Dr. Verestóy Attila Alapítvány

"Giving is the best communication"

„Küzdjetek álmaitokért!”

adam_szidonia

 

Ádám Szidónia 2009-be fejezte be a gimnáziumot és érettségizett Gyergyószentmiklóson. Érettségi után munkába kellett állnia, hogy eltarthassa magát: volt, hogy egyszerre két munkahelyen is helyt kellett állnia. Azt mondja, a szülőföldjén érzi igazán jól magát, s hogy itthon is lehet boldogulni. „Nem könnyű, de lehet” – teszi hozzá.

 

Ádám Szidónia: Három évet dolgoztam a vendéglátóiparban, míg 2012-ben úgy döntöttem, hogy ennél többre vagyok hivatott. Jelenleg Kolozsváron lakom és a BBTE szociális munka szakán vagyok másodéves hallgató. Hogy miért is tanulok itt? Mert úgy érzem ezen a területen tudok kiteljesedni, életem során olyan kompetenciákat sajátítottam el amelyeket ezen a területen tudok hasznosítani.

K: Jut idő hobbira?

Ádám Szidónia: Kevés, de jut. Imádom a színházat, ha tehetem, akkor elmegyek előadásokra. Olyankor igazán jól érzem magam. A hétköznapi rohanásban a színház az, ami feltölt, energiát ad.

K: Vettél már részt önkéntes munkában?

Ádám Szidónia: Jelenleg is önkénteskedem a Diakónia Keresztyén Alapítványnál: I–IV. osztályos magyar gyerekeknek segítek a házi feladatok megoldásában, a szabadidőben pedig közösen játszunk.

K: Hogyan látod a jelenlegi ifjúság jövőjét?

Ádám Szidónia: Érdekes kérdés. Nem is tudom... Azt látom, hogy a fiatalok nem egyenlő esélyekkel indulnak a „nagybetűs életben”. Sajnos.

K: Fontosnak tartod a szülőföldön való boldogulást?

Ádám Szidónia: Igen, fontosnak tartom, mert úgy gondolom, nem mehetünk el külföldre csak azért, mert meg kell dolgoznunk azért, hogy boldogulhassunk. Ahogy a mondás tartja: mindenütt jó, de a legjobb otthon. Én itt érzem jól magam, itt vagyok igazán itthon, itt, a szülőföldön is lehet boldogulni. Igaz, nem könnyű, de lehet.

K: Mit üzensz a pályaválasztás előtt álló fiataloknak?

Ádám Szidónia: Üzenem nekik, hogy ne hamarkodják el a pályaválasztást, előbb próbálják ki mi az, amit igazán szeretnek. A legfontosabb szerintem, hogy higgyenek önmagukban, küzdjenek álmaikért.

K: Mit jelent számodra az alapítvány segítsége?

Ádám Szidónia: Nagyon sokat. Mindig megdolgoztam azért, amim van, igazából sosem kaptam segítséget. Most megéreztem azt, milyen, az ha van segítséged, ha van az életben egy biztos pont. A szesszióban nem azon kellett gondolkodnom, hogy mit fogok enni, hanem végre tudtam tanulni, el tudtam menni önkénteskedni, mert nem azon járt az eszem, hogy mit tegyek, mert nincs tiszta ruhám. Azt tudtam csinálni, amit szeretek és igazán akarok. Köszönöm az alapítványnak, hogy bízott, hitt bennem. Köszönöm, hogy esélyt kaptam a tanulásra.

„Az alapítvány a továbbtanulásomat segíti, amely számomra nagyon fontos…”

nemes_iza

Nemes Izabella Mónika vagyok, Csíkszeredában születtem 1995. április 04.- én, Nemes Dénes és Ida nyolcadik és egyben utolsó gyermekeként. Öt lány és két fiútestvérem van. A két fiú és az egyik lány testvéremmel együtt 2000-ben állami gondozásba kerültem. Jelenleg Csíkszeredában a Márton Áron Gimnáziumban tanulok Természettudományok szakon, 11. osztályos vagyok.

 

K: Miért ezt a szakot választottad?

Nemes Izabella Mónika: Azért választottam ezt a szakot, mert már az óvodás éveimtől kezdve az egyik nagy álmom, hogy orvos legyek, így nagyon örültem, amikor bejutottam erre a szakra, mert egy lépéssel közelebb kerültem a célomhoz.

K: Melyek a kedvenc tantárgyaid?

Nemes Izabella Mónika: Több kedvenc tantárgyam van, az egyik a biológia, mert nagyon érdekesnek találom mindazokat a jelenségeket, amelyek a növény és állatvilágban előfordulnak vagy akár az emberi szervezetben lezajlanak, illetve azért mert e tantárgy által jobban megismerhetjük a környezetünket és önmagunkat is. Ezen kívül, bár már nem tanulok, de szeretem a pszichológiát, e tantárgy és a figyelmesség által bele tudunk látni a környezetünkben lévő emberek akár mélyebb tulajdonságaiba is, illetve megtanít arra, hogy hogyan viselkedjünk embertársainkkal, hogy ne okozzunk fájdalmat ugyanakkor fontos szerepet játszik a nevelésben is, amely nagy befolyással van a későbbi személyiség kialakulására. A tornaórát meg azért szeretem, mert a sportok által nagyon jól ki tudok kapcsolódni és csapatjátékra is nevel.

