Dr. Verestóy Attila Alapítvány

"Giving is the best communication"

„Nem kell azon fájjon a fejem, hogy hová menjek dolgozni…”

simo_hargita

Simó Hargita vagyok, Székelyudvarhelyen születtem és nevelkedtem, a Tamási Áron Gimnáziumban jártam az V-XII osztályt. Pillanatnyilag Kolozsváron tanulok, a Babes-Bolyai Tudományegyetemen, fizika karon, azon belül orvosi fizikán vagyok végzős hallgató. Két öcsém van, akikkel együtt Édesanyánk nevelt egyedül 2005 óta, amióta Édesapánk autóbalesetben elhunyt. Mindig próbáltam meghúzni a nadrágszíjat, segítek édesanyámnak, amiben tudok, és próbálok a minimális összegből megélni Kolozsváron.

K: Mit tanul az, aki orvosi fizikát tanul?

 

Simó Hargita: A fizika alapjai mellett atomfizikát, kvantumfizikát, nukleáris fizikát, és sok minden mást. A harmadik évben megjelennek a speciális tantárgyaink, mint: anatómia, orvosi gépek, biofizika, biokémia, nukleáris medicina... Ezzel akárhol el tudok helyezkedni, tehát ugyanúgy lehetek akár tanár, akár kutató, de mindezek mellett egy orvosi fizikusnak értenie kell a modern orvosi gépekhez. A törvény szerint minden korházi osztályon szükség lenne egy orvosi fizikusra, aki alapvetően a gépeket kezeli.

 

K: Melyik terület vonz ezek közül?


Simó Hargita: Inkább az utóbbi. Nagyon érdekes terület például a nukleáris orvoslás, ami eléggé veszélyes terep a sugárzás miatt, de nagyon szép is. Sok módszer "csak" feltérképezi a szervezet funkcionalitását, tehát ha valami nincsen rendben az emberi szervezetben, akkor az ilyen módszerekkel kimutatható. Legelterjedtebb módszer a rákos megbetegedés kezelésére például.

K: Nálunk is van ilyen kezelés egyébként?

Simó Hargita: Van, persze. Kolozsváron például sok olyan gép van, ami az országban egyedülálló. Az egyetemnek vannak kutatóintézetei, ahol lehet ezekre szakosodni. Nem is külön a gépekre, hanem bizonyos módszerekre.


K: Értem. Hogyan döntötted el, hogy ezzel szeretnél foglalkozni?


Simó Hargita: Nagyon sokáig gondolkodtam az orvosi egyetemen. Csak rájöttem, hogy a sok magolás nem nekem való. Így arról lemondtam. A fizikát meg mindig is szép tantárgynak tartottam. A fizika a Világ!

K: Amellett, hogy a fizika a világ(od), jut időd másra is?


Simó Hargita: Igen, mert van egy másik világom is, ami a néptánc.

K: Régóta néptáncolsz?

 

Simó Hargita: Második osztályos korom óta. Hatodikos voltam, amikor abbahagytam, de mindig kívánkoztam vissza, imádok énekelni, meg mindenféle néphagyományt szeretek. Mikor felkerültem egyetemre, szerencsémre voltak ismerősök, akik hallották, hogy hová kell menni. És addig csalogattak magukkal, míg beadtam a derekam. Visszataláltam. Így most hálát adok nekik. Üres lenne az életem a néptánc és a néptáncosok nélkül.

 

K: Melyik csoportról van szó?

 

Simó Hargita: Ez a csoport az Ördögtérgye. Mindenkit szeretettel várunk, aki felkerül Kolozsvárra.

 

K: Egy jól összeszokott csapatot képzelek el, ahol mindenki ismer mindenkit…


Simó Hargita: Így van. Egy nagycsalád vagyunk. Csak jókedvünkből csináljuk és néha a közönség szórakoztatására. A már elballagott diákok sem tudják otthagyni a csapatot, annyira összeszoktunk.

K: Apropó ballagás, gondolkoztál azon, hogy merre tovább?


