Dr. Verestóy Attila Alapítvány

"Giving is the best communication"

„Ösztönöz, hogy soha ne adjam fel…”

toth_emoke

Tóth Emőke vagyok, 17 éves, a Baczkamadarasi Kis Gergely Református Kollégium XI. A osztályos tanulója matematika-informatika szakon. Küküllőkeményfalván lakom édesanyámmal, és testvéremmel, Attilával.

K: A kockás füzet, akkor igen csak gyakran megfordul a kezedben…

Tóth Emőke: Igen, de én nagyon szeretem, VIII. osztály végén tudatosan választottam ezt a szakot, többnyire azért mert a matematika volt az a tantárgy, amely a legközelebb állt hozzám, a legjobban szerettem és mindig értettem. Emellett az informatikát is érdekesnek találtam, és azóta sem változott a véleményem egyik tantárgyról sem, még mindig ezek a tantárgyak tartoznak a kedvenceim közé.

K: Mivel foglalkozol szabadidődben?

Tóth Emőke: Szabadidőmben szeretek kosarazni, rajzolgatni, nagyon szeretem a zenét, minden héten járok az iskola kórusába énekelni. Ezek mellett szeretek nagyon sétálni, a természetben lenni, van egy kis kutyám is, aki tulajdonképpen már annyira nem is kicsi, 6 éves lesz lassan, szeretek vele lenni a kertben, mert olyankor teljesen kikapcsolódok.

K: Vettél már részt önkéntes tevékenységben. Mi volt az? Mit tanultál az alatt?

Tóth Emőke: Utoljára tavaly júniusban vettem részt önkéntes tevékenységen, gyereknapot szerveztünk Ivóban, az iskolánk 2.-ik osztályos tanulóinak illetve az ottani gyerekeknek. Nagyon jó élmény volt, ők nagyon- nagyon örültek, és ez nagyon nagy töltetett adott lelkileg, egyszóval boldogsággal töltött el az, hogy örömet tudtunk szerezni nekik.

K: Vannak már terveid a továbbtanulást illetően?

Tóth Emőke: Továbbtanulni Kolozsváron szeretnék Architektúrát, mert érdekel a tervezés, szeretek rajzolni és matek is kell hozzá, úgy gondolom, lenne rá képességem.

K: Hol képzeled el magad 10-15 év múlva? Mit szeretnél addig elérni?

Tóth Emőke: Mindenképp itthon leszek, mert ragaszkodom a családomhoz, szülőföldemhez. Családot szeretnek ez, ami a legfontosabb, mindemellett sikeres szeretnék lenni abban, amit csinálok.

K: Mit jelent számodra az alapítvány segítsége?

Tóth Emőke: Számomra ez a segítség nagyon sokat jelent, legfőképpen ösztönöz arra, hogy minél jobban küzdjek a jó jegyekért, soha ne adjam alább, ne adjam fel céljaimat, hanem küzdjek, mert így el fogom tudni érni őket. Én és hasonló társaim a jó jegyek, a szorgalmas tanulás által hálánkat fejezzük ki az alapítványnak a sok segítségért, amit kapunk, és reméljük, hogy nem okozunk csalódást.

„Megkönnyíti a mindennapjainkat…”

hollo_heni

A nevem Holló Henrietta, a csíkszeredai Segítő Mária Római Katolikus Gimnázium tanulója vagyok immár 8. éve, jelenleg 12. osztályos, teológia-filológia szakon tanulok. Csíkszeredában születtem és itt is nőttem fel. A szüleim válása óta nagymamámmal, édesanyámmal és nővéremmel élek.

K: Mivel töltöd a szabadidőd?

Holló Henrietta: Szabadidőm nagy részét a kosárlabdázás tölti ki, mivel ez az egyetlen olyan kikapcsolódás számomra, amely megnyugvást és boldogságot okoz. Emellett igyekszem időt szakítani a barátaimra is, viszont legfőképp a tanulásra összpontosítok. Hétvégenként segítek édesanyámnak a házimunkában és örömmel vigyázok fel a kis unokatestvéreimre, amikor csak tehetem.

