Dr. Verestóy Attila Alapítvány

"Giving is the best communication"

„Hozzásegít ahhoz, hogy fejlődni tudjak azokban a tevékenységekben, amelyeket nagyon szeretek.”

lukacs_orsolya

Lukács Orsolya vagyok, Csíkszeredában élek édesanyámmal. XII. osztályos vagyok a Márton Áron Gimnázium társadalomtudományok szakán.

 

K: Miért ezt a szakot választottad?

Lukács Orsolya: Azért választottam a társadalomtudományok szakot, mert mindig is a humán tantárgyak álltak közel hozzám, és mert nyelveket szerettem volna tanulni. Olyan tantárgyakat tanulok, amelyek hozzásegítenek látóköröm szélesítéséhez is. Kedvenc tantárgyaim közé tartoznak a pszichológia, történelem és földrajz.

K: Iskola mellett, szabadidődben mivel foglalkozol?

Lukács Orsolya: Végzősként elég kevés szabadidőm van, de ennek ellenére is gyakorlom a Pilates tornát, próbálok minél többet fejlődni benne, mivel oktatni is szeretném a közeljövőben. Ezen kívül néha szorítok időt egy kis "művészkedésre" is, ékszereket és kiegészítőket készítek süthető gyurmából.

K: Hogyan kerültél a pilatessel? Miben különleges ez a torna?

Lukács Orsolya: A Pilates tornával 5 éve találkoztam, amikor hátgerincferdülést diagnosztizáltak nálam. Egy ismerős ajánlására kipróbáltam gyógytorna helyett a Pilates tornát, amely néhány hónap alatt látványos javulásokat eredményezett. Ezek után egyre komolyabban kezdtem vele foglalkozni, tanulni és fejlődni benne. Mára már egyfajta életformává vált számomra és célommá is, mert szeretném majd oktatni, másoknak is segíteni vele.

K: Mindezen kívül még önkéntes tevékenységekben is részt veszel…

Lukács Orsolya: Az önkéntesség számomra nagyon fontos tevékenységgé vált, mivel általa nagyon sok embert megismertem és segíthettem olyan helyeken, ahol szükséges volt. Önkénteskedtem a Caritas néhány rendezvényén, majd egy napközi otthonban segítettem be délutánonként. Ezt éreztem a legközelebb magamhoz, a gyerekekkel való foglalkozást. Tavaly nyáron a Caritas keretén belül részt vettem egy önkéntes képzésen is, ahol sok mindent tanultam, amit felhasználhatok további önkéntes munkáim során.

K: Ha továbbtanulás, akkor…

Lukács Orsolya: Nagyváradon szeretnék továbbtanulni, gyógytorna szakon. Úgy gondolom, hogy egyre nagyobb szükség van ezen a területen szakemberekre és úgy érzem, ehhez vannak meg a szükséges képességeim. Azt hiszem így tudnék a legtöbbet segíteni az embereknek.

K: Mit jelent számodra az alapítvány segítsége?

Lukács Orsolya: Az alapítvány segítsége nagyon sokat jelent számomra, hozzásegít ahhoz, hogy fejlődni tudjak azokban a tevékenységekben, amelyeket nagyon szeretek. Ezúton is szeretném megköszönni minden tagjának a lelkes munkát és támogatást!

„Küzdjetek álmaitokért!”

adam_szidonia

 

Ádám Szidónia 2009-be fejezte be a gimnáziumot és érettségizett Gyergyószentmiklóson. Érettségi után munkába kellett állnia, hogy eltarthassa magát: volt, hogy egyszerre két munkahelyen is helyt kellett állnia. Azt mondja, a szülőföldjén érzi igazán jól magát, s hogy itthon is lehet boldogulni. „Nem könnyű, de lehet” – teszi hozzá.

 

Ádám Szidónia: Három évet dolgoztam a vendéglátóiparban, míg 2012-ben úgy döntöttem, hogy ennél többre vagyok hivatott. Jelenleg Kolozsváron lakom és a BBTE szociális munka szakán vagyok másodéves hallgató. Hogy miért is tanulok itt? Mert úgy érzem ezen a területen tudok kiteljesedni, életem során olyan kompetenciákat sajátítottam el amelyeket ezen a területen tudok hasznosítani.

K: Jut idő hobbira?

Ádám Szidónia: Kevés, de jut. Imádom a színházat, ha tehetem, akkor elmegyek előadásokra. Olyankor igazán jól érzem magam. A hétköznapi rohanásban a színház az, ami feltölt, energiát ad.

K: Vettél már részt önkéntes munkában?

Ádám Szidónia: Jelenleg is önkénteskedem a Diakónia Keresztyén Alapítványnál: I–IV. osztályos magyar gyerekeknek segítek a házi feladatok megoldásában, a szabadidőben pedig közösen játszunk.

K: Hogyan látod a jelenlegi ifjúság jövőjét?

Ádám Szidónia: Érdekes kérdés. Nem is tudom... Azt látom, hogy a fiatalok nem egyenlő esélyekkel indulnak a „nagybetűs életben”. Sajnos.

K: Fontosnak tartod a szülőföldön való boldogulást?

Ádám Szidónia: Igen, fontosnak tartom, mert úgy gondolom, nem mehetünk el külföldre csak azért, mert meg kell dolgoznunk azért, hogy boldogulhassunk. Ahogy a mondás tartja: mindenütt jó, de a legjobb otthon. Én itt érzem jól magam, itt vagyok igazán itthon, itt, a szülőföldön is lehet boldogulni. Igaz, nem könnyű, de lehet.

