Dr. Verestóy Attila Alapítvány

"Giving is the best communication"

„Mi székelyföldi fiatalok abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy munkára, a szülőföld szeretetére, az értékek megbecsülésére tanítottak minket, mindez egy olyan útravaló, amelyet megbecsülve helyt tudunk állni.”

bojte_csongor

A nevem Bőjte Csongor, 1995 nőnapján születtem Csíkszeredában, Csíkszentdomokoson élek szüleimmel és húgommal, Anitával. A csíkszeredai Segítő Mária Római Katolikus Gimnázium végzős diákja vagyok társadalomtudományok szakon.

K: Szabadidődben mivel foglalkozol?

Bőjte Csongor: Szülőfalumban, Csíkszentdomokoson, mint az Ifjúsági Szervezet vezetője tevékenykedek. A szervezeten belül vezetői teendők töltik ki szabadidőm nagy részét: ifjúsági-, közösségi- és kulturális- programok szervezése, csapatépítés, önkormányzattal való folyamatos konzultáció. Ezen kívül hétvégenként a ház körüli munkákban segítek szüleimnek, hiszen hétköznapokon bentlakásban tartózkodok. Ugyanakkor szeretek túrázni, kirándulni a természetben, a környéki erdőkben, hegyeken. Érdekel a néprajz, a népi kultúra, szokásvilág.

K: Közben önkéntes tevékenységekben is részt veszel… Mi motivál ebben?

Bőjte Csongor: Igen, önkéntesként tevékenykedtem iskolám diáktanácsában, 2 évig a diáklap korrektúrázója és szerkesztője voltam, ugyanakkor szülőfalumban az ifjúsági szervezet megalakulása előtt is segítettem kulturális programok szervezésében és lebonyolításában. Fontosnak tartom az önkéntes munkát, hiszen napjainkban mindenki elvárja az anyagi juttatást munkájáért, de úgy gondolom, hogy az a munka, amit önkéntesen végzünk az sokkal értékesebb!

K: Te, mint egy ifjúsági szervezet vezetője, miben látod egy közösség fejlődését? Milyen értékeket tartasz fontosnak?

Bőjte Csongor: Egy közösség fejlődésének legfontosabb alapja szerintem az, hogy egy közös érdek, cél vezérelje a közösség tagjait, együttműködve, egymást segítve vegyék az akadályokat, jó kedvvel és élvezettel végezzék tevékenységüket. Ha mindenki egyformán kiveszi részét a munkából és élvezettel végzi azt, akkor nem is beszélhetünk már munkáról, hiszen minden közösségben végzett tevékenység építi a közösség tagjait. Fontos, hogy a teendők mellett olykor fordítsunk időt egymásra is, egymás jobb megismerésére, kapcsolatok ápolására, épp ezért fontosak a csapatot, közösséget kovácsoló momentumok, tevékenységek. Egy közösségben legfontosabb értéknek az összetartást, jó hangulatot tartom, hiszen ezek nélkül nem tud egy közösség sem sikeresen működni.

K: Hogyan látod a fiatalok jövőjét itt, Székelyföldön?

Bőjte Csongor: Úgy látom, hogy Székelyföldön, a közvéleménnyel ellentétben igen is van jövője a fiataloknak, ha itthon akarunk maradni, és dolgozni akarunk, ahhoz, egy hosszú utat kell végigjárjunk, ahol az első lépesek a legfontosabbak. Mi székelyföldi fiatalok abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy munkára, a szülőföld szeretetére, az értékek megbecsülésére tanítottak minket, amely egy nagy többletet jelent, egy olyan útravalót, amelyet megbecsülve helyt tudunk állni.

K: És a te jövődet itt, Székelyföldön? Hol látod magad 5-10 év múlva, mi az, amit addig meg szeretnél valósítani?

