Dr. Verestóy Attila Alapítvány

"Giving is the best communication"

A civilek a kevésért is hálásak

Rendhagyó figyelemfelkeltő akcióval hívták fel a figyelmet a jövedelemadó 2 százalékának a felajánlására a székelyudvarhelyi civil szervezetek önkéntesei. A nem szokványos kampányt a Dr. Verestóy Attila Alapítvány kezdeményezte és szervezte.

Lázár Emese

Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

Május 25-éig, szerdáig lehet felajánlani a jövedelemadó 2 százalékát valamelyik, tetszés szerint kiválasztott, számunkra rokonszenves tevékenységet folytató civil szervezetnek. Az összeg minimális, de sok kicsi sokra megy és az így begyűlt pénz jelentős segítséget jelent  legyen szó világi vagy egyházi alapítványokról, egyesületekről, civil szervezetekről.

A Dr. Verestóy Attila Alapítvány nem csak az önkéntes munkát, de az adófelajánlás fontosságát is szívügyének tekinti, így minden évben népszerűsíti azt.  Több udvarhelyi civil szervezettel közösen szervezeték meg és évekig sikeres volt a Civil Nap, amikor a Márton Áron téren a különböző civil szervezetek verték fel sátraikat azzal a céllal, hogy tevékenységüket megismertessék a városlakókkal. A helyszínen nem csak informálódásra, de a jövedelemadó 2 százalékának a felajánlásához szükséges űrlap kitöltésére is lehetőség nyílt. 

Ebben az évben az alapítvány egy érdekes, szó szerint édes ötlettel rukkolt elő. A Varga Mézes által felajánlott mézes pogácsával jutalmazták meg azokat, akik éltek az adófelajánlással. Az akció első felvonása a Harmónia Cukrászdában zajlott, ahol a kezdeményezéshez csatlakozó civil szervezetek- Udvarhelyi Fiatal Fórum, Feel Good Egyesület, EKE székelyudvarhelyi szakosztálya, Civitas Alapítvány és az Orbán Alapítvány képviselői saját maguk, pingálták rá cukormázzal a „Köszönjük!” és „2%” szavakat  a 200 darab pogácsára. A jó hangulatú bevezetőt követően az önkéntesek a Bethlen-lakónegyedi és az 1918. december 1. utcai Merkúr áruházban szétosztották a mézes pogácsákat, hálából és jutalmul azoknak, akik már felajánlották az adójuk 2 százalékát.

A rendhagyó figyelemfelkeltő kampánynak sikere, de tanulsága is volt. A tapasztalatokat Nemes Melinda, a Dr. Verestóy Alapítvány ügyvezető igazgatója foglalta össze lapunknak:

„Meglepő volt számunkra, hogy vannak, akik azt hiszik, ha évekkel ezelőtt felajánlották ez automatikusan megy tovább minden évben. Olyanokkal is találkoztunk, akik úgy gondolják, hogy a felajánlással újabb pénzösszeget kell kifizetniük. Sokan pedig nem találják fontosnak felajánlani, mert azt vallják nagyon kevés az ők 2 százalékuk. Ezeket a tévhiteket sikerült helyben szétoszlatni, és jóleső érzés volt, hogy többen ott, a helyszínen éltek a felajánlással, sőt, olyanok is voltak, akik vittek el űrlapokat a kollégáiknak is”- összegezte Nemes.

Az akció konkrét eredmény, hogy 10 udvarhelyszéki civil szervezetnek 25 felajánlást sikerült „begyűjteni”.

„ A tenger hatalmas víztömeg, de apró kis cseppekből van. Ezt szoktam mondani mindenkinek, aki azt mondja, hogy az ő kevéske 2 százaléka nem számít. Téves. Abba, hogy az adónk 98 százalékával mi történik, mire költi az állam, nem szólhatunk bele, de erről a két százalékról mi döntünk, ha másért ne, akkor már ez is lehet motiváció. Azt még elmondanám, hogy tévedés ne essék: nem magunknak kampányoltunk, és nem az Alapítványnak gyűjtöttünk, hanem minden civil szervezetnek. És arra akartuk felhívni az emberek figyelmét, hogy minél többen éljenek a lehetőséggel, hiszen ezt még csak szerdáig, azaz május 25-ig tehetik meg”- fogalmazott Nemes Melinda.

Megtudtuk azt is, hogy az udvarhelyi pénzügyi hivatal statisztikája szerint tavaly 16 ezren ajánlották fel jövedelemadójuk 2 százalékát valamilyen civil szervezetnek, ehhez képest múlt héten 7 ezernél alig valamivel több űrlapot adtak le.