K: Szabadidődben mivel foglalkozol a legszívesebben?

Nemes Izabella Mónika: Szabadidőmben szeretek zenélgetni, játszom mandolinon, szeretek zenét hallgatni, sportolni: biciklizni, kosarazni, korcsolyázni, illetve szeretek érdekes témájú könyveket olvasni vagy filmeket nézni.

K: Miért pont a mandolin? Hogyan találkoztál vele?

Nemes Izabella Mónika:A családi háznál, ahol lakom dobódott fel az ötlet, hogy aki szeretne, megtanulhat zenélni, s én a mandolint választottam. Ez a hegedűhöz hasonló hangszer, a hangok ugyanúgy vannak rajta csak páros húrral s nem vonós, hanem pengetős hangszer. Azért szeretem, mert szép a hangja s ki lehet zenélés közben kapcsolódni.

K: Említetted már, hogy nagy álmod, hogy egyszer orvos legyél. Gondolkodtál már azon, hogy milyen szakterületen?

Nemes Izabella Mónika: Igen, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemre szeretnék majd felvételizni, mert gyerekorvosnak szeretnék továbbtanulni, egyrészt azért, mert nagyon szeretem a gyerekeket, másrészt azért, mert szeretek másokon segíteni és ez, a már gyerekkori álmom.

K: Hogyan képzeled el magad, mondjuk 10 év múlva? Hol látod magad?

Nemes Izabella Mónika: Igazából remélem, hogy tíz év múlva már orvos leszek, persze ebbe még nem lehet bele látni. Egy gyerekosztályon szeretnék dolgozni. Ha lehetőségem lenne, mindenképp itthon szeretnék dolgozni, mert a testvéreim is itthon vannak és munkaerőre szerintem az országban vagy akár Székelyföldön nagy szükség van, ha viszont nem sikerülne itthon munkát találni, akkor esetleg Magyarországra mennék.

K: Mit jelent számodra az alapítvány segítsége?

Nemes Izabella Mónika: Számomra nagyon sokat segít az alapítvány támogatása, például azoknak a könyveknek a megvásárlásában, amelyek nélkülözhetetlenek a haladásomhoz és a tudásom megalapozásához és ez a támogatás előnyt nyújt a továbbtanulásomhoz, amely számomra nagyon fontos. Köszönöm szépen a segítséget az alapítvány minden tagjának!

„Ezzel a lehetőséggel, amit adtak, a legtöbbet tudom kihozni magamból. Köszönöm!”

szasz_dorottya

A nevem Szász Dorottya, Gyergyószentmiklóson nőttem fel, most Székelyudvarhelyen, a Palló Imre Művészeti Szakközépiskolában végzem a 10. osztályt, képzőművészeti tagozaton. A szüleim elváltak, van egy féltestvérem és egy mostoha bátyám.

 

K: Mi hozott Udvarhelyre?

Szász Dorottya: 9. osztálytól járok itt, mert minden álmom, hogy művész legyek, de ezt sajnos iskola hiányában otthon nem valósíthattam meg.

K: Mióta foglalkozol képzőművészettel?

Szász Dorottya: Mióta képes voltam ceruzát fogni a kezemben, azóta rajzolok. Ezen kívül mindig érdekelt a zene is, pár évig zongoráztam, és foglalkoztat az irodalom is, de végül a rajzolás mellett köteleztem el magam 8. osztályban. Sajnos egyszerre mindháromra nem lenne időm.

K: A rajzolás egyben egy hobbi is?

Szász Dorottya: Mondhatnánk hobbinak is, de úgy gondolom ennél komolyabbról van szó, a szabadidőm nagy részét neki szentelem, de ezen kívül sokat olvasok, szeretem a jó történeteket, és érdekel a történelem is.

K: Még van két éved az érettségiig, de van már elképzelésed, hogy hol és milyen szakon szeretnél továbbtanulni?

Szász Dorottya: Mindenképpen folytatni szeretném, amit elkezdtem, hogy egyszer adhassak valamit a világnak én is a művészeten keresztül. Szeretnék angol nyelven továbbtanulni, mindenképpen külföldön, de még pontosan nem tudom, hogy mit hoz a jövő. Abban viszont biztos vagyok, hogy az ott szerzett tudást itthon fogom kamatoztatni.

K: Mit jelent számodra az alapítvány segítsége?

Szász Dorottya: Az ösztöndíj által lehetőséget kaptam, hogy azt csinálhassam, amit szeretek. Ez nagyon sokat jelent nekem. Nem könnyű az otthonomtól távol tanulni, és a szakmám nagyon változatos, sokféle eszközre van szükségem, ami így már nem okoz problémát, és persze megengedhetem magamnak, hogy szakkönyveket is vásároljak. Szerintem nagyon fontos, hogy az ember azzal foglalkozzon, amit szeret. Ezzel a lehetőséggel, amit adtak, a legtöbbet tudom kihozni magamból. Köszönöm!


Please publish modules in offcanvas position.