Simó Hargita: Először mindenképpen mesteri képzés. A mesteri alatt szeretnék külföldön is próbálkozni, tanulni, kutatni. Majd miután végzek, mindenképp Erdély a cél! Nem szeretnék külföldön letelepedni, mert ismerem magamat, nem bírnám ki olyan távol. Kolozsvárt is nagyon későre tudtam elfogadni. Nagyon honvágyas vagyok, és édesanyámat sem tudnám itthon hagyni egyedül. Mindig azt mondja, hogy támogat mindenben, ami nekünk jó, és amennyire megteheti. A nagyobbik testvérem most töltötte a 19-et és a kisebbik 17 éves. Szóval ők sem kicsik már. Nagyon jó testvérek vagyunk, ahogy az idő telik egyre jobban megértjük egymást. Persze vannak vitáink, mint mindenkinek, de meg tudjuk oldani mindig. És mivel nagyon kicsi a korkülönbség köztünk, meg tudjuk érteni egymás problémáit. Tavaly az egyik testvérem kapta a támogatást, amit szintén nagyon köszönünk. Most ha lehet, az egész család nevében beszélnék, és megköszönném, hogy támogatnak bennünket, mert így sokkal könnyebb nekem is és anyukámnak is. Nem kell azon fájjon a fejem, hogy abban a kicsi szabadidőmben hová menjek dolgozni, mert ebben az évben tényleg nem lenne rá időm. Mindenképpen megkönnyítették a hétköznapokat…

„Ösztönöz, hogy soha ne adjam fel…”

toth_emoke

Tóth Emőke vagyok, 17 éves, a Baczkamadarasi Kis Gergely Református Kollégium XI. A osztályos tanulója matematika-informatika szakon. Küküllőkeményfalván lakom édesanyámmal, és testvéremmel, Attilával.

K: A kockás füzet, akkor igen csak gyakran megfordul a kezedben…

Tóth Emőke: Igen, de én nagyon szeretem, VIII. osztály végén tudatosan választottam ezt a szakot, többnyire azért mert a matematika volt az a tantárgy, amely a legközelebb állt hozzám, a legjobban szerettem és mindig értettem. Emellett az informatikát is érdekesnek találtam, és azóta sem változott a véleményem egyik tantárgyról sem, még mindig ezek a tantárgyak tartoznak a kedvenceim közé.

K: Mivel foglalkozol szabadidődben?

Tóth Emőke: Szabadidőmben szeretek kosarazni, rajzolgatni, nagyon szeretem a zenét, minden héten járok az iskola kórusába énekelni. Ezek mellett szeretek nagyon sétálni, a természetben lenni, van egy kis kutyám is, aki tulajdonképpen már annyira nem is kicsi, 6 éves lesz lassan, szeretek vele lenni a kertben, mert olyankor teljesen kikapcsolódok.

K: Vettél már részt önkéntes tevékenységben. Mi volt az? Mit tanultál az alatt?

Tóth Emőke: Utoljára tavaly júniusban vettem részt önkéntes tevékenységen, gyereknapot szerveztünk Ivóban, az iskolánk 2.-ik osztályos tanulóinak illetve az ottani gyerekeknek. Nagyon jó élmény volt, ők nagyon- nagyon örültek, és ez nagyon nagy töltetett adott lelkileg, egyszóval boldogsággal töltött el az, hogy örömet tudtunk szerezni nekik.

K: Vannak már terveid a továbbtanulást illetően?

Tóth Emőke: Továbbtanulni Kolozsváron szeretnék Architektúrát, mert érdekel a tervezés, szeretek rajzolni és matek is kell hozzá, úgy gondolom, lenne rá képességem.

K: Hol képzeled el magad 10-15 év múlva? Mit szeretnél addig elérni?

Tóth Emőke: Mindenképp itthon leszek, mert ragaszkodom a családomhoz, szülőföldemhez. Családot szeretnek ez, ami a legfontosabb, mindemellett sikeres szeretnék lenni abban, amit csinálok.

K: Mit jelent számodra az alapítvány segítsége?

Tóth Emőke: Számomra ez a segítség nagyon sokat jelent, legfőképpen ösztönöz arra, hogy minél jobban küzdjek a jó jegyekért, soha ne adjam alább, ne adjam fel céljaimat, hanem küzdjek, mert így el fogom tudni érni őket. Én és hasonló társaim a jó jegyek, a szorgalmas tanulás által hálánkat fejezzük ki az alapítványnak a sok segítségért, amit kapunk, és reméljük, hogy nem okozunk csalódást.

„Megkönnyíti a mindennapjainkat…”

hollo_heni

A nevem Holló Henrietta, a csíkszeredai Segítő Mária Római Katolikus Gimnázium tanulója vagyok immár 8. éve, jelenleg 12. osztályos, teológia-filológia szakon tanulok. Csíkszeredában születtem és itt is nőttem fel. A szüleim válása óta nagymamámmal, édesanyámmal és nővéremmel élek.

