Dr. Verestóy Attila Alapítvány

"Giving is the best communication"

„Sosem szabad feladni!”

agoston_istvan

Ágoston István a székelyudvarhelyi Baczkamadarasi Kis Gergely Református Kollégium tizenegyedikes diákja matematika-informatika szakon. Születésétől fogva Székelyudvarhelyen él nagyszüleivel.

Ha kikapcsolódásról van szó, István legszívesebben az iskola edzőtermét veszi igénybe barátaival. Azt mondja, hetente két-három alkalommal is elmegy „kicsit izzadni”, de ez nyilván szabadidejétől is függ, van úgy is, hogy egész héten nem ér rá.

Ágoston István: Régen még jártam kosáredzésekre is, de a sok lecke miatt végül abbahagytam, most már csak nyáron járok el néhány osztálytársammal, általában délután, kicsit labdázni. Nagyon izgalmas számpomra számítógépes és online programozás világa, otthon gyakran utánanézek ezzel kapcsolatos információknak.

K: Vettél már részt önkéntes munkában? Mi motivált ebben?

Ágoston István: Még sajnos nem vettem részt, viszont amint lehetőség nyílna, jelentkeznék. Fontosnak tartom az együttműködést, hiszen csak így lehet valami nagyot, valami maradandót létrehozni, másoknak segíteni.

K: Hol, milyen egyetemen szeretnél továbbtanulni?

Ágoston István: Hogy őszinte legyek, ezzel kapcsolatban még bizonytalan vagyok: bár korábban informatikában gondolkodtam, most már nem vagyok meggyőződve arról, hogy megéri-e például programozóként dolgozni. Egyre jobban érdekel viszont a pszichológia: érdekesnek tartom, de még nincs konkrét célom vele.

K: Hogyan látod a jelenlegi ifjúság jövőjét?

Ágoston István: Szerintem nekünk, „mai fiataloknak” fontos lenne, hogy céltudatosak maradjunk. Vegyük például a XI-es próbaérettségiket: nem baj, ha most valaki nem ment át, de ha egy kis erőfeszítést fordít az adott tantárgyra, akkor éleseben simán veszi majd az akadályokat. Nagyon fontos: sosem szabad feladni, mert az szinte minden esélyünket lenullázza.

K: Fontosnak tartod a szülőföldön való boldogulást?

Ágoston István: Igen, szerintem fontos, hogy itt próbáljunk megélni, hiszen sajnos egyre többen vándorolnak ki Erdélyből, s ha így megy tovább, nem biztos, hogy húsz év múlva egyáltalán méltó lesz-e a Székelyudvarhely névre ez a város...

K: Mit jelent számodra az alapítvány segítsége?

Ágoston István: Ezúton is szeretnék köszönetet mondani az alapítványnak az ösztöndíjakért. Számomra ez egy hatalmas segítség a tanuláshoz és a szükséges tanfelszerelések megvásárlásához, valamint egy állandó motiváció, hogy minél jobb eredményeket érjek el, s ha valami nem sikerül, próbálkozzak újra, addig, amíg elérem a célomat.

K: Mit üzensz a pályaválasztás előtt álló fiataloknak?

Ágoston István: Lehet, hogy hétköznapiasan hangzik: azt üzenem, szeressék választott munkájukat, bármi is legyen az, mert akkor tulajdonképpen nem fognak dolgozni, hanem egész életükben a hobbijukkal foglalkozhatnak.


„Sok tanuló életét megkönnyítik és segítik a céljaik felé vezető úton...”

kedves_botond

Nevem Kedves Botond Ferenc, 1996. május 12.- én születtem Csíkszeredában. Csíkszentdomokoson élek szüleimmel és a nővéremmel. Édesapám Kedves András, édesanyám Kedves Katalin, nővérem Kedves Emőke. A nővérem a Babeș Bolyai Tudományegyetem székelyudvarhelyi kihelyezett tagozatának másodéves hallgatója. A középiskolát Gyergyószentmiklóson a Salamon Ernő Elméleti Líceumban járom, Társadalomtudomány szakon, most vagyok 11.-es.

K: Mivel töltöd a szabadidőd?

Kedves Botond: Szeretek zenét hallgatni, motorozni, természetet járni. Szívesen segítek szüleimnek a házkörüli munkákban. Nagyon kedvelem a sporttevékenységeket, illetve az iskola utáni közös a táncórák az osztálytársakkal, meghozták a kedvem a táncoláshoz,többféle táncot is tanulunk: angol, bécsi keringőt, jazzt, szalszát, csárdást stb. Ugyanakkor önkéntes tevékenységekből is igyekszem kivenni a részem, rendszeresen részt veszek iskolai ünnepségek, rendezvények megszervezésében, amiben tudok, mindig mindenkinek segítek.

K: Már csak egy év és itt az érettségi, az után merre tovább?

Kedves Botond: Sok tervem van, de azelőtt még van pár dolog, ami szeretném, ha meglenne még érettségi előtt.

K: És pedig?

Kedves Botond: A legközelebbi tervem befejezni az ECDL tanfolyamot, amiből már csak egy vizsgám van hátra, illetve amennyiben lehetséges megszerezni a jogosítványt a középiskola befejezése előtt. Továbbá eredményesen akarom befejezni a líceumot, majd aztán egyetemre menni. Mindenképp szeretnék továbbtanulni.