K: Mit üzensz a pályaválasztás előtt álló fiataloknak?

Ádám Szidónia: Üzenem nekik, hogy ne hamarkodják el a pályaválasztást, előbb próbálják ki mi az, amit igazán szeretnek. A legfontosabb szerintem, hogy higgyenek önmagukban, küzdjenek álmaikért.

K: Mit jelent számodra az alapítvány segítsége?

Ádám Szidónia: Nagyon sokat. Mindig megdolgoztam azért, amim van, igazából sosem kaptam segítséget. Most megéreztem azt, milyen, az ha van segítséged, ha van az életben egy biztos pont. A szesszióban nem azon kellett gondolkodnom, hogy mit fogok enni, hanem végre tudtam tanulni, el tudtam menni önkénteskedni, mert nem azon járt az eszem, hogy mit tegyek, mert nincs tiszta ruhám. Azt tudtam csinálni, amit szeretek és igazán akarok. Köszönöm az alapítványnak, hogy bízott, hitt bennem. Köszönöm, hogy esélyt kaptam a tanulásra.

„Az alapítvány a továbbtanulásomat segíti, amely számomra nagyon fontos…”

nemes_iza

Nemes Izabella Mónika vagyok, Csíkszeredában születtem 1995. április 04.- én, Nemes Dénes és Ida nyolcadik és egyben utolsó gyermekeként. Öt lány és két fiútestvérem van. A két fiú és az egyik lány testvéremmel együtt 2000-ben állami gondozásba kerültem. Jelenleg Csíkszeredában a Márton Áron Gimnáziumban tanulok Természettudományok szakon, 11. osztályos vagyok.

 

K: Miért ezt a szakot választottad?

Nemes Izabella Mónika: Azért választottam ezt a szakot, mert már az óvodás éveimtől kezdve az egyik nagy álmom, hogy orvos legyek, így nagyon örültem, amikor bejutottam erre a szakra, mert egy lépéssel közelebb kerültem a célomhoz.

K: Melyek a kedvenc tantárgyaid?

Nemes Izabella Mónika: Több kedvenc tantárgyam van, az egyik a biológia, mert nagyon érdekesnek találom mindazokat a jelenségeket, amelyek a növény és állatvilágban előfordulnak vagy akár az emberi szervezetben lezajlanak, illetve azért mert e tantárgy által jobban megismerhetjük a környezetünket és önmagunkat is. Ezen kívül, bár már nem tanulok, de szeretem a pszichológiát, e tantárgy és a figyelmesség által bele tudunk látni a környezetünkben lévő emberek akár mélyebb tulajdonságaiba is, illetve megtanít arra, hogy hogyan viselkedjünk embertársainkkal, hogy ne okozzunk fájdalmat ugyanakkor fontos szerepet játszik a nevelésben is, amely nagy befolyással van a későbbi személyiség kialakulására. A tornaórát meg azért szeretem, mert a sportok által nagyon jól ki tudok kapcsolódni és csapatjátékra is nevel.

K: Szabadidődben mivel foglalkozol a legszívesebben?

Nemes Izabella Mónika: Szabadidőmben szeretek zenélgetni, játszom mandolinon, szeretek zenét hallgatni, sportolni: biciklizni, kosarazni, korcsolyázni, illetve szeretek érdekes témájú könyveket olvasni vagy filmeket nézni.

K: Miért pont a mandolin? Hogyan találkoztál vele?

Nemes Izabella Mónika:A családi háznál, ahol lakom dobódott fel az ötlet, hogy aki szeretne, megtanulhat zenélni, s én a mandolint választottam. Ez a hegedűhöz hasonló hangszer, a hangok ugyanúgy vannak rajta csak páros húrral s nem vonós, hanem pengetős hangszer. Azért szeretem, mert szép a hangja s ki lehet zenélés közben kapcsolódni.

K: Említetted már, hogy nagy álmod, hogy egyszer orvos legyél. Gondolkodtál már azon, hogy milyen szakterületen?

Nemes Izabella Mónika: Igen, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemre szeretnék majd felvételizni, mert gyerekorvosnak szeretnék továbbtanulni, egyrészt azért, mert nagyon szeretem a gyerekeket, másrészt azért, mert szeretek másokon segíteni és ez, a már gyerekkori álmom.

K: Hogyan képzeled el magad, mondjuk 10 év múlva? Hol látod magad?

Nemes Izabella Mónika: Igazából remélem, hogy tíz év múlva már orvos leszek, persze ebbe még nem lehet bele látni. Egy gyerekosztályon szeretnék dolgozni. Ha lehetőségem lenne, mindenképp itthon szeretnék dolgozni, mert a testvéreim is itthon vannak és munkaerőre szerintem az országban vagy akár Székelyföldön nagy szükség van, ha viszont nem sikerülne itthon munkát találni, akkor esetleg Magyarországra mennék.

K: Mit jelent számodra az alapítvány segítsége?

Nemes Izabella Mónika: Számomra nagyon sokat segít az alapítvány támogatása, például azoknak a könyveknek a megvásárlásában, amelyek nélkülözhetetlenek a haladásomhoz és a tudásom megalapozásához és ez a támogatás előnyt nyújt a továbbtanulásomhoz, amely számomra nagyon fontos. Köszönöm szépen a segítséget az alapítvány minden tagjának!

Please publish modules in offcanvas position.