K: Mivel töltöd a szabadidőd?

Holló Henrietta: Szabadidőm nagy részét a kosárlabdázás tölti ki, mivel ez az egyetlen olyan kikapcsolódás számomra, amely megnyugvást és boldogságot okoz. Emellett igyekszem időt szakítani a barátaimra is, viszont legfőképp a tanulásra összpontosítok. Hétvégenként segítek édesanyámnak a házimunkában és örömmel vigyázok fel a kis unokatestvéreimre, amikor csak tehetem.

K: Milyen eddigi eredményeket értél el a kosárlabdázásban? Mire tanít téged ez a sport?

Holló Henrietta: A sport által számtalan erényre tettem szert. Hetedik osztályban a gyorskorcsolyázásról a kosárlabdázásra váltottam, amelyet mai napig versenyszerűen játszom. Első nagyobb élményem egyike egy területi bajnoksághoz kötődik, amely Kolozsváron került megrendezésre, ahová a Segítő Mária iskolacsapatával jutottunk ki és sikeresen játszottunk. Az iskola által megszervezett mérkőzések mellett (városi és megyei bajnokságok) részt vettem több streetball tornán és kosármaratonon is. A legutolsó kosármaratonon elnyertem a “legeredményesebb lány” címet, melyre nagyon büszke vagyok.

Jelenleg egy olyan csapatban játszom, amely a város legjobbjaiból tevődik össze. Csapatnevünk Csíkhágó Ballerins, a Székely NB kosárlabda torna keretein belül harcolunk a győzelemért, amely itt, Székelyföldön zajlik.

A sport megtanított küzdeni minden erőmből, betartva a szabályokat, tisztelni az ellenfelünket és nem ellenségként nézni rá, illetve méltóképpen elfogadni a bírói döntéseket. Megtanultam győzni de ugyanakkor veszíteni is. Szerintem a legjobb sportoló az, aki vereséget szenvedve felemelt fejjel, mosollyal az arcán pacsiz le az ellenféllel, gondolva hogy “sosem adom fel”. Az évek során a sport arra nevelt, hogy a hirtelen felindulásaim fölött át tudjam venni az irányítást és tiszta fejjel, higgadtan ki tudjam játszani az ellenfelet. Megtanultamgyors elhatározásra jutni, ami a legfontosabb, összetartani.

K: A sporton kívül önkéntes tevékenységekben is részt veszel…

Holló Henrietta: Igen, vettem már részt önkéntes tevékenységben két alkalommal is. A Care2Travel non-profit szervezethez csatlakoztam, és mint helyi önkéntes részt vettem 2 nyári táborban, amely gyerekotthonban élő gyerekeknek volt szervezve három angol nemzetiségű önkéntes segítségével. A feladatom az volt, hogy megkönnyítsem a gyerekek és az angol önkéntesek között létrejövő kommunikációt, illetve hogy segítsek a tevékenységek lezajlásában.

Egy másik alkalommal, ugyancsak a Care2Travel szervezet keretein belül, egy amerikai önkéntesnek segítettem angol nyelv oktatásában, szintén árva gyerekeknek. Nagy élmény és egyben tapasztalat volt, sokat tanultam belőle, éppen ezért a jövőben is bármikor szívesen vállalok önkéntes munkát.

K: Merre tovább, a középiskola befejezése után?

Holló Henrietta: Mivel már nincs sok hátra a középiskolai évekből, ezért mostanság nagyon sokat gondolkodom azon, hogy merre alakítsam a jövőmet. Szeretném, ha jó eredményt érnék el a záró vizsgán, melynek függvényében majd látni fogom azt, hogy mire is vagyok képes, a vizsga után fogok végleges döntést hozni. Már több opciót is kigondoltam, de a sport az, ami igazán érdekel. Mivel az életemben a sport nagy szerepet játszik, ezért a továbbiakban is szeretném folytatni, mint edzőnő.

K: Mit jelent számodra az alapítvány segítsége?

Holló Henrietta: Ez a segítség nagyon sokat jelent nekem, nekünk, ebből a pénzből vásároltam meg a szükséges tanfelszereléseket, tankönyveket az edzéshez szükséges sportfelszerelést. Édesanyám havi jövedelme nagyon kevés így mindezeket nem tudtam volna az alapítvány segítsége nélkül megvásárolni, egyszóval megkönnyíti a mindennapjainkat.

Please publish modules in offcanvas position.