„Ez még fele sem a 2015-ösnek, de abban reménykedem, hogy a mézes pogácsás akcióval is sikerült felhívni a figyelmet, és a statisztika a hátralevő napokban jelentősen javul, sőt, akár fel is múlja a tavalyit”- bizakodott Nemes, hozzáfűzve, hogy azt tervezik, hogy a jövőben nem csak Székelyudvarhelyen, de vidéken is mozgósítani fogják az embereket.

„Kincsünk az egészségünk” projekt

Oklánd, 2016. április 21. 

Hálás köszönettel tartozunk a Verestóy Attila Alapítványnak, és  munkatársainak, hogy a Kincsünk az egészségünk projekt keretében Oklándra  jöttek, és a helybéli, a karácsonyfalvi, meg  a homoródújfalusi óvodások  programját gazdagították, az Óvoda Másként hetünk kínálatát színesítették, a gyerekek pedig ezáltal egy igazán örömteli, élménydús napot tölthettek el közösen.
 Máthé Erzsike februárban felajánlotta ezt a nagyszerű lehetőséget, amit nagy örömmel és lelkesedéssel fogadtunk, lévén hogy más intézmények felől csak pozitív visszajelzéseket kaptunk eme projektet illetően. Így hát a kolléganőkkel, hárman közösen  leszögeztük az egészségnap időpontját, a programban részt vevő gyerekek és óvónők számát, illetve  egyebeket. A választás április 21-re esett, amely az ötletgazdáknak is megfelelt. A napi program megtervezése ránk volt bízva, amelyet a helyi adottságoknak, lehetőségeknek megfelelően állítottunk össze, alapozva a  hét előző napjain szerzett tapasztalatokra az emberi testről, betegségekről, higiéniáról, mozgásról.
 Az Óvoda Másként hét témája csütörtökön, a Kincsünk az egészségünk projekt napján teljesedett ki, amikor reggel megérkeztek Nemes Melinda , Máthé Erzsébet, Vass Gyopár Melinda, Bencze Mónika, a Verestóy Alapítvány munkatársai, hatalmas dobozokkal, amelyek roskadoztak a sok gyümölcs,  a Kincsünk az egészségünk feliratos pólók súlyától, illetve a fogkrémektől, amit ajándékba hoztak az óvodásoknak. A bemutatkozást követően kiosztottuk a gyerekeknek és az óvónőknek a pólókat, magunkra öltöttük, majd a termekben elkezdődtek a foglalkozások. Reggeli tornával, illetve zenés aerobikkal indult a nap, ezt követően pedig a kicsik megismerkedtek Makk Marcival, aki elmesélte nekik, hogy mitől olyan egészséges mint  a makk: friss levegőtől, rendszeres tisztálkodástól, fogmosástól, sportolástól, helyes, egészséges táplálkozástól. Megtanulták, hogy ahhoz, hogy egészségüket megőrizzék, a táplálkozás piramis alján lévő élelmiszerekből többet,  a csúcsán lévőkből, pedig a legkevesebbet és a legritkábban kell fogyasztaniuk. Gyümölcsöket, zöldségeket válogattak, végül pedig összegzésként két csoportra oszolva egészséges illetve egészségtelen élelmiszereket ábrázoló kártyákat válogattak és ragasztottak egy- egy nagy papírra, majd a csoportok be is mutatták az így elkészült tablókat. A tevékenység egy pár dalos játékkal zárult.
A nagy munka során felhasznált energiát pótolni kellet, így a segítőkész anyukák által , rozskenyérből készített szendvicsek elfogyasztása következett, amit egy pohár friss vízzel le is öblítettek. Mivel egészség nincs vitamindús gyümölcsök fogyasztása nélkül, ezért az anyukák a Verestóy Alapítvány munkatársaival együtt nekiláttak a gyümölcssaláta készítéséhez. Eközben a gyerekek gyakorlati tevékenységeken szorgoskodtak: gyümölcsök körvonalát varrták körül, gyümölcsös tálat festettek ecsettel illetve ujjlenyomat technikával, mozaik- és kollázs technikával készítettek gyümölcsös kompozíciókat. 
A jól végzett munka jutalma sem váratott magára, ami nem volt más, mint a nagyon finom és egészséges gyümölcssaláta, amelyet ugyancsak az alapítvány által bíztosított tálacskákból fogyasztottak el. Az ajándékok sora itt még nem ért véget, hiszen a nap végén minden gyerek kapott egy- egy fogkrémet, matricát, a csoportok pedig emléklapot.
Végül pedig ez a sikeres, élménydús, emlékezetes nap egy nagy közös, mosolygós fotóval zárult.
Összességében elmondhatjuk, hogy az egészséghét folyamán a gyerekeknek lehetőségük nyílt konkrét tapasztalatokat szerezni az egészség megőrzéséről, a tisztálkodás és rendszeres testmozgás fontosságáról, az egészséges táplálkozásról.
Ezúton még egyszer köszönjük a Verestóy Attila Alapítványnak, és a munkatársainak, hogy a Kincsünk az egészségünk projekt keretében Oklándra jöttek, az Óvoda Másként hetünk kínálatát színesítették. Ugyancsak köszönettel tartozunk a helyi vállalkozásoknak, akik vizet, poharat, és a szendvics alapanyagait bíztosították.
Leírhatatlan volt a gyermekek öröme, sok élménnyel távoztak, másnap is sokat meséltek szerzett tapasztalataikról.