K: Ha egyetem, akkor valamilyen társadalomtudomány szak?

Kedves Botond: Még nem nagyon ismerem a lehetőségeket, így nem tudom megmondani, hogy hol, de a szívem inkább a mérnöki szakma fele húz. Lehet, hogy nagy erőfeszítést fog igényelni részemről, mert jelenleg kevés reáltantárgyat tanulok, de most úgy érzem, hogy ebben tudnék kiteljesedni. Mivel egy időben édesapám autójavítással foglalkozott így, már kiskoromban belecsöppentem az autójavítás rejtelmeibe, ezért leginkább az autómérnöki szakma érdekel.

K: Ezek mellett, még milyen céljaid vannak a jövőre?

Kedves Botond: Az egyetem elvégzése után szeretnék munkába állni, Székelyföld társadalmának hasznos tagjává válni. Szeretnék Csíkszentdomokoson maradni, családot alapítani, viszont azelőtt még lehet, szerencsét próbálnék külföldön, hogy ott egy kis jövedelemhez jussak, amivel majd egy biztos és nyugodt életet biztosíthassak a családomnak.

K: Mindezek eléréshez miben látod az alapítvány segítségét?

Kedves Botond: Az alapítvány segítsége nagyban hozzájárul a tanulmányaim elvégzéséhez, megkönnyíti a szüleim dolgát is. A segítség nélkül nem lehetnék bentlakó, ami szerintem a tanulás rovására menne, így segíti a tanulásomat, felkészülésemet. Az ösztöndíj bíztat, hogy érdemes tanulni, elmondhatom, hogy ösztönzőleg hat rám és rádöbbent, hogy a munkámnak eredménye van. Soha nem tudom, tudjuk megköszönni ezt a segítséget, hiszen az enyémen kívül még sok tanuló életét megkönnyítik és segítik a céljaik felé vezető úton.


„Az alapítvány munkája ösztönöz és megtanít arra, hogy lehetőségeink szerint segítsünk más embereken.”

joo_nandor

A nevem Joó Nándor, Bágyban lakom és Székelyudvarhelyen, a Baczkamadarasi Kis Gergely Református Kollégiumban járok iskolába, matematika- Informatika szakon, most vagyok 11.-es. Az iskola ideje alatt bentlakásban lakom.

K: Mivel foglalkozol szabadidődben?

Joó Nándor: Hétvégenként, amikor otthon vagyok, akkor a szüleimnek segítek, érdekel az íjászat, szoktam is hétvégén gyakorolni a célba lövést és biciklizek is időnként a barátaimmal. Hét közben, amikor az iskolában, a bentlakásban vagyok, nem sok mindenre jut idő, járok angol órára, júniusban le szeretném tenni az angol középfokú nyelvvizsgát. A számítógépes programozás is érdekel, de azzal nem gyakran foglalkozom.

K: Közben önkéntes tevékenységekben is részt veszel…

Joó Nándor: Igen, két évben is részt vettem a ’Vakációs Bibliahét’ megszervezésében. Itt az volt a feladatunk, hogy kisebb színdarabokat mutassunk be a gyerekeknek és segítettünk a játékok irányításában. Ez azért volt jó, mert meg tanultunk csoportban dolgozni és egymásra odafigyelni.

K: Melyek azok a dolgok, amelyeket ha lehetőséged lenne, szívesen kipróbálnál a jövőben?

Joó Nándor: Majd ha lesz rá lehetőségem, ki szeretnék menni külföldre, egy kis időre, hogy tapasztalatot szerezzek és kipróbáljam az ottani életet (munkalehetőségeket, és leginkább a modern gépek azok amik érdekelnének), de nem szeretnék nagyon hosszú időre ott maradni. Szívesen elmennék, egy hosszabb utazásra vagy a családommal vagy 1-2 baráttal mindegy, hogy merre csak az a lényeg, hogy saját autóval és csak magunkra.                                                  

K: Említetted, hogy falun élsz, el tudnád képzelni, hogy az iskola befejeztével otthon maradj, és majd idővel átvedd a szüleid gazdaságát? Fontosnak tartod a szülőföldön való boldogulást?

Joó Nándor: El tudnám képzelni, sőt, már gondoltam is erre. Ha sikerül ki jutnom külföldre dolgozni egy kis időre az ott szerzett tapasztalatot mindenféleképpen itthon szeretném felhasználni. Nem biztos, hogy a szülők gazdaságában, de azért itthon szeretnék elhelyezkedni, munkát találni hosszabb távon.

K: Még egy év van az érettségiig. Gondolkodtál már a továbbtanuláson?

Joó Nándor: Igen és szeretnék tovább tanulni, azt még pontosan nem tudom, hogy hol, inkább egy mérnöki egyetemre szeretnék menni, gépész, vagy agrármérnökiben gondolkodom. Talán a gépészmérnöki jobban érdekelne, mert szeretem a gépeket, főleg a mezőgazdasági gépeket, kipróbálni és tanulmányozni.

K: Miben látod az alapítvány segítségét?

Joó Nándor: Számomra azért fontos, mert tudom, hogy a szüleimnek nagy segítség az iskoláztatásomban. Az alapítvány munkája ösztönöz és megtanít arra, hogy lehetőségeink szerint segítsünk más embereken. Ez úton is szeretnék köszönetet mondani ezért a segítségért.

 

Please publish modules in offcanvas position.