Dr. Verestóy Attila Alapítvány

"Giving is the best communication"

A nevem Gagyi Orsolya, szüleimmel és testvéreimmel élek Oroszhegyen, ahol születtem. Általános iskolámat a faluban végeztem, jelenleg a Baczkamadarasi Kis Gergely Református Kollégium végzős diákja vagyok, ahol természettudományok szakon tanulok. Mindig is szerettem közösségekhez tartozni, így arra törekszem, hogy egyre több olyan programon, tevékenységen vegyek részt, ahol új embereket ismerhetek meg. Így vált életem részévé az iskola kórus és zenekar, illetve a falubeli ifjúsági csoport is.

Elmondásod szerint, nagy szerepet játszik életedben a zene. Mióta játszol hangszereken? Melyik a kedvenced mind közül?

A zene nagy szerepet játszik az életemben. Lassan hat éve gitározok, bár úgy érzem, mindig van még mit fejlődnöm. Legtöbbször az iskolai zenekarban szolgálok a reggeli istentiszteleteken, de a kedvencem még mindig az, ha csak hobbiból és kikapcsolódás céljából zenélhetek, és örvendeztethetek meg másokat. A falubeli fúvószenekarnak is lelkes tagja vagyok. Három év előképzésen vettünk részt, azóta egyre több hírnevet szerzünk a falunak. Ez idő alatt a szívemhez nőtt nem csak a kürtöm, hanem a közösség minden egyes tagja is.

Említetted, hogy nem adódott túl sok lehetőséged az önkénteskedésre, de szívesen kipróbálnád magad ezen a területen. A következőkben, milyen önkéntes tevékenységet folytatnál szívesen?

Önkéntességre az eddigiekben nem túl sok lehetőségem adódott, ezért keresem az alkalmakat, hogy segíthessek másokon. Próbálok mindenhonnan információkat gyűjteni az önkénteskedésről, így jutott a fülembe a Young Caritas, ,,Hagyj nyomot! akciója is, ami lényegében egy csapatmunkából áll, melyen keresztül idős embereken segíthetünk. Képességeimhez és időmhöz mérten ebbe a tevékenységbe csatlakoznék legszívesebben, de ha ez nem is jönne össze, mindenképp szeretném, hogy a közeledő Karácsony ne csak az én kedvenc ünnepem legyen, hanem örömet szerezhessek másoknak is. Hiszen ilyenkor van a legtöbb lehetőség önkénteskedésre.

Nemsokára elballagsz, közeledik az érettségi. Milyen terveid vannak a jövőre nézve?

A jövőt illetően még nincs biztos elképzelésem. Mindenképp szeretnék továbbtanulni, és olyan szakot választani, ami dinamikus, megunhatatlan, és amelyen keresztül lehetőségem nyílik minél több új dolgot kipróbálni és megtanulni. Egyik nagy vágyam, hogy egy olyan egyetemi közösségnek lehessek a tagja, amely ezt engedi is megtapasztalnom.

Mit jelent számodra az alapítvány ösztöndíjasának lenni? Miben segít neked?

Nagy örömmel tölt el, hogy az alapítvány ösztöndíjasa lehetek, hiszen ez is egy olyan összetartó közösségnek bizonyult, amelyhez jó tartozni, akik tanítanak, szeretnek és segítenek. És persze itt is lehetőségem van új helyzetek és új emberek megismerésére.

Üzenet az alapítványnak:

Nagy köszönettel tartozom az alapítványnak, hiszen már az első havi ösztöndíj is sokat segített, fedezni az iskolai költségeket, illetve az ingázást. A családi kassza is felszabadult némi kiadástól, és én is gondolkodhatok a jövőbeli terveimről, megtakarításaimról.

A nevem Simon Zsuzsanna, a csíkszeredai Márton Áron Főgimnázium 9.C természettudományok osztály diákja vagyok. Szeretem az új iskolát és az új környezetet, mert nagyon sok különleges embert megismertem, és közülük néhánnyal nagyon szoros kapcsolatot alakítottam ki. A Márton Áron Tehetséggondozó Központ kollégistájaként rátalálhattam a legjobb barátnőmre, akivel szobatársak és osztálytársak is vagyunk. Az ő neve Kelemen Réka, és ő az életem egy szerves részévé vált.

Van két testvéred, akivel nagyon szoros a kapcsolatotok….

Amint már említettem ezelőtt, van két testvérem, akiket nagyon szeretek, és úgy érzem, hogy jó kapcsolatban vagyok velük. A legnagyobb testvéremet Tündének hívják, hat évvel nagyobb nálam, a marosvásárhelyi orvosi egyetem harmadéves hallgatója. A másik testvérem Éva, ő öt évvel nagyobb nálam, és a marosvásárhelyi Sapientia egyetem kertészmérnöki karán tanul. Ő most másodéves egyetemista. Mindkét testvéremmel jókat szoktam beszélgetni, de akkor a legjobb, mikor mindhárman együtt vagyunk. Úgy érzem, hogy Tündire egy kicsit jobban hasonlítok, de igazából a kettőjük "átmenete" vagyok. Tündi és Évi is részesült már az alapítvány ösztöndíjában, én tőlük hallottam erről a lehetőségről.

Nemcsak a testvéreiddel, hanem a szüleiddel is nagyon bensőséges a kapcsolatod…

Édesanyám és édesapám számomra nem csak szülők, hanem barátok is. Mindketten rengeteget dolgoznak értünk. Sajnos munkájuk nem a legjövedelmezőbb, de szerintem ez nem akadálya annak, hogy boldogok legyünk. Szerintem nagyon szerencsés vagyok, hogy ebbe a családba születtem. A velem egy korúaknak általában a barátok fontosabbak a családnál, nálam viszont fordítva van. :)

Nagyon sok mindent csinálsz, szerteágazó az érdeklődési köröd, hiszen az olvasás mellett a keményebb sportoktól sem riadsz vissza legyen szó kézilabdáról, vagy fociról….