Az Oklándi Kelemen Imre Általános Iskola óvodapedagógus közössége, a gyerekek és a szülők kívánnak az Önök munkájához további sok sikert, erőt és egészséget .

Ki nyújt segítő jobbot?

Működésének nyolc éve alatt a székelyudvarhelyi Dr. Verestóy Attila Alapítvány – célkitűzéséhez híven – megközelítőleg háromszáz, egészségügyi problémákkal küzdő személynek nyújtott anyagi támogatást, segítséget, vagy kapcsolatain keresztül biztosított lehetőséget külföldi gyógykezelésekhez, orvosi beavatkozásokhoz. Az alapítvány munkatársai úgy látják, égető szükség lenne egy, az anyaországban működő szervezetre, például a Segítő Jobb Alapítványra, amely működésének két évtizede alatt súlyosan beteg határon túli magyarok tízezreinek gyógykezelését tette lehetővé Magyarországon.

 

Talán nincs olyan erdélyi magyar, aki ne hallott volna a Segítő Jobbról: túlzás nélkül állítható, hogy az alapítvány több tízezer határon túli magyar életét mentette meg. A második Gyurcsány-kormány idején az SZDSZ vezette egészségügyi tárca viszont lenullázta, azóta perlik az államot. A második polgári kormány érkeztével ígéretekben nem volt hiány, de a peren kívüli egyezség nem született meg. Most első fokon veszítettek, így a Segítő Jobb sorsa megpecsételődni látszik – olvashattuk nemrég a Magyar Nemzetben. Jól működő rendszerük összeomlott, a kárpátaljai, szerbiai és más határon túli (sok esetben már magyar állampolgársággal is rendelkező) súlyos betegek anyaországi gyógykezelése évek óta leállt.

A Segítő Jobb helyi szakembereinek feladata az volt, hogy tisztázzák: a tőlük segítséget kérőn tudnak-e segíteni az országban, megvannak-e a gyógyításhoz a helyi feltételek. Ehhez pontos és naprakész ismeretekkel rendelkeztek az illető ország klinikai központjainak technikai állapotáról és szakorvosainak képességeiről. Amennyiben az eset súlyossága indokolta, felvették a kapcsolatot a három anyaországi diszpécserközponttal (ezek Budapesten, Szegeden és Debrecenben működtek), és előjegyezték a beteget a magyarországi beavatkozásra.

A számlát a budapesti Segítő Jobb állta – erre a kilencvenes évek közepétől költségvetési támogatást kaptak a magyar államtól. Működésük tizenhatodik évében már arról számolhattak be, hogy addig közel nyolcvanezer (!) beteget láttak el, az orvosi beavatkozásokra 3,8 milliárd forintot fizettek ki, és a határon túli egészségügyi intézmények részére adott gyógyszer- és orvosifelszerelés-támogatás meghaladta a hétszázmillió forintot. Közben folyt a szakmai munka: a Korszerű diagnosztika és terápia című kéthetes kurzusra évente átlagosan ötven határon túli orvost fogadtak Romániából, Kárpátaljáról, Szlovákiából, Jugoszláviából és Horvátországból.

Kezdeményezésükre román– magyar orvosszakmai szervezet alakult, ennek eredményeképpen 2001-ben Temesváron végrehajtották az első önálló román gyermekcsontvelő-átültetést – addig minden ilyen esetet külföldön kellett kezelni. Nagyváradon a váradi püspökség egykori kórházépületében (amelyet a katolikusok visszakaptak az államtól) létrehoztak egy szemklinikát, ahol Magyarországról átutazó orvosok dolgoznak, olyan műtéteket elvégezve, amelyeket mások egyáltalán nem csinálnak Romániában.

