Dr. Verestóy Attila Alapítvány

"Giving is the best communication"

„Minden ideköt...”

torok_adel

A 32 éves Magyari Gábor jelenleg végzős szociális munkás egyetemi hallgató Kolozsváron a Babes-Bolyai Tudományegyetem Szociológia és Szociális Munka karán. Gyermekotthonban nőtt fel: sokat nélkülözött, keményen dolgozott, hogy céljait elérje. Azt mondja, nem szeretné elhagyni szülőföldjét, ahol viszont szerinte nem reményteljes az élet: a mai fiatalok ugyanis nem akarnak felelősségteljes életet élni, hanem „ennek az elszabadult világnak az új szabályai irányítják őket.”

 

Magyari Gábor: Gyermekotthonban nőttem fel Székelykeresztúron: 17 éves koromig voltam az intézményben, 600 gyerekkel együtt. Utána sok helyen dolgoztam és laktam, s igazából sosem volt ahová, akihez mennem. Elvégeztem a szakiskolát, asztalos, fafaragó lettem, majd a líceumot Székelyudvarhelyen a Bányai Jánosban, de végül Marosvásárhelyen érettségiztem. Katona is voltam Brassóban a megyei rendőrségen, ott tanultam meg románul. A katonaság után is dolgoztam, amíg be nem jutottam az egyetemre: ez az időszak is végig kapcsolatok, a megfelelő támogatás nélkül telt el, nem volt senkim, a túlélésért küzdöttem. Erről az időszakról könyvet lehetne írni...


K: Mi a hobbid?


Magyari Gábor: Egyértelműen a sport. Biciklizés, úszás, foci és súlyemelés. A futást egészségi állapotom leromlása miatt hagytam abba. Szeretem a fafaragást, az idegen nyelvek tanulását. Ilyenkor tudok igazán ellazulni és a gondjaimat egy kis időre félretenni.


K: Vettél már részt önkéntes munkában? Mi motivált ebben?


Magyari Gábor: Több szervezetnél is önkénteskedtem: idős, fogyatékkal élő személyekkel és a gyermekvédelmi rendszerből kikerülő gyerekekkel foglalkoztam. Jómagam is átéltem azt, mit jelent segítség nélkül felnőni... Az egyetemen is ezért választottam ezt a szakot. Két éven keresztül kaptam támogatást a Verestoy Alapítványtól, így sikerült talpra állni egy időre. Véleményem szerint bárki lehet jó szakember bármilyen területen megfelelő háttérrel és motiváltsággal. Nálam talán az volt a legerősebb motiváció, hogy én is gyermekotthonban nőttem fel, tudom milyen nehéz egyedül, s hogy milyen felkészületlenül az életben küzdeni nap mint nap és olyan emberektől hallgatni a panaszokat, akik közel sem állnak a nyomorhoz vagy a szegénységhez. Fontosnak látom elősegíteni a hátrányos helyzetű emberek integrációját. Ehhez közös munka szükséges, szakemberek bevonásával.


K: Szeretnél továbbtanulni?


Magyari Gábor: Gondolkodom a továbbképzésen. Életem végéig tanulni fogok, a tanulásban találom a saját megnyugvásomat is. Nem fordulok befele, viszont sok nehézség ért, s talán még érni fog... Nekem a tanulás az egyik legfontosabb fegyverem az életben és a munka, mind a megélhetőség, mind pedig az egyedüllét érzésének az elnyomása szempontjából... Számomra ez a kiút ebből a helyzetből, és véleményem szerint mindenki másnak, aki valamit tenni akar az életben.


K: Hogyan látod a jelenlegi ifjúság jövőjét?


Magyari Gábor: Nem sok jót tudok mondani, számomra megdöbbentő, miket tapasztaltam, láttam az egyetemen. Lassan már nem létezik az a szó, hogy erkölcs, sokan nem gondolnak a házasságra, nem vállalnak gyerekeket, nem akarnak felelősségteljes életet élni, hanem ennek az elszabadult világnak az új szabályai irányítják őket. A hagyományok lassan feledésbe merülnek, ami nagyon fáj nekem, mert én árva gyermekként is mindig szívesen emlékeztem a régi szép és jó dolgokra, amik ma lassan nem számítanak értékeknek... A mai fiatalok értékei kiszorítják az empátiát, a feltétel nélküli elfogadást embertársaikkal szemben. Ezelőtt a székely emberek összejártak, segítették egymást, manapság azonban be sem mennek a szomszéd kapuján. Ha nem marad meg egy erős és összetartó közösség, akkor minden összeomlik, s ha a mai fiatalok nem keresik a felelősségteljes életet, akkor hamarosan komoly gonddal kell szembenéznünk mindannyiunknak.