Nagyon szeretek sportolni, de sajnos az utóbbi időben nem nagyon volt lehetőségem rá. Gondoltam arra, hogy beállok a VSK -ba (városi sportklub) kézilabdázni, de még nem próbálkoztam. Első félévben minden héten egyszer fociztam, mert a bentlakásban szerveztek kolesz-focit. Második félévben viszont ez is kimaradt, mert nagyon sokszor fájt a lábam, és gondoltam, hogy a foci nem tesz jót neki. A talajtornát viszont most is gyakorlom esténként, lefekvés előtt. Sikerült újra megtanulnom a spárgát, ami néhány évig nem ment. Mostanában néha fuvolázni szoktam, nincs saját hangszerem, de Réka kölcsön szokta adni az övét. Itthon, hétvégenként az állatokkal foglalkozom sokat, de a fáramászás sem maradhat ki. Az olvasás most nagyon fontos számomra, mert jól esik és tanulok is belőle.

A sok-sok „hobbi” mellett van konkrét elképzelés, álom, amit követni szeretnél? Hol képzeled el magad 10 év múlva?

Igazából most állatorvosnak képzelem magam, és remélem, hogy meg tudok barátkozni azokkal az állatokkal is, amiktől félek. Itthon szeretnék maradni, nem akarok külföldön dolgozni, élni. Úgy gondolom, hogy itthon is lehet munkát találni, és szükség van az Emberekre Erdélyben is. Remélem, hogy tíz év múlva már lesz gyerekem is. Minimum három gyereket szeretnék, és vidéken akarok élni.

Diáktanács elnök voltál az iskoládban, más területen önkénteskedtél már?

Más területen sajnos még nem önkénteskedtem.

Hogyan látod, az alapítvány miként segít hozzá a céljaid eléréséhez?

Az alapítvány által lehetek bentlakásban, a bentlakás által van időm tanulni, a tanulás által érhetem el céljaimat, tehát az alapítvány segítsége megalapozza a jövőmet. Így megvan minden lehetőségem elérni a céljaimat, a többi már tőlem és a képességeimtől függ.

Üzeneted az alapítványnak

Az alapítványnak köszönetet szeretnék mondani a sok segítségért, mert nem csak anyagilag segít, hanem ösztönöz arra, hogy tanuljak, hogy cselekedjek, hogy segítsek másokon. Az alapítvány segít megélni, és az alapítvány segít megtanulni élni. Köszönetemet majd cselekvéssel szeretném kifejezni, mikor majd dolgozni fogok, akkor szeretném támogatni az alapítványt, hogy az még másoknak is adhasson olyan nagy lehetőségeket, mint nekem, és testvéreimnek.

Sánta Barnabás vagyok, Csatószegen élek, jelenleg a Csíkszeredai Kós Károly Szakközépiskola végzős diákja.

Nem tudod elképzelni máshol az életed, csakis itthon, a szülőföldeden. Azonban nagyon vágysz új helyek megismerésére. Van konkrét hely, ahová mindenképpen el szeretnél jutni?

Úgy gondolom az ember életében nagyon fontos, hogy új dolgokat, új embereket, különböző kultúrákat ismerjen meg, ettől csak értékesebbé válik. Ugyanakkor nem tudom elképzelni a jövőmet úgy, hogy ne itthon, Székelyföldön éljek és dolgozzak. Nem mondhatnám, hogy egyetlen konkrét hely van, ahová el akarok jutni, hanem vonzanak a különleges földrajzi tájak, például: Grand Canyon, persze ez egy erős példa, ugyanúgy kíváncsi vagyok a Duna-Deltára, a Királykő- hegységre, nem kell messze mennie az embernek, hogy szép dolgokat lásson.

Érdekel a földrajz, hisz a hobbid is ehhez kapcsolódik…

Nagyon szeretek vak térképeken beazonosítani országokat, folyókat, földrajzi tájegységeket. Mikor van rá lehetőségem szoktam kirándulni: barlangokat, hegyeket, völgyeket, szorosokat, erdőket nézni és mindig elcsodálkozok, hogy milyen tökéletes, úgy ahogy van egy-egy táj, olyannyira, hogy jobbat ki sem lehetne találni.

A bemutatkozódban írtad, hogy tanár szeretnél lenni. Pontosabban milyen irányba szeretnél orientálódni?

Igen, úgy gondolom, hogy a megszerzett tudás kötelezettséggel jár, mégpedig tovább kell adni azt. Erre pedig a legjobb eszköz a pedagógia. Néhány tanárból hiányzik a szakmája iránti szenvedély, pedig szerintem az az egyik legfontosabb dolog.

Voltál már önkéntes, milyen érzés volt? Kipróbálnád máskor is?

Voltam már önkéntes, mégpedig az első, Hargita megyei erdőültetési akcióban önkénteskedtem. Jó érzés volt valami hasznosat tenni, természetesen szívesen önkénteskednék hasonló és akár más témakörben is.

Hogyan látod, az alapítvány miként segít hozzá a céljaid eléréséhez?

Az Alapítvány lehetőséget nyújt álmaim megvalósításához, ugyanakkor tanulmányaimban is segítségemre van.

Üzeneted az Alapítványnak

Mindenképp elismerésem, azért amit a fiatalokért, Székelyföldért tesznek, és csak remélni tudom, hogy ez az alapítvány sokáig fog működni, hogy majd egyszer én is támogathassam.

Please publish modules in offcanvas position.