A 2000-es évek közepére a Segítő Jobb ismertsége óriási lett a határon túli magyarok körében: egy szociológiai felmérés szerint ők voltak a legismertebb anyaországi alapítvány, hiszen minden második ember hallott róluk. Nem túlzás azt mondani, hogy a határon túli magyarok között nincs olyan rokoni vagy baráti közösség, ahol ne lenne legalább egy ember, akinek támogatták az anyaországi kórházi ellátását, nem ritkán az életét mentve meg ezzel.

A rendszer a Medgyessy-, majd az első Gyurcsány-kormány kormány idején is zökkenőmentesen működött, egészen addig, míg az egészségügyi tárcára rá nem tette a kezét az SZDSZ. Molnár Lajos minisztersége idén még csak morgolódásokat lehetett hallani arról, hogy a Segítő Jobb vezetésében „túl sok a pap” – a civil szervezet ugyanis a politikusok helyett jobban bízott a lelkészekben, és a kuratórium tiszteletbeli tagjává választotta a történelmi egyházak anyaországi és határon túli vezetőit, többek közt Erdő Péter bíboros-prímást, Tempfli József katolikus, Hegedűs Lóránt református és Harmati Béla evangélikus püspököket, valamint Schweitzer József főrabbit.

A vég az SZDSZ-es Horváth Ágnes egészségügyi miniszter ideje alatt jött el: a költségvetésben elkülönítettek ugyan számukra a 2007-es esztendőre is kétszázmillió forintot, de ez az összeg soha nem érkezett meg a számlájukra. Az alapítvány nem tudta fizetni a saját munkatársaik utáni adókat és járulékokat sem, ezért 2008 szeptemberében beperelték a Miniszterelnöki Hivatalt, valamint az Egészségügyi Minisztériumot.

2010-ben a második polgári kormány érkeztével a Segítő Jobb vezetőit többször megnyugtatták felelős politikusok, hogy peren kívüli megegyezés lesz, hiszen a korábban jól működő szervezet a Gyurcsány-kormány áldozata, és a határon túli magyarok segítése kiemelt prioritása a polgári kormánynak.

Időközben a Segítő Jobb első fokon elveszítette a már említett Miniszterelnöki Hivatal, valamint az Egészségügyi Minisztérium ellen 2008-ban indított pert, azonban a másodfokú eljárásban hatályon kívül helyezték az ítéletet és az elsőfokú bíróságot új eljárásra kötelezték. Néhány napja – hét év után – újra ítéletet hirdettek első fokon – írja Lukács Csaba a Magyar Nemzetben. Mivel a bíróság szerint a Segítő Jobbnak nem volt írásos szerződése az állammal, a keresetük jogtalan. Ez a vesztes fél ügyvédei szerint hibás érvelés: a vitás évet megelőzően az volt a gyakorlat, hogy év közben vagy akár év végén született meg a szerződés a tárgyévi támogatásról, de addig is az állam elvárta tőlük, hogy fogadják a betegeket.

A civil szervezet nem hagyja annyiban, ügyvédeik fogalmazzák a fellebbezést, és ha itthon nem adnak nekik igazat, eltökéltek arra, hogy akár a strasbourgi bíróság elé vigyék az ügyet.

Igény volna rá…

Nyolc év alatt közel háromszáz olyan beteg személy műtétjét, gyógykezelését, kivizsgálását segítettük, amit a román egészségbiztosító nem támogatott, vagy Romániában nem volt elvégezhető – mondta megkeresésünkre Nemes Melinda. A Dr. Verestóy Alapítvány ügyvezető igazgatója szerint a székelyföldi betegek értelemszerűen a magyarországi kezeléseket, beavatkozásokat részesítik előnyben, már csak a nyelvi akadályok hiánya miatt is.

Nemes Melinda azt mondja, kuratóriumi tagjuk, dr. Lőrinczi Csaba kapcsolatainak köszönhetően több rászorulót is sikerült segíteni, útba igazítani a magyarországi egészségügyi rendszerben, viszont nagy igény lenne egy, a Segítő Jobbhoz hasonló anyaországi alapítvány működésére, amely az ők munkájukat is nagyban megkönnyítené.

„Naponta érkeznek hozzánk egészségügy gondokkal küszködő személyek, akiket lehetőségeinkhez mérten támogatunk is, ez viszont korántsem elég: sajnos nincs, aki egyengetné az anyaországban a határon túli magyarok gyógykezelésének útját, arról nem is beszélve, hogy egy-egy beavatkozás olyan költségekkel jár, amit – ismerve a romániai jövedelmeket – egy erdélyi magyarnak nem sok esélye van” – érvelt Nemes Melinda.

Please publish modules in offcanvas position.