted miért fontos az önkéntesség?
Önkéntes tevékenységet inkább a gyerekvédelmen belül végeztem, amikor voltak különböző rendezvények. Számomra az önkéntesség azért fontos, mert ezzel gazdagodunk a legjobban és a leghatékonyabban, valamint lelkileg sokkal több mindent kapunk az emberektől. Számomra jobban esik, hogy valakit egy mosollyal vagy a puszta jelenlétemmel boldoggá tehetek.
Először vagy az alapítvány ösztöndíjasa. Mit jelent számodra ez a lehetőség? Miben segít neked?
Nagyon-nagyon boldog voltam, amikor megtudtam, hogy ösztöndíjas lettem, mivel nem volt még ilyenben részem, nagyon meglepődtem. Nagyon jó érzés ösztöndíjasnak lenni, sokat segít nekem abban, hogy az egyetemhez szükséges dolgokat tudjam biztosítani.