Dr. Verestóy Attila Alapítvány

"Giving is the best communication"

„Ide tartozol!”

borbely_helga

1993. október 23-án születtem Székelyudvarhelyen. Székelyvarságon nevelt édesanyám, Borbély Ilona a nővéremet, Borbély Hajnalt, és öcsémet, Borbély Zoltánt, mivel édesapám Borbély Bálint hirtelen elhunyt 1995-ben. Itt végeztem a „Kőrösi Csoma Sándor” általános iskolában, majd a „Tamási Áron” Gimnázium matematika-informatika szakán folytattam tanulmányaimat. Sikeresen érettségiztem, de mivel nem volt meg a megfelelő annyagi háttér a továbbtanulásra egy évet kihagytam, hogy dolgozzak, de így sem sikerült összegyűjtsem az elegendő összeget, ezért fordultam a Verestóy Alapítványhoz. Sikeresen felvételiztem a kolozsvári Műszaki Egyetem épitő-mérnöki szakára, jelenleg első éves tanhallgató vagyok.

Táncoltam két évet az iskola néptánc csoportjában, miután felkerültem Kolozsvárra, folytattam a táncolást, és a jövőben szeretnék társastánccal is foglalkozni. Ezen kívül szabadidőmben olvasok, és ha tehetem a barátaimmal töltöm. Ugyanakkor szívesen barangolok a természetben.

Nem igazán volt alkalmam önkénteskedni, de szeretnék ezzel is foglalkozni. Középiskolásként foglalkoztam szellemi fogyatékos gyerekekkel, de az lelkileg annyira megviselt, hogy nem tudtam folytatni. Viszont úgy tartom korrektnek, ha nekem is segítenek, akkor én is segítsek másokon.

Kolozsváron, a műszaki egyetemen tanulok, építő-mérnöki szakon. Szeretnék később ebben a szakmában dolgozni. Tervezem, hogy utána a keresetemből elvégzek egy pilóta akadémiát, mivel az az álmom. Csak magas a tandíj külföldön, és itthon szerintem nincs esélyem bejutni, mert magyar vagyok...

Úgy vélem, fontos hogy legyen egy diploma a kezedben, mert fiatal vagy, és tapasztalatlan, s ezt a cégek kihasználják. De ha van egy diplomád, akkor azzal feltudsz lépni a jogaidért. Én dolgoztam egy évet, és van egy kevés tapasztalatom. Úgy gondolom, nehéz az elindulás, de ha minden energiádat belefekteted itthon is tudsz boldogulni. Ugyanakkor megértem azokat a fiatalokat is, akik külföldre vándorolnak a jobb megélhetés érdekében, mert ott a mi fizetéseinkhez képest jobban megvannak fizetve, de azt a pénzt, ha ott költöd el, akkor nem vagy jobb helyzetben, mintha itthon dolgoznál. Szerintem úgy érdemes külföldön dolgozni, hogy azzal a pénzzel itthon alapozod meg a jövődet, a tapasztalataidat itthon kamatoztatod. Külföldön csak vendégmunkás vagy, és az is maradsz, ott sosem érezheted igazán otthon magad, mert neked itt vannak a gyökereid, és ide tartozol.

A Verestóy Alapitvány segítsege nélkül nem tudnám az egyetem költségeit fedezni. Így is nehezen boldogulok a román nyelvvel, és nem tudnék az egyetemmel párhuzamosan dolgozni is, mert az csak a tanulás rovására menne. Annyira sűrű a program az egyetemen, hogy idő szempontjából se férne bele. Az ösztöndíj nélkül nem folytathatnám az egytemet.


„Bátran, emelt fővel!”

hadnagy_izabella

Hadnagy Izabella Székelyudvarhelyen született 1992. január 25-én. Az elemi és általános iskolát Farkaslakán a Tamási Áron Általános Iskolában végezte, a középiskolát pedig a Tamási Áron Gimnázium Filológia szakán. Jelenleg a Babeș-Bolyai Tudományegyetem Földrajz karának Területfejlesztés szakán tanul, idén lett harmadéves, azaz végzős.

– Az egyetem mellett nincs túl sok időm bármilyen más tevékenységet folytatni, mivel az óráim nem csak délelőtt vannak hanem délután is, előfordul, hogy este 8-ig tart az oktatás. Így végzősként eléggé kevés szabadidőm van, de amikor csak tehetem olvasok és színházba járok – meséli Izabella. Azt mondja, eddig még nem volt szerencséje részt venni önkéntes tevékenységben, de tervezi, hogy a farkaslaki Tamási Áron Művelődési Egyesületen belül fog tevékenykedni, ahol van lehetősége, hogy a rendezvények szervezésében aktív tag lehessen, ezzel is hozzájárulva a helyi kulturális élet tevékenységeinek sikerességéhez.  

