Dr. Verestóy Attila Alapítvány

"Giving is the best communication"

„Tudom, hogy ha hiszek, minden megvalósulhat…”

paka_norbert

Páka Norbert vagyok, 1997. november 19.-én születtem Gyergyószentmiklóson. Szüleimmel élek és van egy egyetemista testvérem. A Salamon Ernő Elméleti Líceumba járok a természettudomány szakon, most tizedik osztályos vagyok.

K: Miért ezt a szakot választottad?

Páka Norbert: Azért választottam a természet-tudomány szakot, mert a jövőben mindenképp biológiával szeretnék foglalkozni, remélem, hogy sikerül az állatorvosi egyetemre való bejutás. Ugyanakkor a kedvenc tantárgyaimat is itt találtam meg, ami a biológia és a történelem, de még szeretem a kémiát is. Véleményem szerint jó döntés volt, hogy erre a szakra iratkoztam, mert itt olyan tantárgyakon van a hangsúly, amikre a jövőben nagy szükségem lesz.

K: Ha már állatorvosi, van egy igen különleges hobbid…

Páka Norbert: Igen, a hobbim a nyúl tenyésztés, már egészen kis korom óta szeretem a nyulakat. Három éve apukám vett nekem egy anyanyulat, aminek a tenyésztésével kezdtem az egészet, több- kevesebb sikerrel. Első évben nem volt túl nagy sikerem, mivel az anyanyúl kivételével mind elpusztultak, de következő évben újra kezdtem az egészet. Azóta is folytatom a tenyésztésüket és mára már három anyanyulam van és tíz nyúl fiam. A nyár folyamán adtam is el belőle, igaz nem sokat, de kis plusz pénzhez jutottam. Szeretek velük foglalkozni, mert nagyon kedves állatok és felelősségre tanítják az embert, mivel minden nap gondoskodni kell róluk.

K: Vallásos nevelést kaptál, ugyanakkor szereted a verseket, az irodalmat. Hogy érzed, ez által kitűnsz a társaid közül?

Páka Norbert: Kiskoromtól, azaz három éves koromtól kezdtem ministrálni, hisz akkor már a bátyám is régen ministrált. Szüleimmel minden vasárnap együtt mentünk misére, ami a mai napig is kimaradhatatlan számomra. Tudom, hogy ha hiszek, minden megvalósulhat. Sok ministráns barátom volt, így nem éreztem soha, hogy kigúnyoltak volna e miatt. Hittan olimpiászon is részt vettem VIII. osztályban, és sok vallásos táborban, ami sok szép élménnyel gazdagított.

A verseket kis koromban szerettem meg mikor a testvérem egy szavaló versenyen vett részt és itthon próbálta a hangsúlyozást. Sosem felejtem el, azt az első verset, amit tőle tanultam, a „Tornyot raktam” című verset Horváth Istvántól, amivel én is megnyertem a gyermeknapi szavaló versenyt kiskoromban. Azután mindig beneveztem szavaló versenyekre.

K: A szavalással egészen Egerig jutottál…

Páka Norbert: A magyar tanárnőmmel mehettem, az általános iskolámat képviseltem két lány társammal együtt, ahol külön díjat nyertünk. A Talpra magyar című verset szavaltam Petőfi Sándortól. Ez egy nemzetközi versenynek számított mivel Szerbiából és Szlovákiából is voltak magyar nemzetiségű szavalók.

K: Milyen verseket olvasol inkább?

Páka Norbert: Sok féle verset szeretek olvasni, Ady Endrétől és Petőfi Sándortól leginkább, de Nemes Nagy Ágnes, József Atilla valamint még Horváth István verseit is nagyon szeretem. Legkedvencebb versem, azóta is a Tornyot raktam maradt Horváth Istvántól.

K: Mit jelent számodra a szülőföld szeretet?

Páka Norbert: Amennyiben tehetem, soha nem szeretném elhagyni ezt a földet, ahol először láttam meg a nap fényét, mivel a szívem úgy is mindig visszahúzna erre a helyre ahol szüleim is vannak, és akik büszkék lennének rám, ha mellettük lennék öregségükre. Azt gondolom, hogy az ember tehet kisebb kitérőket más országokba, hogy megismerjen egy más kultúrát, de soha ne feledkezzen meg arról, hogy honnan jött.

K: Milyen lesz a 10 év múlva Páka Norbert? Mit vársz el magadtól? Hol látod magadat?

Páka Norbert: Itthon szeretném folytatni tanulmányaimat, hogy egy jó szakember legyek, mint állatorvos, és szülővárosomba segíthessek minden rászoruló embernek, akinek megbetegszik az állata, vagy épp szaporítani szeretné. Semmi sem lehetetlen, ha valamit nagyon akarunk, és küzdünk álmaink megvalósításért.