Ezért is tartom nagyon jónak a Verestóy Alapítvány munkáját: megpróbálja összehangolni a fiatalokat, próbál egy összetartó közösséget kovácsolni, megtartani. Nem utolsó sorban lehetőséget ad nagyon sok hátrányban levő személynek.


K: Fontosnak tartod a szülőföldön való boldogulást?


Magyari Gábor: Semmit sem szeretnék jobban, mint hogy ne keljen elmenni itthonról! Mint mondtam, nincs senkim, nincs semmim, de számomra az otthon azt a helyet jelenti, ahol felnőttem. Minden ideköt. Dolgoztam külföldön, Németországban, de nagyon erős honvágyam volt.

Akik elmennek, azok itt hagyják családtagjaikat, eldobják az életet, amiben felnőttek. A jobb megélhetőségért ezek néha jó megoldásnak tűnnek, de én úgy gondolom, hosszú távon, vagy akár rövid távon is, a lehetőségeket itthon kell keresni, megteremteni. Én is kötődök a helyhez, ahol felnőttem, pedig nekem nincs családom. Számomra érthetetlen, amikor valaki elhagyja a családját és évekig nem jön haza, netán végleg külföldön marad, holott az orra előtt van mindaz, ami igazán értékes az életben. Nekem is nehéz fennmaradni, sokba kerül az egyetem, s a hátrányos helyzetű fiataloknak sem biztosítanak igazán lakáslehetőséget, vagy ha igen, akkor nagyon rossz körülmények között. Azért, mert valaki árva, attól joga van a megfelelő életmódhoz, nem? Egyébként meg nem csak beszélni kell ezekről a gondokról, hanem tenni kell a megoldásért. De ki más fog, ha nem a saját közösségünk?


K: Mit jelent számodra az alapítvány segítsége?


Magyari Gábor: Nagyon hátrányos helyzetbe kerültem, noha úgy gondolom, sok mindenben jó szakember vagyok. Felkészültségemet annak köszönhetem, hogy sokat hányódtam, sok területen dolgoztam. A gazdasági válság beütésével nem találtam megfelelő munkát, hogy eltartsam magam, sokat nélkülöztem. A tanulást, az egyetemet választottam, ez nagyon jó kitörési pont volt korábbi életemből, az alapítvány segítsége pedig a kulcs ahhoz, hogy ki tudjam nyitni a lehetőségek kapuját. Gondom van most is elég, hogy mást ne említsek, nem fizeti senki az egészségügyi biztosításomat, mert 26 éven felüli vagyok. Nem tudok elmenni egy kivizsgálásra, holott el kellene, mert néhány hónapja fáj a szívem. Az életkorom miatt minden kedvezményből kimaradok, az egyetlen jövedelemforrásom a Verestóy Alapítvány. A tőlük kapott támogatásból fedezem a teljes megélhetőségemet. Rajtuk kívül senki más nem segített, ezért ismételten köszönöm a bizalmukat!


K: Mit üzensz a pályaválasztás előtt álló fiataloknak?


Magyari Gábor: A mai világban nagyon fontos a felkészültség. A fiataloknak azt üzenem, tanuljanak sokat. Fontos, hogy sok jó szakember dolgozzon, segítsen idehaza. Megfelelő felkészültség, kitartás vagy akarat nélkül azonban nem csak egy család, hanem közösségek vagy nemzetek mehetnek tönkre. A közös munka, az összetartás elengedhetetlen: ahol az emberek össze tudnak fogni, ott lehet kezdeni valamihez. Ebben a mai nehéz világban igazán nagy szükség lenne erre.

Szóval azt üzenem a fiataloknak, tanuljanak, segítsenek magukon, de másokon is: ne csak várják a segítséget, hanem adjanak is. Ha én ilyen hátrányos helyzetben is tudok segíteni, örömet szerezni embertársaimnak, akkor biztos vagyok benne, más is meg tudja tenni ugyanezt.


„Kimondhatatlanul hálás vagyok minden segítségért...”

kristaly_ferenc

A nevem Kristály Ferenc-Gellért, Gyergyótölgyesen élek szüleimmel és testvéremmel. Édesapám Kristály Ferencz, édesanyám Kristály Julianna és testvérem Kristály Mária-Edina. A „Salamon Ernő” Elméleti Líceumba járok természettudományok szakra, a testvérem pedig másodéves egyetemi hallgató a Marosvásárhelyi Orvosi- és Gyógyszerészeti Egyetemen.

K: Miért pont ezt a szakot választottad?