K: Milyen eddigi eredményeket értél el a kosárlabdázásban? Mire tanít téged ez a sport?

Holló Henrietta: A sport által számtalan erényre tettem szert. Hetedik osztályban a gyorskorcsolyázásról a kosárlabdázásra váltottam, amelyet mai napig versenyszerűen játszom. Első nagyobb élményem egyike egy területi bajnoksághoz kötődik, amely Kolozsváron került megrendezésre, ahová a Segítő Mária iskolacsapatával jutottunk ki és sikeresen játszottunk. Az iskola által megszervezett mérkőzések mellett (városi és megyei bajnokságok) részt vettem több streetball tornán és kosármaratonon is. A legutolsó kosármaratonon elnyertem a “legeredményesebb lány” címet, melyre nagyon büszke vagyok.

Jelenleg egy olyan csapatban játszom, amely a város legjobbjaiból tevődik össze. Csapatnevünk Csíkhágó Ballerins, a Székely NB kosárlabda torna keretein belül harcolunk a győzelemért, amely itt, Székelyföldön zajlik.

A sport megtanított küzdeni minden erőmből, betartva a szabályokat, tisztelni az ellenfelünket és nem ellenségként nézni rá, illetve méltóképpen elfogadni a bírói döntéseket. Megtanultam győzni de ugyanakkor veszíteni is. Szerintem a legjobb sportoló az, aki vereséget szenvedve felemelt fejjel, mosollyal az arcán pacsiz le az ellenféllel, gondolva hogy “sosem adom fel”. Az évek során a sport arra nevelt, hogy a hirtelen felindulásaim fölött át tudjam venni az irányítást és tiszta fejjel, higgadtan ki tudjam játszani az ellenfelet. Megtanultamgyors elhatározásra jutni, ami a legfontosabb, összetartani.

K: A sporton kívül önkéntes tevékenységekben is részt veszel…

Holló Henrietta: Igen, vettem már részt önkéntes tevékenységben két alkalommal is. A Care2Travel non-profit szervezethez csatlakoztam, és mint helyi önkéntes részt vettem 2 nyári táborban, amely gyerekotthonban élő gyerekeknek volt szervezve három angol nemzetiségű önkéntes segítségével. A feladatom az volt, hogy megkönnyítsem a gyerekek és az angol önkéntesek között létrejövő kommunikációt, illetve hogy segítsek a tevékenységek lezajlásában.

Egy másik alkalommal, ugyancsak a Care2Travel szervezet keretein belül, egy amerikai önkéntesnek segítettem angol nyelv oktatásában, szintén árva gyerekeknek. Nagy élmény és egyben tapasztalat volt, sokat tanultam belőle, éppen ezért a jövőben is bármikor szívesen vállalok önkéntes munkát.

K: Merre tovább, a középiskola befejezése után?

Holló Henrietta: Mivel már nincs sok hátra a középiskolai évekből, ezért mostanság nagyon sokat gondolkodom azon, hogy merre alakítsam a jövőmet. Szeretném, ha jó eredményt érnék el a záró vizsgán, melynek függvényében majd látni fogom azt, hogy mire is vagyok képes, a vizsga után fogok végleges döntést hozni. Már több opciót is kigondoltam, de a sport az, ami igazán érdekel. Mivel az életemben a sport nagy szerepet játszik, ezért a továbbiakban is szeretném folytatni, mint edzőnő.

K: Mit jelent számodra az alapítvány segítsége?

Holló Henrietta: Ez a segítség nagyon sokat jelent nekem, nekünk, ebből a pénzből vásároltam meg a szükséges tanfelszereléseket, tankönyveket az edzéshez szükséges sportfelszerelést. Édesanyám havi jövedelme nagyon kevés így mindezeket nem tudtam volna az alapítvány segítsége nélkül megvásárolni, egyszóval megkönnyíti a mindennapjainkat.