K: Üzenet az alapítványnak…

Páka Norbert: Számomra ez a segítség nagyon sokat jelent, mert szüleimnek sokkal könnyebb az iskoláztatásom. Arra törekszem, hogy minél jobb jegyet szerezzek, minél jobb tanuló legyek, ez által közelebb kerüljek álmom megvalósításához, és soha ne adjam fel céljaimat, hanem küzdjek, mert így el fogom érni őket. Az alapítvány által olyan fiatalok kapnak esélyt, akik így álmaikat válthatják valóra, amit az alapítvány nélkül lehet nem is álmodhatnának meg. Magam részéről köszönöm szépen a támogatást. Ígérem, hogy szorgalmasan tanulok.

„Ez a segítség minden nap ösztönöz…”

bors_greta

Az én nevem Bors Gréta, Csíkszeredában születtem és itt is élek a mai napig, itt járok iskolába, itt van a családom és a barátaim is. A Segítő Mária Római Katolikus Gimnázium végzős tanulója vagyok, társadalom tudományok szakon. Januárban töltöm a 18-at.

K: Szabadidődben mivel foglalkozol?

Bors Gréta: Szeretek olvasni, úszni, az úszás mindig megnyugtatott és segített kitisztítani a fejem, emellett szeretek biciklizni, filmet nézni, barátokkal lenni és lovagolni, amire mostanában nem igazán jut idő.

K: Társadalomtudományok szakon tanulsz. Gondolom főként humán beállítottságú vagy.

Bors Gréta: Igen, inkább a humán tantárgyak állnak közel hozzám, ezért is választottam ezt a szakot, mivel a kedvenc tantárgyaimat itt tanulhatom, ezek pedig a földrajz és az angol. A történelem pedig a középiskolai évek során nagyon a szívemhez nőtt. Úgy gondolom jó választás volt ez a szak.

K: Gondolkodtál már a továbbtanuláson, vagy egyáltalán fontosnak tartod?

Bors Gréta: Igen, gondolkodtam már a továbbtanuláson és mindenképp szeretném folytatni tanulmányaimat, ugyanígy humán ágon. Kolozsváron szeretnék továbbtanulni, a Babes Bolyai Tudomány Egyetemen.  Jelenleg a kulturális turizmus és a turizmus- földrajz szakokon gondolkodom, mivel szeretem a földrajzot és mindig is érdekeltek a különféle kultúrák és életközösségek.

K: Milyen terveid vannak az egyetemi időszak alatt?

Bors Gréta: Szeretnék különböző szakkörökhöz csatlakozni, ahol fejlődhetek és egyben új embereket ismerhetek meg. Szeretném értékesen eltölteni az egyetemi éveket.

K: Az egyetem után, itthon vagy külföld?

Bors Gréta: Szeretnék majd itthon dolgozni, ahol felnőttem, ahol a családom van, viszont mindig is vonzottak az új dolgok és új helyek, szeretnék utazni, járni a világban, viszont itthon, szülőföldemen szeretnék családot alapítani, itt szeretnék megöregedni.

K: Üzenet az alapítványnak…

Bors Gréta: Hálás vagyok a segítségükért, nagyon sokat jelent számomra az ösztöndíj. Kívánok erőt a további munkájukhoz, hiszen általa nagyon sok ember életét könnyítik meg, köztük az enyémet is. Ez a segítség minden nap ösztönöz, hogy küzdjek és haladjak előre.

„Igyekszem a lehető legtöbb energiával tanulni, s jó jegyeket szerezni, bebizonyítani ezzel azt, hogy nem fölöslegesen választottak engem.”

matyas

Mátyás Zalán a nevem, Székelykeresztúron élek szüleimmel és húgommal. Jelenleg a Berde Mózes Unitárius Gimnázium természettudományok X.B osztályában tanulok. Már hét éve futballozom, valamint V. osztályos korom óta vagyok jártas a színészet világában is. Maximalistának tartom magam, igyekszem mindent megtenni annak érdekében, hogy a lehető legjobbat hozzam ki mindenből.

K: A tavalyi évben 10-es volt a tanulmányi átlagod. A szüleid biztosan nagyon büszkék rád.

Mátyás Zalán: Igen, büszkék rám a szüleim, én is az vagyok magamra. Mindig is azt mondták, hogy magamnak tanulok, nem másnak. Nagyon sokat köszönhetek nekik, főleg édesanyámnak, ugyanakkor egykori tanítómnak, Gálfalvi Sándornak. Nagyon sokat tanultam tőle, s ő nem csak tanított, hanem nevelt is.

IX. osztályban sokkal többet tanulmányoztam és olvasgattam a tankönyveket, mint azelőtt. Úgy érzem meg is lett az eredménye. Sajnos emiatt nem tudtam mindig ott lenni a szüleim mellet és segíteni nekik falun, hiszen a hétvégéim mindig azzal teltek el, hogy vagy futballozom valahol, vagy tanulok. Ezt a körforgást az idei tanévben módosítani szeretném egy keveset, de úgy, hogy ugyanilyen eredményes maradhassak. Szeretnék egy kicsivel több időt foglalkozni másokkal is.

