„Az alapítvány segítségével nem kell lemondanunk a továbbtanulásról…”

A nevem Geréb Ildikó, 1992. december 17-én születtem, Székelyudvarhelyen, gyerekkori éveimet Székelyfancsalban töltöttem. Édesanyámat Geréb Ágnesnek hívják, édesapámat Geréb Imrének hívták, 2000-ben meghalt, azóta édesanyánk viseli gondunkat, nekem és az ikertestvéremnek, Geréb Attilának és kisebb testvérünknek, Geréb Noéminek, aki a Tamási Áron Gimnáziumban 11-ik osztályos. Az elemi iskolát Székelyfancsalban végeztem, kis létszámú osztályban, majd 2004-től 2007-ig az általános iskolát a Dr. Palló Imre művészeti szakközépiskola rajz karán végeztem. Később egy hirtelen fordulat által a Tamási Áron Gimnáziumba iratkoztam be, matematika-informatika osztályba. A középiskola első két évét az iskola bentlakásába töltöttem, majd 11-től ismét ingázni kezdtem. 2011-ben a sikeres érettségi után felvételiztem a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti egyetemre, így 2011 októberétől fogorvostan hallgató vagyok. A sikeres felvételi által állami egyetemre jutottam.

K: Miért választottad ezt az egyetemet?

Geréb Ildikó: Hirtelen jött a döntés. Középiskolába intenzív matek-infót tanultam, de nem szerettem sem a mateket sem az informatikát. A matek-infót azért választottam, mert általános iskolába a Pallóba jártam képzőművészet szakon. Úgy éreztem, hogy nekem ez nem elég, mert nem fektetnek akkora hangsúlyt azokra az elméleti tantárgyakra, amiket szerettem. A gimiben akartam tovább tanulni természettudományok szakon, de nem jutottam be, így maradt a matek. Ami érdekelt az a biológia és a természettudományok. Orvosira azért nem mentem, mert sok idő, amíg elvégzem. Összesen tíz év kell, ahhoz, ha szakosodni szeretnék valamire, az pedig sok idő. A fogorvosival 25 évesen már van egy szakmám és összefüggésben áll azzal, ami engem érdekel. Az irodalmat is nagyon szerettem. Benne voltam a színjátszó szakkörbe, és azon is gondolkodtam, hogy színire megyek, de nem adtam sok jövőt ennek.

K: Pedig van benned potenciál…

Geréb Ildikó: Tudom… Most már mindegy. Azt is számításba vettem, hogy nagyon nehéz bejutni a vásárhelyi színművészetire. Kicsit lámpalázas vagyok, pedig szerepeltem több előadásban is. Szerettem szerepelni, vetélkedőkben részt venni. Például a színjátszó szakkörnek köszönhetem azt is, hogy körbeutazhattam fél Európát. Megpályáztunk egy ilyen körutat, és voltunk már Krakkóban és Auschwitzban, Budapesten, Passauba, Kölnben, Ausztriában, Frankfurtban, Brüsszelben, Belgiumban, és Luxemburgban. Öt-hat napos körút volt, ahol gyönyörű helyeket láttunk. Nagyon szeretek utazni, még sok hely van, amit szívesen megnéznék. El szeretnék jutni egyszer Barcelonába, Párizsba és Rómába. Nem tudnám egy helyben leélni az életem, örökmozgó vagyok. Állandóan nyüzsgök, és nem akarok beletörődni abba, hogy csak képeslapokról lássam azokat a helyeket, ahová el szeretnék jutni.

K: Mivel foglalkozol az egyetem mellett?

Geréb Ildikó: Mindennap sportolok. Majd szeretnék uszodába járni, tudnék időt szakítani rá. Jelenleg prevenciós kurzust végzek, ami arról szól, hogy felhívjuk a fiatalok figyelmét a helyes táplálkozásra és a megfelelő életmódra. Előadásokat fogunk tartani különböző témakörökben, például fogászati prevenció, vagy a drogmegelőzés. Volt módszertani óra, ahol megtanultuk, hogyan kell előadást levezetni. Vannak jégtörő játékok, ahol oldjuk a stressz okozta feszültséget. Ha ezt a kurzust elvégzem, és sikerül lediplomáznom, akkor mehetek önkéntesnek. Ezen kívül másra nincs időm. Egészen mostanig a három évben minden héten voltak parciális vizsgáim, sok időbe telt ezekre felkészülni. Voltam fogászati kiállításon Bukarestben, ahol különböző cégek sorakoztak fel ahol reklámozták a korszerű gépeiket. Az nagyon vagány volt.