Kristály Ferenc-Gellért: Ezt a szakot azért választottam, mert érdekesnek találtam a biológiát, ezzel szerettem volna foglalkozni. Az idő elteltével nagyon megszerettem a fizikát is és mára már a fizika lett a kedvencem.

K: Mivel töltöd a szabadidőd?

Kristály Ferenc- Gellért: Szabadidőmben nagyon szeretek focizni, amit már nagyon rég gyakorlok, ezen kívül imádom a zenét és a hangtechnikát. Sokszor segítek szüleimnek az elvégzendő munkában, sokszor pedig “megengedik”, hogy magamra végezzem el.

K: Milyen terveid vannak a középiskola befejeztével? A fizika szeretet meghatározza a pályaválasztásod?

Kristály Ferenc-Gellért: Először is sikeresen le szeretnék érettségizni, mindezek után mindenképp szeretnék majd továbbtanulni, és ha lehetséges, akkor a fizika terén. Tehát igen, a fizika szeretete igencsak meghatározza a pályaválasztásom. További tanulmányaimat mérnöki szakon szeretném végezni, de azt még nem tudom, hogy pontosan milyen mérnökin.

K: Fontosnak tartod, hogy tanulmányaid befejezése után itthon boldogulj?

Kristály Ferenc-Gellért: Ha egy mód van rá, akkor szeretnék itthon boldogulni, mivel véleményem szerint itthon könnyebb alkalmazkodni, ha találnék egy megfelelő munkát, akkor könnyebb és szebb lenne az élet itthon is, és szüleimet is kellőképpen tudnám segíteni.

K: Mit jelent számodra az alapítvány segítsége?

Kristály Ferenc-Gellért: Az alapítvány segítsége nagyon sokat jelent nekem, nekünk. Ez a pénz megkönnyíti a dolgom és egyben a szüleim dolgát is. Segít abban, hogy elvégezzem tanulmányaimat, magabiztosabb vagyok a további tanulmányok elvégzését tekintve, hiszen tudom, hogy minden hónapban számíthatunk egy biztos összegre. Kimondhatatlanul hálás vagyok minden segítségért.

„Biztat arra, hogy merjek nagyot álmodni, mert ebben nem vagyok hátrányosabb helyzetű másoknál…”

timar_rita

Tímár Rita vagyok Csíkszentdomokosról. A családban négyen vagyunk, egy lánytestvérem van, aki egy évvel kisebb, mint én. XII. osztályos vagyok a csíkszeredai Segítő Mária Gimnáziumban. Természettudományok szakon tanulok.

 

K: A szakod alapján gondolom, hogy főként reál beállítottságú vagy…

Tímár Rita: Nos, igen, reál beállítottságú vagyok. Kedvenc tantárgyaim a biológia és a kémia. Főként emiatt választottam ezt a szakot. Viszont szeretem az irodalmat és a magyar nyelvet (nyelvtant) is. Sokat olvasok, szeretek műveket értelmezni, verseket olvasni és szeretek napirenden lenni a mi korunk alkotásaival is – legyen az bármelyik része a művészeteknek, akár irodalom, akár festészet, akár zene.

K: Már több versenyen is részt vettél, melyek voltak ezek és milyen eredményeket értél el?

Tímár Rita: Főleg magyar nyelvből és irodalomból járok versenyekre. Helyesírási- (Implom József – megyei II. hely, országos dicséret, Kárpát-medencei 20. hely) és tantárgyversenyek (megyei II. hely), Aranka György Nyelv- és Beszédművelő Verseny (országos dicséret, Kárpát-medencei különdíj), Kőrösi Csoma Sándor Anyanyelvi Vetélkedő (csapattal országos II. hely).
IX. és X. osztályban pedig kémia tantárgyverseny (megyei III. hely), hittan tantárgyverseny (megyei II. hely).

K: Igazán tevékeny vagy az iskolán kívül is, mesélj, mivel foglalkozol szabadidődben?

Tímár Rita: Iskolai tevékenységeim mellett cserkészkedek, ami számomra már nem csak egyszerű időtöltés, szabadidős program, hanem életforma és hivatás. El szeretném végezni a segédvezetői képzést, így majd itthon, a faluban is lehetne egy cserkészcsapatot alapítani (az őrsvezetői képesítésem már meg van, így a csapatunkban, ami az iskolában működik, besegítek a csapatvezetőnknek egy-egy foglalkozás megtartásával, ill. a túra- és programszervezésekkel). Minden olyan tevékenység, ami pl. önkéntesség (a Caritassal együtt a Szeretetmorzsa akció, a Nemzeti Nagytábor alkalmával az ócsai óvoda kertjének lefestése, a betlehemi lángosztás stb.) és részt veszek benne, abból adódik, hogy cserkész vagyok – mert a cserkész ahol tud, segít.