 

K: Tantárgyversenyekre is jársz, ahol nagyon jó eredményeket érsz el…

Mátyás Zalán: A líceumi éveim elején ki szerettem volna próbálni magam a lehető legtöbb téren. Így volt ez a tantárgyversenyekkel is, minél többen szerettem volna részt venni, hiszen lehetőséget kaptam rá, s próbáltam élni is velük. Részt vettem biológia -, matematika -, magyar nyelv és irodalom -, angol nyelv tantárgyversenyeken, valamint TIC – ből is összemérhettem számítógép kezelő tudásomat más diákokkal. Ezekből mind továbbléphettem megyei szintre is, kivéve biológiából, pedig ebből a tantárgyból szerettem volna továbbjutni a legjobban. . Idén megpróbálok csak néhány tantárgyból többet tanulni, s azokból jobb eredményeket elérni megyei szinten is.

K: A sok tanulás mellett, jut-e időd a szórakozásra?

Mátyás Zalán: Ami azt illeti, jut időm szórakozni. Egy héten három futballedzésen veszek részt, s hétvégén bajnoki mérkőzéseket játszunk más Hargita megyei korosztályos csapatokkal. A barátaimra is jut egy kis időm néha, de ez inkább akkor van, mikor tényleg sok a szabadidőm… tehát elég ritkán. Viszont szerencsémre az osztálytársaim közül is vannak jó barátaim, akikkel többet tudok együtt lenni.

 

K: Színészkedsz is, méghozzá egy angol színjátszó társulatban…

Mátyás Zalán: Igen, ez így van. Mikor ebbe az iskolába kerültem, akkor kezdtem el a Kalamajka színjátszó társulatban színészkedni. Erről mindig tanítóm, Gálfalvi Sándor humorosan megjegyzett szavai jutnak az eszembe: „Színed van, de az eszed hiányzik, fiam!” Úgy érzem, ezzel is bizonyítottam úgy neki, mint magamnak. Később ez a színjátszó társulat feloszlott, s így kerültem be az „English Drama Club” angol színjátszó klubba, VII. osztályos koromban. Az első színdarab, melyben már főszerepet kaptam az a „Love actually” volt. Arról szólt, hogy egy fiatal srác, Sam (én alakítottam) először lesz szerelmes, s nem meri elmondani érzelmeit a kiszemelt lánynak. Persze a cselekmény nagyon sok szálon fut tovább, s egy jó pár dráma fűzi át a történet útvonalát, míg valahogy elmondja, hogy szereti. Egy nagyon jópofa, humoros kis drámai előadás, melynek eléggé nagy sikere volt. A következő évben nem tudtam részt venni a próbákon, így a színdarabban sem kaptam szerepet. A tavalyi évben ismét folytattam, s a színdarabot még most is próbáljuk,az idei darab címe „ The weirdest honeymoon ever”, ebben is főszerepet kaptam.

K: Nagyon sok síkon mozogsz. Mégis melyik az a tevékenység, amely a legtöbbet ad számodra?

Mátyás Zalán: A futball adja számomra a legtöbbet. Úgy érzem, vele egészülök ki, a futball segít levezetni a fölös energiáimat. Nagyon jó csapatépítő jellege is van, ugyanakkor segít látnom térben, fejleszti gondolkodásomat is, hogy gyorsabban, ha úgy adódik, tizedmásodperc alatt is helyesen tudjak dönteni.

K: Színész vagy sportoló? Hogyan látod magad 10 év múlva?

Mátyás Zalán: Igazából egyik sem. Szeretek mindkettővel foglalkozni, de nem tervezem most már, hogy hosszú távon ebből fogom megkeresni a mindennapi betevőt. Nagyon sokáig futballista szerettem volna lenni, de már másként gondolom az egészet, mostanra a tanulást egy biztosabb jövőnek vélem.

K: A te színdarabodban (az életed színdarabjában), milyen szerepet kapna az alapítvány?

Mátyás Zalán: Az alapítvány támogatása számomra nagyon sokat jelent. Egyfelől segít szüleimnek, hogy ne kelljen majd annyi pénzt rám áldozni az egyetemi évek alatt, hiszen pár év múlva a testvérem is el kezdhet gondolkodni komolyabb dolgokon, s neki is jól fog jönni a szülői támogatás. Másfelől meg abban is támogat, hogy elhiggyem, vagyok valaki, tanuljak keményen és ne adjam fel álmaimat.

Üzenet az alapítványnak: Elsősorban köszönöm, másodsorban pedig üzenem, hogy igyekszem a lehető legtöbb energiával tanulni, s jó jegyeket szerezni, bebizonyítani ezzel azt, hogy nem fölöslegesen választottak engem.


Please publish modules in offcanvas position.