Bőjte Csongor: Jelen terveim alapján közigazgatást szeretnék tanulni, tanulmányaim után a közszférában dolgozni, mindenképp a munkámmal a közösséget szeretném majd szolgálni, itthon, szülőföldemen. 5-10 év múlva szeretném, hogy sikeres tanulmányi eredményeket tudhassak magaménak. Szeretnék olyan munkahelyen dolgozni, ahol a közösség előrehaladását tudom segíteni. Ahogy idősebb leszek, szeretnék olyan életet élni, amely példa lehet utánam felnövő fiataloknak, hiszen nekem is sokat számított, hogy ismerhettem olyan embereket, akiktől példát vehettem. Számomra mindig a család a legfontosabb mindenben, ők azok, akik bátorítanak, erőt adnak, támogatnak, épp ezért én is szeretnék családot alapítani, és olyan nevelést adni gyermekeimnek, amilyent én is kaptam, hiszen édesapám és édesanyám akkora szeretettel nevelnek engem és húgomat, hogy jobbat képzelni sem tudnánk.

K: Miben van segítségedre az alapítvány?

Bőjte Csongor: Az alapítvány támogatása nagy segítség magam és családom számára, hiszen részben fedezi a bentlakás költségeit, így megfelelő körülmények között tanulhatok. Családomnak ez által segítséget nyújt a kiadások fedezésére, hiszen mindannyian tudjuk, hogy a jelenlegi rendszerben igen költséges már a középiskola elvégzése is nem beszélve az egyetemről. Hálás vagyok az alapítványnak a több éves támogatásért, hiszen nagyban hozzájárulnak, hogy tanulmányi téren sikereket érjek el.


Kristály Rita (1995-2014)

 

 

„Az alapítvány segítsége számomra plusz energiát jelent…”

kristaly_rita

A nevem Kristály Rita és egy Csíkszentdomokosi nagycsaládban születtem negyedik gyerekként ahol azóta szüleim rajtam kívül még 8 gyereket nevelnek fel. Már negyedik éve Csíkszeredában tanulok a „Nagy István” Művészeti középiskola ének szakán. Általános iskolában benne voltam az iskola kórusába, ahol nagyon szerettem énekelni. Így történt az, hogy nyolcadik nyarán úgy döntöttem, hogy szeretnék többet énekelni és jobban, mint ahogyan akkoriban, és ezért felvételiztem a művészeti zene tagozatára, ahová nemsokára fel is vettek.

K: Mesélj, milyen egy ilyen nagycsaládban élni?

Kristály Rita: Mit is mondhatnék egy ilyen nagycsaládról? Úgy gondolom, hogy nem sok mindenben különbözik egy ilyen nagycsaládban élni, mint egy rendes 2-3 gyerekes családban, hiszen mi is ugyanúgy eszünk, iszunk, játszunk és veszekszünk, mint minden más családban, annyi különbséggel, hogy mindez nagyobb számban. Anyukám nem egy kis adag ebédet főz, hanem egy nagy adagot. Ha valaki jókedvű, akkor felvidítja a család többi tagját is, de ha valaki ideges, olyankor sem csak kettő veszekszik, hanem legalább öt ember, mert olyankor mi is állást kell, hogy foglaljunk a vitákban. Mégis, ami a legfontosabb és legjobb a nagycsaládban az, hogy több emberről mondhatod el, hogy a testvéred és melletted áll, ha baj van, vigasztal, ha sírsz.

K: A zenélésen kívül, mivel töltöd még el a szabadidőd?

Kristály Rita: Mindig különböző dolgokkal foglalkozom. Néha különböző zeneszámokat tanulok meg, máskor, ha lehetőségem van rá úszók egyet, vagy épp önkénteskedek. Szeretek olvasni, valamint színházba járni és kirándulni. Régen az volt az álmom, hogy egyszer színésznő leszek.

K: Mi változott azóta?

Kristály Rita: Ez egy régi álom volt, de ahogy egyre nőttem, kiábrándultam a színészi életből és mostanra már más szakmában képzelem el magam. Azt hogy ez miért változott meg bennem, magam sem tudom, talán a gátlásaim miatt. Úgy gondolom, hogy a színész szakmában nehéz megmaradni egyenes embernek és személyiségemből kifolyólag nehéz lett volna jó színésznek lennem.

K: Ha nem színészet, akkor…

Kristály Rita: Ha az anyagiak engedik, zenepedagógián szeretnék továbbtanulni, Nagyváradon.

K: Említetted, hogy önkénteskedsz. Hol és mi motivál?