Bulizni nem szoktam eljárni. Szeretnék idéntől MMDSZ tag lenni, hogy bekerülhessek a Tudományos Diák Konferencia szervezői közé, és el szeretnék menni egy kéthetes részképzésre, Magyarországra. Ez egy cserediák program, olyan, mint az Erasmus, csak két hétig tart. Öt-hatfős csoportok mehetnek és részt vesznek az ottani órákon. Sok utánajárás kell, de megéri.

K: Szoktál dolgozni egyetem mellett?

Geréb Ildikó: Kilencedik óta minden nyáron bedolgozom egy panziónál. Nagyon szeretem ott, mert családias a hangulat, visszajáró vendégek vannak. Szilveszterkor is ott dolgoztam, felszolgáltam egy hetvenfős csoportnak. Egyik nyáron voltam Németországba, egy zöldségfeldolgozó üzemben. Nagyon megérte, mert az én és a testvérem keresetéből vettünk kocsit és megszereztük a jogsit.

K: Szereted Vásárhelyen?

Geréb Ildikó: Kolozsvárt jobban szerettem volna, de ott a képzés románul lett volna. Vásárhelyen pedig az elméleti rész magyarul van, és a gyakorlat pedig románul. Próbáljuk kiharcolni, hogy a gyakorlat is legyen magyarul, sajnos az egyetem nem akarja jóváhagyni. Igazából én nem is szeretném, ha magyar nyelven zajlana az oktatás, mert Romániában élünk. Udvarhelyen is egyre több a román, és a szaknyelvet tudni kell.

K: Itt szeretnél elhelyezkedni Udvarhelyen?

Geréb Ildikó: Igen. Szeretnék saját fogorvosi rendelőt, ha nem is Udvarhelyen, de valamelyik környező faluban, ahol még nincs fogászat.

K: A felszereléseket nektek kell megvenni az egyetemhez?

Geréb Ildikó: Szaktantárgyunk, mint például a fogkőleszedés, most harmadévtől van és kedvezményesen használhatjuk a felszerelést a gyakorlati órákon. Jövőtől, amikor már fogakat tömünk, már mi kell megvegyük a felszerelést, a tömőanyagokat, hozzávalókat.

K: Otthon mit szóltak, hogy ezt a szakot választod? Számíthatsz édesanyád anyagi támogatására?

Geréb Ildikó: Édesanyám soha nem szolt bele a döntésemben, mindig én döntöttem arról, hogy hol akarok tovább tanulni. Mindig támogattak, édesanya is azt akarta, hogy továbbtanuljunk, mert neki nem adatott meg ez a lehetőség. Hét éves voltam mikor meghalt édesapám, agydaganatos lett. Magyarországon dolgozott, aztán agydaganattal diagnosztizálták. Megműtötték, de sajnos nem segített rajta. A szervei leépültek, és két évre rá meghalt. Attila, az ikertestvérem földrajz szakon van Kolozsváron. Vele nagyon egyformán gondolkozunk. Nem hasonlítunk külsőre, de a gondolkodásunk ugyanaz. Például, ha egy társaságba kerülünk, ugyanazokat a dolgokat figyeljük meg, egymásra nézünk és tudjuk, hogy mire gondol a másik. Csak ketten értjük, hogy miről beszélünk, van, mikor a hangulatunk is ugyanaz. Kitaláljuk egymás gondolatait. Nem beszélünk minden nap, amikor Kolozsváron van, de ha hazajön olyan, mintha nem is ment volna el. A pénz, amit az alapítványtól kapok nekem pont elég egy hónapra a lakbérre és a közköltségre és még marad költőpénzem is. Így az a pénz, amit én kapnék, édesanyától Attila kapja. Így tudjuk mindketten megengedni azt, hogy egyetemre járjunk. Az alapítványnak köszönhetem, hogy elvégezhetem a tanulmányaimat, mert ez nélkül lenne esélyem, de nagyon nehezünkre esne, főleg édesanyámnak, hogy fenntartson engem is és a testvéreim is. Ezáltal mindketten egyetemet végezhetünk, és nem kellett lemondania egyikünknek sem, a másik javára.