Ezen kívül tagja vagyok a Fokoláré mozgalom csíkszeredai közösségének – olyan fiatalokkal együtt szervezünk különböző programokat és találkozókat, akik az egységre törekszene, vallási felekezetek, egyházak között. Két éve egy világtalálkozón is részt vettünk, a Genfesten, ahol közel 12000 fiatal jelent meg a világ minden részéről és tanúságot tett az életének egyes elmesélt pillanataival amellett, hogy hogyan lehet egy közösségben tevékenyen élni, összetartani azt, másokat segítve, odafigyelve a környezetedre az előrehaladást segíteni.

K: Most gondolom az elsődleges célod, hogy sikeresen leérettségizz. Azután merre tovább?

Tímár Rita: Érettségi után Kolozsváron szeretnék továbbtanulni biológia szakon. Érdekel azonban a külföldi továbbtanulás, Dániában is szívesen tanulnék általános egészségügyi- és táplálkozás szakértői szakon.

K: Miért pont ez a szak?

Tímár Rita: A biológia azért érdekel, mert nagyon szeretem a növénytant és az ember anatómiáját. Ezt a két területet tanulmányozva szeretném megismerni a növények hatóanyagtartalmát, tanulhatnék arról, melyik növény milyen hatással van az emberi szervezetre. Ezért is szimpatikus a táplálkozás szakértői szak, meg az egészséges életmód és egészségügyi tanácsadás, mert megtanulhatnám, hogyan lehet egészséges életmóddal megelőzni a különböző betegségeket – és itt most nem csak a táplálkozási szokásokra gondolok, hanem az életvitelre, a gondolkodásmódra is. Úgy gondolom, hogy a növények tanulmányozása révén nagyon sok kérdésemre választ kereshetnék, a mikrobiológia segítségével pedig kutathatnék, amit szintén vonzónak találok.

K: Ezek a tervek a közeljövődről adnak képet, de melyek a távolabbi terveid, miket szeretnél a továbbiakban megvalósítani, akár egyetemi éveid alatt, akár azok után?

Tímár Rita: Távolabbi terveim között szerepel a külföldön való tanulás, beleértve a nyelvtanulást is. Ezen kívül meg szeretném szerezni a jogosítványt, valamint szeretnék egy cserkészcsapatot alapítani itthon, azt működtetni, összefogni. Minden lehetőséget szeretnék kihasználni az ismeretszerzésre, éppen ezért sokat szeretnék utazni –olyan helyekre is, ahol szükségük van az embereknek a segítségre, az oktatásra, az odafigyelésre, a gyógyításra, például Afrikában.

Szeretnék néptáncolni, megtanulni horgolni, nemezelt holmikat készíteni – egyetemi évek alatt. Szóval egy kicsit jobban foglalkozni a hagyományőrzéssel.

Ugyanakkor a Genfesten való részvétel után a sok élmény mellett, amellyel gazdagodtam, kaptam egy motivációt az egységre való törekvésben. Ez az élmény megerősítette az addigi felfogásomat, értékrendet adott és ilyenformán törekvésre késztet – tenni a közösségért, a hozzám közel álló és számomra ismeretlen emberekért egyaránt, szeretettel hozzáfogni a feladatokhoz és kíváncsi, nyitott lenni minden új dolog, lehetőség iránt.

K: Mit jelent számodra az alapítvány segítsége?

Tímár Rita: Ha azt mondom, hogy az Alapítvány segítsége számomra sokat jelent, akkor közel sem járok az igazsághoz. Az Alapítvány segítségével fizethetem a kollégiumot, általa vehetek részt tanulmányi kirándulásokon, versenyeken, képzéseken (cserkész körökben is). Szabadidőmben megengedhetem magamnak, hogy színházba, koncertekre és úszni járjak. Részt vehettem a Genfesten, Budapesten és a Nemzeti Nagytáborban, Ócsán. Az Alapítvány segítsége biztosítja számomra, hogy fejlődhessek, tanulhassak, más kultúrájú és nemzetiségű fiatalokat ismerhessek meg és maradhassak velük kapcsolatban. Biztat arra, hogy merjek nagyot álmodni, mert ebben nem vagyok hátrányosabb helyzetű másoknál. Köszönöm, hogy munkájukkal hozzájárulnak a fejlődésünkhöz, előrehaladásunkhoz. Értékes, amit csinálnak, mert így jövőt biztosítanak számunkra, példát mutatnak és saját magunk jobbá tételére, illetve bizonyításra sarkallnak. Szívemből köszönöm mindenki munkáját az Alapítványnál a magam és társaim nevében!

Please publish modules in offcanvas position.