Kristály Rita: Igen, önkéntesként már segítettem több alkalommal is, főként a falunkban levő ifjúsági szervezetnek, melynek tagja vagyok, valamint többször voltam csapatvezető iskolás táborokban 1-4 osztályosok mellett. Főként az motivált, hogy megismerjem magam, hogyan alkalmazkodok bizonyos helyzetekben, milyen lenne, ha minden nap gyerekekkel kellene lennem. Valamint a gyerekek viselkedése is érdekel.

K: Van példaképed? Akár a zenében, akár a személyes környezetedben?

Kristály Rita: Nekem nincs példaképem, viszont sok ember van, akit tisztelek és felnézek rájuk. Azért nem választottam ki senkit példaképemnek, mert úgy gondolom, hogy miért hasonlítsak valaki másra, amikor engem ilyenek teremtettek, mert ha valamiért mégsem tudok olyan lenni, mint a „példaképem”, az csalódás lenne számomra és a csalódás nálam szomorúsággal jár, ami viszont gátol a haladásban. Azonban meg kell, hogy említsek néhány embert, akik sokszor felnyítják a szemem és segítnek tisztán látni. Először is ilyen ember az ének tanárnőm, aki nem csak éneket tanít számomra, hanem sok minden mást is, és ki nem hagyhatom a szüleimet, akiknek nagyon hálás vagyok, rengeteg mindent megértenek és ilyen szűkös anyagi helyzetben is mindenben támogatnak.

K: Mit jelent számodra az alapítvány segítsége?

Kristály Rita: Az alapítvány segítsége számomra plusz energiát jelent, plusz időt és lehetőséget olyan tevékenységekre, amikre másképp nem lenne időm, mint például a színház, ami számomra kikapcsolódás. Az alapítvány számomra a bentlakást jelenti, ami ha nem lenne, minden nap 2 órát vesztenék el utazással, ami miatt valószínű, hogy stresszesebb lennék, és kevesebb időm maradna gyakorolni és tanulni, valamint a rendszeres étkezést sem tartanám be. Köszönöm, hogy támogatnak, így megkímélnek plusz idegességtől és lehetőséget adnak hasznos dolgokra.


„Köszönöm, hogy van, akire számíthatok…”

simon_eva

Simon Éva vagyok, Csíkszentdomokoson élek a szüleimmel és két testvéremmel. A csíkszeredai Segítő Mária Gimnáziumba járok, 10. osztályos vagyok társadalomtudományok szakon.

K: Ha társadalomtudomány, akkor inkább humán beállítottságú vagy…

Simon Éva: Nem szeretem a reáltantárgyakat, így inkább a humán felé húzódok. Nagyon szeretem az angolt, a földrajzot és történelmet. Azért is ezt a szakot választottam, mert itt azokat a tantárgyakat tanulhatom, amelyek számomra fontosak.

K: Iskolán kívül mivel foglalkozol, mi az, ami érdekel?

Simon Éva: Nagyon szeretek olvasni, ezért amikor lehetőségem van rá, akkor ifjúsági regényeket olvasok. Gyakran nézek feliratos filmeket is, mert egyszerre szórakoztatnak és tanulok is velük.

K: Még két év van a középiskolából. Mi az, amit mindenképp meg akarsz valósítani a hátralevő időben?

Simon Éva: Szeretnék több energiát fektetni a tanulásba, emellett szeretnék új dolgokat kipróbálni, és szeretnék önkéntes programokon részt venni. Középiskola után meg szeretnék továbbtanulni, bár még nem igazán tudom, hogy hol és mit.

K: Miért tartod fontosnak, hogy továbbtanulj?

Simon Éva: Szerintem fontos a továbbtanulás, mert úgy érzem, hogy tovább tanulás nélkül nem tudnék majd érvényesülni a középiskola után. A tudás az egyetlen dolog, amit senki sem vehet el tőlünk, így a tanulás megalapozza a jövőnket, lehetőségeket ad arra, hogy jobban el tudjunk helyezkedni a választott szakterületen belül.

K: Hogyan járul hozzá a tanulásodhoz az alapítvány?

Simon Éva: Az alapítvány segítsége számomra nagyon sokat jelent. A szüleimnek kevés a jövedelmük, ezért a bentlakás költségeit nagyon nehéz lenne fedezni az ösztöndíj segítsége nélkül. Köszönöm, hogy van, akire számíthatok.


Please publish modules in offcanvas position.