„Minden hónapban számíthatok egy biztos kézre…”

nagy_renata

A nevem Nagy Renáta Bea, 1995. július 6.-án születtem Székelyudvarhelyen, Zetelakán lakom. Tanulmányaimat a zetelaki Dr. P. Boros Fortunát Elméleti Középiskolában kezdtem, jelenleg végzős vagyok a székelyudvarhelyi Tamási Áron Gimnázium filológia szakán. Sok tervem van a jövőre, ha lehetőségem adódik, mindenképp szeretnék továbbtanulni.

K: Mi volt az ok, amiért ezt a szakot választottad?

Nagy Renáta Bea: Már az általános iskolában felkeltették az érdeklődésemet a nyelvek és imádtam, imádok olvasni. Ugyanakkor távol álltak tőlem a reáltantárgyak, matek feladatok oldogatása helyett inkább könyveket böngésztem. Úgy gondolom, hogy fontos a nyelvtudás, hisz jobban lehet érvényesülni bárhol, ha megvan legalább az alapszókincs.

K: Bizonyára lefoglalja az időd az érettségire való készülés, de a maradék idődben mivel foglalkozol a legszívesebben?

Nagy Renáta Bea: Igen, az érettségire való készülés igen csak lefoglal, így nincs túl sok szabadidőm, de megpróbálom azt a keveset is hasznosan tölteni. Legtöbbször olvasok, utánanézek olyan dolgoknak, amik érdekelnek, vagy a barátaimmal szervezünk közös programokat. Szeretek sportolni, nyáron általában a természetben vagyok. Pár alkalommal részt vettem a zetelaki faragott kapuk felújításában.

K: Mi újat tanultál a felújítások során?

Nagy Renáta Bea: Mindez egy nagy élmény volt, és amellett, hogy a barátaimmal tölthettem sok időt, rengeteg tapasztalatot is sikerült szereznem. Megismerkedtünk a hagyományos motívumokkal és jelentésükkel, fejleszthettük festői készségünket és megtudtunk új dolgokat is. Például, hogy a színeknek is jelentőségük van és sajnos sok kaput hibásan újítnak, festenek újra. Sajnos mára már abbahagytuk a felújításokat, pedig legkedveltebb szabadidős tevékenységeim közé tartozott. Ha lehetőség adódik, szeretném folytatni ezt a tevékenységet, hogy az emberek rájöjjenek, mennyire fontos a hagyomány és a régi dolgok megőrzése és továbbadása.

K: Az érettségi után merre tovább? Elképzelhető, hogy a feltárások által megnyílt új világ olyannyira felkeltette az érdeklődésed, hogy a tanulmányaidat is abban az irányban folytatod?

Nagy Renáta Bea: A kapufestést csak szabadidős tevékenységként szeretném folytatni. Sikeres érettségi esetén a Babeş Bolyai Tudományegyetem pszichológia karára szeretnék felvételizni és szeretném, ha egy megbízható, elismert, sikeres pszichológus válna belőlem.

K: Mit jelent számodra az alapítvány segítsége?

Nagy Renáta Bea: Nagyon sokat jelent, hogy minden hónapban számíthatok egy biztos kézre, amely nemcsak a tanulmányaimat könnyíti meg, hanem a mindennapi gondokat is csökkenti. A támogatás nélkül nagyon nehéz lenne előteremteni a bérlet árát és fedezni az iskolai költségeket. Ezúton is hálásan köszönöm, hogy az idén, harmadszorra is megkaphattam az ösztöndíjat. Ismét sikerült könnyeket csalniuk a szemembe. Ez a támogatás az egyetlen biztos pont minden hónapban.

Please publish modules in offcanvas position.