– Kolozsváron a Babeș-Bolyai Tudományegyetem Földrajz karán belül területfejlesztés szakot végzek. A területfejlesztés az a szakma, amely a település és város – falu – képrendezéssel, régiókkal foglalkozik. Vizsgálja mind a demográfiai, mind pedig a gazdasági és környezeti problémáit egy térségnek, településnek. Az urbanisztikától egészen a szélpark építésig, minden a témakörébe tartozik. Már 12. osztályban hallottam erről a szakmáról. Kicsit idegenkedtem tőle, mivel eléggé új szakmáról van szó, de azért belevágtam az „ismeretlenbe” és nem csalódtam. Mikor befejezem az alapképzést mindenképp szeretnék a földrajz karon belül mesterképzésre iratkozni. Egyelőre a térképészet valamint a térinformatika (GIS- geographic information system) szakirány vonz – mondja Izabella. Szerinte a jelenlegi ifjúság jövője változó, rengeteg ismerőse úgy látja helyesnek, ha elmegy

külföldre „szerencsét próbálni”, akkor jobb helyzetbe kerül, mint azok, akik mégis itthon maradnak.

– Úgy gondolom, akik nem hagyják el szülőföldjüket, akik bármilyen nehéz

körülmények között is, de feltalálják magukat, itt tervezik jövőjüket, azok igenis hozzá tudnak járulni környezetük, szülőföldjük felemeléséhez.

Izabella tizenkettedikes korában, illetve elsőéves hallgatóként részesült a Verestóy Attila Alapítvány ösztöndíjában, ami – vallja – hatalmas segítség volt számára.

– Óriási segítséget nyújtott számomra ez az ösztöndíj, ami az egyetemi évek alatt nagy segítséget nyújtott a kötelező terepgyakorlatok költségeinek finanszírozásában. Ezen kívül fenn tudtam tartani magam, úgymond egy kicsikét önállóbb lehettem. Hálás köszönettel tartozom a Verestóy Alapítványnak, hogy három éven keresztül segítségemre voltak, ami kimondhatatlanul sokat jelentett nekem és családomnak. E támogatás nélkül biztosan nehezebb dolgom lett volna.

A pályaválasztás előtt álló fiataloknak Izabella azt üzeni: bátran, emelt fővel, a számukra legmegfelelőbb és a hozzájuk legközelebb álló szakmát válasszák, amelyet majd az évek során örömmel és szívesen végeznek.


„Hozzásegít ahhoz, hogy fejlődni tudjak azokban a tevékenységekben, amelyeket nagyon szeretek.”

lukacs_orsolya

Lukács Orsolya vagyok, Csíkszeredában élek édesanyámmal. XII. osztályos vagyok a Márton Áron Gimnázium társadalomtudományok szakán.

 

K: Miért ezt a szakot választottad?

Lukács Orsolya: Azért választottam a társadalomtudományok szakot, mert mindig is a humán tantárgyak álltak közel hozzám, és mert nyelveket szerettem volna tanulni. Olyan tantárgyakat tanulok, amelyek hozzásegítenek látóköröm szélesítéséhez is. Kedvenc tantárgyaim közé tartoznak a pszichológia, történelem és földrajz.

K: Iskola mellett, szabadidődben mivel foglalkozol?

Lukács Orsolya: Végzősként elég kevés szabadidőm van, de ennek ellenére is gyakorlom a Pilates tornát, próbálok minél többet fejlődni benne, mivel oktatni is szeretném a közeljövőben. Ezen kívül néha szorítok időt egy kis "művészkedésre" is, ékszereket és kiegészítőket készítek süthető gyurmából.

K: Hogyan kerültél a pilatessel? Miben különleges ez a torna?

Lukács Orsolya: A Pilates tornával 5 éve találkoztam, amikor hátgerincferdülést diagnosztizáltak nálam. Egy ismerős ajánlására kipróbáltam gyógytorna helyett a Pilates tornát, amely néhány hónap alatt látványos javulásokat eredményezett. Ezek után egyre komolyabban kezdtem vele foglalkozni, tanulni és fejlődni benne. Mára már egyfajta életformává vált számomra és célommá is, mert szeretném majd oktatni, másoknak is segíteni vele.

K: Mindezen kívül még önkéntes tevékenységekben is részt veszel…

Lukács Orsolya: Az önkéntesség számomra nagyon fontos tevékenységgé vált, mivel általa nagyon sok embert megismertem és segíthettem olyan helyeken, ahol szükséges volt. Önkénteskedtem a Caritas néhány rendezvényén, majd egy napközi otthonban segítettem be délutánonként. Ezt éreztem a legközelebb magamhoz, a gyerekekkel való foglalkozást. Tavaly nyáron a Caritas keretén belül részt vettem egy önkéntes képzésen is, ahol sok mindent tanultam, amit felhasználhatok további önkéntes munkáim során.

K: Ha továbbtanulás, akkor…

Lukács Orsolya: Nagyváradon szeretnék továbbtanulni, gyógytorna szakon. Úgy gondolom, hogy egyre nagyobb szükség van ezen a területen szakemberekre és úgy érzem, ehhez vannak meg a szükséges képességeim. Azt hiszem így tudnék a legtöbbet segíteni az embereknek.

K: Mit jelent számodra az alapítvány segítsége?

Lukács Orsolya: Az alapítvány segítsége nagyon sokat jelent számomra, hozzásegít ahhoz, hogy fejlődni tudjak azokban a tevékenységekben, amelyeket nagyon szeretek. Ezúton is szeretném megköszönni minden tagjának a lelkes munkát és támogatást!

Please publish modules in offcanvas position.